ÉRZELMEK HULLÁMZÓ SODRÁSÁBAN

A különös férfi talán még sohasem izgult annyira, mint azon a kellemes nyárias melegű májuson, amikor volt gimnáziumi osztálytársával találkozott.
Nemrég ért véget csúnya szakítással párkapcsolatának, amikor is mennyasszonya egyértelműen, és határozottan kijelentette, hogy csórókkal nem tud, és persze nem is akar mit kezdeni, így jobb lesz ha elválnak útjaik.
Később a férfi apja váratlanul elhunyt, és az exmenyasszony arra sem volt hajlandó, hogy legalább részvétet nyilvánítson a férfinak, és annak édesanyjának, holott nagyon is jól ismerhették már egymást.
Hévvel utazott, mert volt osztálytársa Gödöllőn lakott. Alig találta meg a címet.
Valahogy sosem tudott igazán tájékozódni, és talán nem is volt annyira talpraesett, mint azt szűkebben vett környezete elvárhatta volna tőle.
Mikor bemondták a mikrofonba a soron következő megállót kicsivel egy virágos mintakert után fogta magát, és a kinyíló gépesített ajtókon egyszerűen könnyedén leugrott, mintha még mindig csintalan kisfiú volna, akinek az a legkedvesebb csíntevése, hogy igyekszik borsot törni mások óra alá.
Rekkenő melegnek ígérkezett ez a mai délelőtt is. Nem merte volna saját magának sem bevallani, de a zakó, és az ing már most totálisan leizzadt, és alapos elvesztettség, és árvaságtudat érződött egész megjelenését. Mint aki egyre elveszettebben, egyre görcsösebben szeretné végre megtalálni a helyét ezen sokszor nonszensz, és velejéig abszurd világban.
Mindvégig a Peral Jam The End című melankolikus dala járt a fejében, aztán amikor megpillantotta régen látott osztálytársát már az Extreme More than words című slágere kezdett megszólalni a szívében.
Megpróbált mosolyogni a többi ember felé, de nem jött össze a dolog. Aztán várni kellett körülbelül teljes fél órát, mire feltűnt a távolból egy eredeti Ford Musztáng cupéban rég nem látott osztálytársa, aki most hihetetlenül gyönyörűen, és sugárzóan festett abban a szoknyás, nyárias jádezöldszínű ruhában, melyet - mint később kiderült -, egyedül a férfi tiszteletére vett fel. Fekete lencséjű napszemüvegét pedig csinos módon sötétbarna rövidre vágott hajába tűzte, melytől kapott egy kis egzotikus jelleget egész bombázó megjelenése. Ehhez jött még természetesen az a kellemesen bronzbarnás árnyalat, melyet főként a családi ház udvarán igyekezett bőrére felszedni, méghozzá lefegyverző eredménnyel. Hiszen a hatás önmagáért beszélt. Egy hihetetlenül határozott, elszánt, és nagyon is karizmatikus nő vált belőle a hosszú évek során.
- Tóni! Ide gyere drágám! Itt vagyok! - integetett neki már jó messziről, majd morgós motorral leállította a fantasztikusan spéci amerikai típusú kocsit az egyik fizetés parkolóban. Akár egy lassított romantikus felvételnek is beillett volna egy romantikus filmben, ahogy kiszállt az maga volt a földi Mennyország. Annyira lassan közeledett régi barátjához, mintha csak a lehető legaprólékosabban szeretett volna felmérni mindent vele kapcsolatban.
Előbb aprólékos gondossággal a fizikumát mérte le. Látszott, hogy mintha soványabb, és sportosabb is lenne, nem úgy mint amikor mindketten gimnáziumba jártak, és mind a négy év alatt kisibb-nagyobb gyilkos gúnyolódások célpontjává vált, amit azért sajnálat, mert akkor nem kelt a védelmére, és nem védte meg, mondván; fontosabbnak tűnt saját barátnői véleménye, akik érettségi után szétszéledtek, és már alig-alig találkoztak, vagy futottak össze vele.
- Húha! Te aztán jól megváltoztál drága! - húzta magához egy szívet megható baráti ölelésre, majd arcra puszi következett. Érezte a férfi dübörgő szívdobbanását, aztán aftershavejének kellemesen fanyar illatát. Önkéntelenül is sugárzó mosolyt küldött felé, amikor később észrevette, hogy furcsán, kissé csálén megkötött nyakkendőjére bizony ráfér néminemű igazítás. - Várj csak egy kicsit! - hosszú, karcsú ujjaival megigazította a nyakkendőjét az előnyösebb összhatás kedvéért. - Látod, így már nagyon vonzó, és dögös benyomást keltesz!
- Te is hihetetlenül gyönyörű vagy! - kontrázott mintegy automatikusan az adott kérdésre.
- Jaj de drága vagy! Én mindig éreztem, hogy te különlegesebb is vagy, mint az összes többi felszínes pasi akikkel eddig dolgom volt, de ne szaladjunk még ennyire előre... - állította le saját magát, hiszen legalább tizenöt éve nem láthatták egymást, és most hirtelen annyi megbeszélnivalójuk támadt, hogy arra pár röpke együtt töltött óra talán nem is lesz majd elég.
- Mit szólsz a verdámhoz? - kérdezte huncut kacsintások, és mosolyok kíséretében barátját, amint végigmutatott a piros Musztángon.
- Hú! Egyszerűen hihetetlen! És az egész a tiéd?! - hüledezett és csodálkozott mint egy kisgyerek.
- Hát remélem is, mert megdolgoztam érte! Van kedved kipróbálni?! Tényleg megkérdezem ugye van jogsid?! - nézett rá kérdő tekintettel.
- Ö... nos... nem igazán... - vallotta be szégyenlősen.
- Ami virágnyelven annyit tesz szükséged lesz egy kisérőre, aki a dolgokba beavat. Huppanj csak be a vezetőülésbe! - kérte kedvesen.
A férfi ragaszkodott hozzá, hogy előbb gyönyörűséges barátnéja szálljon be az autócsodába, és csak aztán ő.
- Milyen figyelmes vagy! Nagyon köszönöm! Látod! Te mindig tudod mire van az embernek igazán szüksége és ezt nagyon értékelem! - elpirult jólesően, és nem is szégyellte, hogy a másik így látja. - Fordítsd el az indítókulcsot. - kérte. - Várj segítek! - könnyedén átnyúlt, és kezét gyöngéden rátette a férfi ormótlan, mackós mancsaira, majd laza mozdulattal elfordította a slusszkulcsot, mire a motor, akár egy szelídített vadállat felmorgott.
- Ugye milyen vagány hangja van! Amikor először meghallottam a szalonban azonnal tudtam, hogy nekem ez a kocsi igenis kell! Igazi klasszikus járgány. - most a sebváltót kivette és üresbe tette, majd a visszapillantótükörbe nézett, hogy tiszta-e a terep, és mikor mindent rendben talált egyesbe tette a sebváltót, majd kérte a férfit, hogy adjon egy kis gázt, de finoman. A férfi óvatosan rálépett a gázpedálra mire az autó máris lassan elindult.
- Ez igen drágám! Te tudsz vezetni! Annyira büszke vagyok rád! Látod a bakancslistádon ezt a pontot is nyugodtan kipipálhatod! - valósággal ujjongott örömében a hölgy, és arcon puszilta a férfit, aki jócskán megilletődött, hiszen ki tudja milyen régóta nem érezte magát ennyire boldognak, és ugyanakkor teljesen felszabadultnak.
Tettek még négy-öt kisebb kört a tágasnak mondható fákkal szegélyezett autóparkolóban, majd helyet cseréltek, és a hölgy ült a vezetőülésbe, és elvitte az egyik meghitt, kedvenc kávézójába barátját. Meglepően gyorsan odaértek. Előbb a férfi szállt ki, hogy kinyissa az ajtót, és kisegíthesse barátnéját.
- Annyira imádnivaló vagy, amikor így viselkedsz! - magához ölelte. De ez most valahogy személyesebb ölelés volt. Mintha védelmet, vagy tudatosan menedéket szeretett volna keresni egy olyasvalaki oldalán, akit szintén jócskán eltaposott, és bedarált az élet, és mindig nagyon nehézkesre, és viszontagságosra sikeredett az újbóli talpra állas.
Leültek a hangulatos kis asztalokhoz, mire villámgyorsan ott termett egy pincér, aki úgy üdvözölte a hölgyet, mint akik már vagy ezer éve ismerik egymást:
- Szia Petrám! Na, mizujs? Kérsz valamit? - kérdezte aprócska jegyzetfüzettel, és egy fekete tollal a kezében. A férfira ügyet sem vetett.
- Szia Andriska! Ha már kérdezed igen! Hozzál nekem egy francia krémest jó sok tejszínhabbal, és egy kis tejeskávét!
- Máris repülök hozzád bébi! - A pincér már éppen készült elrohanni, amikor a hölgy megállította: - Andriska nem felejtesz el valamit?! - nézett rá számon kérőn. A pincér csak ekkor vette észre a tétova és alázatos férfit.
- Ó, hogy én milyen feledékeny vagyok! Az Úrnak mit hozhatok? - nézett rá érdeklődőn.
- Ö... hát talán... egy kólát... - bökte ki.
- Édesem! Ne csacsiskodj itt nekem! Legalább rendelj te is egy finom sütit! A kedvemért! - mosolygott rá, és ennek a szívből jövő, őszinte gesztusnak nem lehetett nemet mondani.
- Akkor kérnék szépen egy kis Rigó Jancsit, ha van!
- Természetesen van kedves Uram! Pillanatokon belül érkezik is! - A pincér azzal magukra hagyta őket kissé fancsali ábrázattal, mint aki titkon szerelmes a hölgybe.
- Tudod Andris akkor lett a legjobb barátom, amikor a szemétláda pasim összeszűrte a levet a legjobb barátnőmmel, és aztán hosszú évekig nem találtam a helyemet! Persze nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy viszonyunk van, mert nincs! Csak egy haver! - igyekezett azonnal megnyugtatni a férfit, akin pillanatnyi szomorúság vonult át. - De elég a negatív hangulatból! Mindent tudni szeretnék rólad! Onnét kezd, amikor leérettségiztünk jó?! - megfogta szorosan, bizalmasan a kezét, és mélyen a másik szemébe nézett, mintha egyenesen személyes titkaira volna kíváncsi.
- Hú! Hát az nagyon hosszú mese lesz! - fújta ki mellkasából a levegőt, de belevágott a nagyon hosszú szinte Tolsztoji dagályos történetbe, és igyekezett semmit sem kihagyni. tény és való, hogy a színi tanodában tett három és fél hónap, és persze a Színművészetire való tartós felkészülés igencsak éreztette hatását a dagályos érzelmeséggel végig mesélt beszámolóban. Petra aprócska könnycseppeket kezdett kitörölni dióbarna szemeiből, melyekre ráesett a szilánkos fény az ablakon keresztül. Különösen akkor hatódott meg, és nagyon mélyen megérintette a barátja története, amikor előbb apja váratlan halálát ecsetelte, majd később részletesen elmesélte miként hagyta szó szerint faképnél a Polgármesteri Hivatal előtt világszépe mennyasszonya őt, mondván: lúzerekkel, és csórókkal soha az életben nem áll szóba.
- Micsoda pofátlan rohadékság már ez! - csattant fel a hangja, amikor a férfi közel két és fél óra múltán végre szusszant egy nagyot, és nagyot kortyolt a hűsítő kólából. - Annyira sajnálom, hogy egy ennyire drága jó, különleges embert ennyire kisemmiztek, porig sújtottak, mint téged. - Újból megfogta a kezét, de ezúttal úgy érezte szíve mélyén, hogy már többet nem szívesen eresztené el.
- És veled mi történt?! - kockáztatott meg egy ártatlan kérdést a férfi, csupán csak mert a beszélgetés így kívánta meg.
- Hát... nekem is volt egy nagyon komoly kapcsolatom, és az a görény kakifejű jócskán összetörte a szívemet. A férfi hirtelen elmosolyodott. Végre egy őszinte, gyerekes mosoly - gondolhatta a hölgy -, ami különben is még sármosabbá, és vonzóbbá is tette a szemében.
- Na végre! Elmosolyodtál! Olyan jó ezt látni, hogy végre kicsit feloldódtál, és elengedted magad! Tudod Kati néni szerintem könyörtelen volt különösen amikor a strandra vitte az osztályt. Valdd csak be nyugodtan, hiszen magunk közt vagyunk; azért öltöztél inkább az egyik szúrós bokor közelében, mert féltél, hogy a többiek megszégyenítenek, ugye?!
A férfi kissé leszegett szomorú fejjel bólintott.
- Édesem! Én őszintén nagyon sajnálom... - a hölgyet most valósággal kínozta, emésztette a tartós bűntudat, hogy anno nem állt ki ezért az emberért. - Nem fogod elhinni pár évvel az érettségi után volt egy kisebb osztálytalálkozónk, és akkor már én sem voltam azért annyira elveszett fruska. Fogtam magam, és jól beolvastam az osztályfőnöknek! Látnod kellett volna a képét! Valósággal szintre fortyogott a tehetetlen dühtől! Akkor döntöttem el, hogy megpróbálok úgy isten igazán a szívemmel is látni, és az emberi értékeket észre venni. De most szeretném, ha elmondanád, hogy a szakításod után volt-e, vagy van-e ún. párkapcsolatod, amiről tudnom kéne?! - olyan komoly, és átható volt a tekintete, mint aki számára egyenesen élet-halál kérdés ez az egész. Jó volt tudni, hogy legalább egyvalakinek igenis hiányzott az együtt töltött idő.
- Ami azt illeti, nincs...
- Tényleg! - kapott a fejéhez. - Anyukád hogy érzi magát? Remélem minden rendben van vele? - csapott át egy másik témába.
- Hál 'istennek minden rendben van! Tudod a mama házába költözött, és azt mondja segít neki, mert semmi kedve már ingázni a kéz település között, amit megtudok érteni!
- Feltétlenül mondd meg neki, hogy üdvözlöm, és egyszer majd vele is jó volna elbeszélgetni egy kicsit! - kérte a férfi kezét szorongatva.
- Feltétlenül megmondom neki! Már szerintem alig várja, hogy mindent részletesen elmesélhessek veled kapcsolatosan.
- Ez nagyon aranyos, és kedves gesztus! bárcsak az én szüleim is ennyire fantasztikus emberek lettek volna, mint a tiéid! - sóhajtott egy nagyot. Dallamos hangja szomorúsággal telt meg.
- Szerintem a maguk módján téged is nagyon szerethettek, csak nem tudták kellő mértékben kimutatni! Tudod apám ugyanilyen borzasztóan makacs, büszke ember volt, aki szó szerint viaskodott önmagával, és az érzelmeivel.
- Biztosan nagyon nehéz volt, amikor meghalt...
- Igen! Azt hiszem különböző módon igyekeztünk feldolgozni anyuval! Én inkább csak magamban sírdogáltam, ha olyan kedvem volt, anyu pedig zárkózott, kemény és néha nyers tudott lenni. Belőle így jöttek ki ezek a dolgok.
- Őszinte részvétem, és nagyon sajnálom! - szorította meg újfent a kezét. - Jut eszembe nem tudom, hogy lenne-e kedved hozzá, de van egy repülőjegyem és kár volna visszaváltanom! Szeretném, ha velem jönnél egy hangulatos Csendes-óceáni szigetre! Gondold csak meg! Két hét a paradicsomban! El is felejtettem megkérdezni, hogy van-e munkahelyed?
A férfi most szégyenlősen kinyitotta mindkét zöldesbarna szemét, hogy a hölgy jól láthassa mi zajlik benne.
- Figyelj! Biztos vagyok benne, hogy a főnököd bár meglehet, hogy egy tősgyökeres igazi seggfej, de szerintem biztosan kivehetnél pár napot!
- Ami azt illeti! Eddig még egy szabadnapomat sem használtam el! - vallotta be őszintén.
- Hát te aztán megtudod az embert lepni, hékás! - lepődött jócskán meg. - Még mennyi szabadságod van? - érdeklődött.
- Hát tulajdonképpen úgy mondanám, hogy már jó ideje otthoni munkakörben dolgozgatok, és saját magam osztom be az időmet.
- Hát ez remek! Annyira szeretném, ha eljönnél, és újra felélesztenénk nem csupán közös régi barátságunkat, de talán... annál sokkal többet is!
- Az tényleg nagyon jó volna... - jegyezte meg óvatosan a férfi, és újabb mosoly következett.
Az idő gyorsan eltelt, pedig mindketten úgy érezték, hogy valószínűleg még bőségesen tudnák folytatni az elmúlt tizenöt évről szóló gondos beszámolókat. Petrán és régi barátján valósággal érződött, hogy nagyon jól érzik magukat egymás társaságában, és nagyon jó volna, ha ez a közeljövőben még tartalmasabb, és még mélyebb lehetne.
- Mit szólnál, ha a HÉV-megállóig most kivételesen te vezetnéd az autómat?
- Azt akarod mondani...? - hebegett a váratlan kérdés hallatán.
- Eltaláltad drágaságom! Ne izgulj! Ott leszek melletted és majd javítom, ha valamit rosszul csinálnál! Kifizették a kávézóban a számlát, ahol Petrát már jól ismerték, majd maguk sem vették észre valósággal ugrándozva, szökellve a levegőben, akár a szöcskék tették meg a parkolóhoz vezető távolságot. Mindketten beültek. Ezúttal a vezetőülésben a férfi foglalt helyet. A hölgy újfent elfordította az indítókulcsot, mire az autó morgós hangot hallatott, és szépen, fokozatosan kikanyarodtak előbb a parkolóból, majd ráfordultak a főútvonalra egészen a közelben lévő HÉV-megálllóig.
- Nem is hiszem el, hogy neked még nincsen jogsid! A véredben van a vezetés! Csak ideje volna már bíznod magadban! - jegyezte meg nem szemrehányásként, inkább baráti jótanácsféleséggel gyöngéd hangjában.
- Ebben igazad lehet! - A férfi is nagy szükségét érezte már annak, hogy önbizalomhiányát végleg maga mögött hagyja, és megpróbáljon egy szituációból a legtöbbet kihozni a váratlan bepánikolás esélye nélkül, ám sokszor úgy érezte, ha nincs segítsége ez talán kissé reménytelen vállalkozás.
Alig huszonöt perc múltán már meg is érkeztek a HÉV-megállóhoz. Most Petrán volt a sor, hogy kezdeményezzen. Óvatosan felemelkedett az anyósülésről, áthajolt a vezetőülés felé, és gyöngéden megcsókolta a férfit, akit a váratlan gesztus jócskán meglepett, és hosszú percekig szóhoz sem tudott jutni.
- Na? Milyen volt öregfiú? - kérdezte, mikor szétváltak ajkaik.
- Szenzációs! Én nem is tudom, hogy... mit mondjak... - hebegett, akár egy gyerek.
- Akkor megjelöltelek a Facebookon, és a telefonszámomat is tudod! Most az a dolgod, hogy hazamenjél, és jó alaposan megrágd, hogy szeretnéd-e ezt a fantasztikus utazást velem! Nem kell semmi miatt izgulnod, vagy pánikolnod! Ha a pénz miatt fájna a fejed megnyugtatlak én már arról is gondoskodtam! Szerintem érezzük jól magunkat, és hagyjuk végre, hogy sodorjon egy kicsit az áramlat.
- Ez nagyon jól hangzik! - Mindketten kiszálltak, majd a hölgy belekarolt a férfiba, és együtt sétáltak a megállóba, ahol a hölgy kicsit pipiskedve újból megcsókolta a férfit, aki boldogságtól kicsattanva szállt fel a HÉV-re.