A MEGBESZÉLT ÍGÉRET

Kertvárosias, hangulatos kisvendéglőben kezdődött. Olyan helyen, ahol az ember általában megszokta várni kedvese kezét, vagy csupán el-elromantikázgatnak egy könnyed, gyertyafényes vacsora kíséretében az adott szerelmes párok.
Azon a meghatározó, tropikus júliusi estén egy baráti társasággal ültünk be, hogy kicsit elbeszélgessünk. Bár a valódi ok mégiscsak az lehetett, hogy anno gimnazista korában mindenki jelképes titkos fogadalmat tett, hogy ha törik, ha szakad mindenképp tudatni fogja a legközelebbi, bizalmas jóbarátaival azt, hogy kinek miként és hogyan alakult a felnőtt élete?
- Gyerekek! Akkor szerintem akár rendelhetnénk is! - a baráti társaságból máris két élsportoló olimpikon férfi kezdte vinni a prímet, és szerették, ha mindenki issza a szavukat.
Mindenki rendelésbe kezdett. Az immáron gyönyörűséges, kétgyerekes anyukák leginkább salátákat, könnyeden emészthető ételek mellett rakták le voksaikat, míg apukák, szingli pasik kiadós oldalas, sült húsok, és sült krumplikat kértek kivétel nélkül.
- Andriska! Baby! Nem akarlak csesztetni, de milyen egy gagyi kajákat esztek ti?! - kisebb nézetkülönbség alakult ki máris az egyik dögös, kétgyerekes bombázó anyuka és az élsportoló között, amit a többi barát igyekezett elboronálni.
- Figyuzzál Adrienke drága! Ilyen gasztronómiai kérdésekbe légyszi ne menjünk vele, mert ha csak a Cézár-salátádra gondolok rögtön hányingerem támad!
- Biztosan azért érzed ezt, mert túl sok szteroidot zabáltál össze! - mutatta ki a foga fehérjét a csinos anyuka.
- Hölgyeim! Felnőtt, értelmes emberek volnánk, és ráadásul nagyon jó barátok is! Mi értelme van összeveszni?! - kérdezte őszintén, és nyíltan az egyik szerényebben öltözködött úriember, akinek bölcs szavaira mindig is nagyon hallgattak.
- Robinak igaza van! Gyerekek! Inkább kajáljunk és dumcsizzunk, mint a régi szép időkben.
- Ezzel nincs semmi bajom! - adta be a derekát a másik jóképű férfi.
Legalább két pincér is jött a szépen feldíszített asztalukhoz váltott sorrendben. Az ember azt hihette volna a busás borravalóra fájhat kiéhezett foguk, mert addig nem akartak az asztaltól távozni, amíg az egyik olimpikon sportoló látványosan el ne kezdett méregdrága zakója belső zsebeiben kutatni, és ki nem vett, persze csak hatásos csalogató címen egy vaskosabb bankjegyköteget.
- Nagyon köszönjük a kiadós kiszolgálást! - hajította oda nekik az asztalra a borravalót, mintha éhbér, vagy alamizsna volna, amin a két smucig pincér máris kedvére kisebb marakodást rendezhetett, persze csak fű alatt.
Mindenki diszkért étkezésbe kezdett. Míg a hölgyek kissé sznob módon evőeszközökkel, addig a férfiak - kivétel Róbi -, leginkább kézzel szerettek volna hozzálátni a gusztusos, ízletes sülthúsok, rostélyosok elfogyasztásának, aztán amint a hölgyekre néztek szinte azonnal meggondolták magukat.
- Jaj srácok! Ne már! Nektek teljesen elment az a maradék józan eszetek is?! - kérdezte őket kissé kikelve önmagából egy bombázó szőkeség, akit zavart ha másokat piszkálódás, vagy inzultusok érnek.
- Hé, kisanyám! Nyugi van! Ez a két kisstílű pacák az anyját is eladná egy kis mellékesért! Én csak megkönnyítettem valamicskét a dolgukat! Miért volna ez akkora megbocsáthatatlan baj?! - kérdezett vissza markáns tekintettel a sportoló, akibe azonnal megdobbant volna minden női szív.
- Azért mert emberség is van a világon te seggfej! - vette át a szót gimis osztálytársától a másik szexis anyuka.
- Ti most összeesküvést szőttök ellenem, vagy mi van?! Az eszem megáll! Csak egy kis izgalmat akartam volna!
- Akkor sem kell szemétkedni te idióta! - felelte mind a két nő kórusban.
- Jól van már csajszik! Nyugi van! Ha ez megvigasztal benneteket akkor majd később stikában végkielégítést is osztogathatok! - kérkedett kissé nagyképűen a sportoló.
- Látjátok! Jó azért tudni, hogy a seggfejek is seggfejek maradnak sokszor! - emelte égnek a tekintetét a bombázó nő.
- Na, de félre a tréfával! Meséljetek csak! Kinek hogyan alakulgat a ,,nagybetűs" élete?
- Látod édesem, most megfogtál! - a bombázó anyuka máris puccos táskájába nyúlt és egy kisebb halom tökéletes minőségi fényképet varázsolt elő, ahol három gyerkőc nézett sugárzó mosollyal a kamerába miközben a büszke apuka idétlen bájvigyort próbált kierőszakolni szájából.
- Ők az én büszkeségeim! - osztogatta körbe a temérdek sok képet, és csak úgy dagadt a büszkeségtől, hogy mennyire fantasztikus családot sikerült a gimi után összehoznia.
- Gyönyörűségesek! De azért remélem nem annyira rosszcsontok, vagy igen?! - nézett rá szeme sarkából barátnője, akit máris lelkesíteni kezdett a gyerekvállalás gondolata, és most a legkevésbé sem érdekelte, hogy a kánikulai nyárban miként fog festeni szexis bikiniben.
- Igen, azt érzem, hogy fantasztikusan nagy mázlim volt, mert a párom tényleg egy birkatürelmű valaki, aki valósággal a tenyerén hordoz, és a gyerkőcök is rajongásig szeretik őt! Együtt tanulgat velük, és kikérdezi a leckét is! Emlékeztek még azokra a halál unalmas tollbamondás órákra?
- Hát lehet azt egyáltalán elfelejteni? - kérdezett vissza most a változatosság kedvéért Robi.
- Igen kis mackóm! Éva néni egy boszorka volt veled, de azért ő is csak ember volt!
- Már megbocsáss, de sosem értettem meg azok viselkedését, akik örömüket lelik abban, ha valakit szándékosan nyilvánosan megaláznak, vagy becsmérelnek! Ha már így szóba hoztad az olvasónaplóra sem lett volna joga egyest írni! Megcsináltam a feladatot, még ha csapnivaló szarvashibás helyesírással is! - látszott a férfin, hogy borzasztóan megbántott, és magára veszi az elmúlt idők történéseit.
- Jól van kis drágám! Nincsen semmi baj! Már elmúlt! - Adrienne azonnal megfogta bíztatásának jelenként a férfi verejtékező kezét, és Robi ebben a percben nagyon hálás volt neki, akárcsak akkor, amikor kilencedikesek voltak a gimiben, és csak ismerkedett az osztálytársaival.
- Nemrég csináltam egy új vállalkozást! Valami karitatív tevékenység programot is támogatunk! Van erre egy marketingesekből álló kisebb fókusz csoportom! - dőlt hátra lazán a székében az üzletemberforma férfi.
- Na ne beszélj! És honnan vettél rá anyagi forrást?!
- Megfelelő kapcsolatok, némi pénz, és bizalom a kapcsolata manapság szinte mindennek gyerekek! - intézte mindenkihez a szavait.
- Hú! Ez nagyon durva kis haver! Ha arra gondolok, hogy gyerekkorodban mindig a mi pincénkbe bújtál el a nagyobb fiúk zaklatásai elől, és közöd nem volt egyetlen matek órához sem, akkor ez meglepően... bravuros teljesítménynek számít! - csapta össze két tenyerét az anyuka.
- Jól van csajszikám! Gúnyolódj csak, ha tetszik, de én akkor is tudom, hogy mit tettem le arra a bizonyos asztalra, ha tudni akarod! - kérte ki magának a sikeres üzletember.
- Jól van Andriskám! Senki sem kérdőjelezi ezt meg, csak hát... azért mégiscsak különös, hogy egyeseknek milyen jól megyeget, míg mások a büdös életben sem boldogulnak! - iróniának szánta a dögös anyuka, ám valahogy pengeéles megállapításra sikeredett.
- Csak azért nem kopok le innét máris, mert nagyon közeli barátaim vagyok! Ezt jegyezzétek meg!
- Hú! Nézzétek a menő, macsó pasit! De beijedtem! Na, akkor skubizzál kishaver! Én már akkor szexeltem, amikor te még csak a homokozóban tologattad a matchbox-autóidat!
- Hé, gyerekek! Légyszíves! Ne ugorjatok egymás torkában! - igyekezett kevés sikerrel csillapítani a pattanásig feszülő indulatokat Robi.
- Robikának totál igaza van! Igyunk és együnk, és közben dumálunk! Mi ebben olyan nehéz?! - kérdezett vissza a bájos szőkeség.
- Na, látod! Ez az egyetlen jó gondolatod ma este! - egy hajtásra kiitta a tequila-koktélt az üzletember férfi.
- Tényleg, ha már így szóba hoztuk Robikám mesélj nekünk egy kicsit az életedről, ha szépen megkérünk! - sóhajtó, flörtölő, szexis pillantásokat küldött felé a csábos anyuka.
- Hát... mit szeretnétek hallani...? - kérdezett vissza szokásához híven alázattal, és félszegen.
- Például, van már barátnőd, család, vagy ilyesmi? Mik a terveid a jövőre nézve és hasonlók? - adta a szájába a kérdéseket Adrienne, aki most kamatostul szerette volna babusgatni, pátyolgatni régi kedvencét, mert úgy megesett rajta a szíve.
- Hú! Hát... bölcsészkén végeztem, és tanítottam öt és fél évet törit, és irodalmat vegyesen... aztán kirúgtak, amit manapság önkéntes felmondásnak hívnak. Igaz voltak magántanítványaim egy másfél évig aztán azt éreztem ez már nem az a pálya, ahol eltudnám képzelni az életemet.
- Pedig fogadni mertem volna kishaver! - szólt közbe az olimpikon.
- Jaj Gyuri kussolj egy kicsit, különben a szádra ülök! - torkolta le bosszankodva Adrienne a férfit, aki azon nyomban elhallgatott, amint meglátta a hölgy villámokat szuró tekintetét.
- Robikám drága! Ne is figyelj Gyurira! Csak süketel össze-vissza, de mi isszuk a szavaidat! Beszélj csak nyugodtan. - bíztatta a szőkeség, és Robi újfent hálásan nézett rá, hogy legalább van, akire ténylegesen számíthat.
- Később volt mennyasszonyom is! Valódi földre szállt angyali hölgyemény, de az apja kategorikusan kijelentette, hogy a kislányát gazdag, tehetős embernek szánja, és hogy kopjak le az életéből! Aztán bekövetkezett a szakítás... - hatalmas, mohó kortyot nyelt a kólájából, mert az alkoholt sosem szerette.
- Szegény kis drágám! Biztosan nagyon nehéz lehetett! Ha a kezem közé keveredik az a kis ribanc meglássátok megemlegeti, hogy otthagyott egy ilyen aranyembert!
- Azért ne vidd túlzásba csajszi! Lehetséges, hogy Robika viselkedése volt az, ami elüldözte a csajszit! - vélekedett az üzletember, mint aki mindent jobban tud!
- Te most szívatni akarsz bennünket ugye, kishaver?! Robika a legfantasztikusabb ember, akivel valaha is találkozhattunk! Szerintem inkább szerencsét kellene adni a sorsnak, hogy ismerjük őt! - jelentette ki határozottan, de dagadó büszkeséggel is, míg Robi nem győzött pirulni.
- Jól van! Velem lehet tárgyalni! De akkor engedd már meg nekem légyszíves, hogy megkérdezzem ki szakított kivel, vagy hogy is történt a kis szerelmi jelenet?
Ebben a percben kivétel nélkül mindenki a piruló Robi felé fordult, és ácsingózó kíváncsisággal lesték minden aprócska mozdulatait, mintha az életük függne tőle. Robi pedig igyekezett mindent elmesélni, bár a kínos, vagy titkos, senkire sem tartozó bizalmas részleteket szándékosan kihagyta.
- Baszki! Ez aztán a story! Haverkám, te aztán tényleg vérbeli történetmesélő vagy! Bocsáss meg, de képtelen vagyok elhinni, hogy egy dögös bombázó ágyba akarna bújni veled! Ne haragudj, haver, de sajna ez van! - közölte az üzletember és az olimpikon egyetértően.
- Semmi baj! Ezzel én is sokáig így voltam... - jegyezte meg Robi szabadkozva. A várva várt meglepetés csupán csak most érkezett el. Váratlanul felbukkant a díszes asztaluknál egy egzotikus, modellalkatú szépség, akinek olyan mennyország-mosolya, sugárzó angyali lénye volt, hogy a férfiak többsége szabályosan legszívesebben azonnal csorgatni kezdte volna a nyálát.
- Szia édesem! Bocsáss meg, hogy ennyire későn, de ma totális bolondok háza volt a munkahelyemen! Ugye nem haragszol nagyon? - kérdezte sugárzó mosoly kíséretében az őzikeszemű, ragyogó szépség, miközben könnyed puszit adott Robi arcára, aki megilletődöttségében úriemberként azonnal felállt, hogy hellyel kínálhassa párját.
- Tessék parancsolj helyet foglalni... - állt fel ülőhelyéről, és megvárta, míg fantasztikus barátnője leül az öt fős társasághoz. A legtöbb hölgy így sem győzött álmélkodni, hogy Robi talán mégsem mondott mindenben igazat nekik, ha ilyen bombázó barátnőre tett szert.
- jaj... milyen udvariatlan is vagyok! Hadd mutassam be nektek Dr. Vadász Angélát, aki egy fantasztikusan közvetlen, és tüneményes hölgy, és remélem nem haragszik meg érte, de a párom is! - már megint jócskán elpirult.
- Ez az hapsikám! Na látod! Ezt már nevezem! Fantasztikus! - gratuláltak neki a férfiak kezet fogva vele. Kicsit talán mindenki úgy volt Robi életével, hogy hitte is, meg nem is, amit hallott.
- Annyira sokat hallottam már rólatok, hogy szerettem volna személyesen is megismerni benneteket! - válaszolta Angéla, aki egyszerre volt határozott, magabiztos ugyanakkor nagyon jól érette, hogy hogyan legyen laza és könnyed is a beszélgetési stílusa.
- Részünkről a szerencse csajszi! Annyira örülönk, hogy végre Robi is megtalálta a boldogságot! Már nagyon megérdemli!
Eget rengető tapsvihar kísérte szavait, és minden baráti arcon látszott, hogy talán Robi is megérdemli a várva várt boldogságot, ami valahogy mostanáig törvényszerűen minden esetben hajlamos volt kikerülni őt.
A nap hátralévő részében főként a hölgyek vitték a beszélgetés további ismerkedős fonalát, míg az urak kedvükre hegyezhették a kíváncsi füleiket egy-egy izgalmasabb, szaftosabb történet hallatán. Róbi nem győzött később hálálkodni barátnőjének, hogy kisegítette a bajból, mertha nem jött volna el, talán még azt gondolhatták volna, hogy nincs is megálapodott magánélete.