AMIKOR EGY INDULAT KIROBBAN

Ez nem afféle csihi-puhi volt, mint a legtöbb sziruposan elkészített Hollywoodi akciófilmben, ahol - tudvalevően - csupán csak a főszereplőn vannak apróbb-kisebb szinte karcolásértékű sebek. Nem ez azért masszív, alvilági bunyó volt, amit rendre kivétel nélkül mindig vadbarom emberek kezdenek el, akik önmagukat is utálják, megvetik, és hátha nekik nem úgy alakul saját életük, ahogy szeretnék, hát akkor már más se kaphasson ebben semmilyen lehetőséget.
Ropogott a csont, fröccsent a vér - főként az ajkakból serkent ki bőségesen. Mint minden ez is egy pitiánernek látszó, aprócska szóváltással kezdődött a Szent István körúton a Vígszínházhoz közel, melyre a pesti bohém éjszakában még mindig nem lehetett az emberek többsége eléggé felkészülve.
 Dobek Richárd szabályosan nem tűrte el, hogy a villamosmegállóban néhány részegeskedő, kódorgó kamasz szabályosan inzultálta az utasok mellett jóformán mindenkit, akivel csak összefutottak.
- Te rohadék! Anyádat! - mondogatta a fiatalok kis kompániája, majd egy csinos, harmincas hölgyet pécéztek ki a maguk számára, és azonnal leszólították:
- Na mi van kisanyám? Elfogyott a cumipénz?! - fület sértőn röhögtek, és nagyon úgy nézett ki, hogy egykönnyen már csak azért sem fogják senki kedvéért sem abbahagyni.
Richárd éppen barátnőjét és annak barátnőit kísérte el a színházba egy romantikus vígjátékra és már éppen készültek a hazafelé vezető útra, amikor a fiatalember fülét önkéntelen is megütötte az obszcén, szemétkedő szöveg. Közölte barátnőjével, hogy maradjon a többi lánnyal, és ne csináljon semmit, majd ő elintézi.
- Ricsi! Kérlek... a végén rosszul jársz... - karolt bele, és el nem akarta engedni párját.
- Figyelj Kati! Tudom, hogy félsz, mert én is félek, de valakinek muszáj cselekednie is, különben a rosszak győznek! - azzal óvatos gyöngédséggel lefejtette barátnője aprócska kis kezeit a kabátjáról, és igyekezett hangtalanul mozogva a kisstílű, agresszív kamasz-csoport hátába kerülni.
- Jó estét srácok! Hogy ityeg?! - kérdezte mindenkitől, mire a kamaszok többsége elengedte a harmincas nőt, és hirtelen kört alkotva Richárdot kezdték körbevenni.
- Mit bugyogsz te szarzsák?! - kérdezte az egyik srác, aki jócskán be lehetett állva, mert valósággal bűzlött a masszív szesztől. Ki tudja mit ihatott össze?
- Nézzétek srácok! Nem akarok balhét! Miért nem húztok szépen haza! Mindenki menjen a maga dolgára, és nem történt semmi! - később rögtön megérezte, hogy ezt az utolsó mondatot talán mégsem kellett volna kimondania, mert máris előkerült néhány kés, és boxer. Richárd legelső gondolata az volt, hogy honnan a fenéből szereztek ezek a kis pisisek ilyen veszélyes fegyvereket, amikor váratlanul az egyik máris hadonászni kezdett előtte borotvaéles pengéjével, és látszólag minden idejét lefoglalta az, hogy Richárdot megsebesítse:
- Te rohadék geci! Beszóltál nekünk, mi?! Most megdöglesz! - azonnal ráakart ugrani. Gyilkos pillantások következtek. A legtöbb kamasz máris Hajrázni kezdett, és veszettül drukkolt annak az agresszív, kiszámíthatatlan, és nagyon is kegyetlen kamasz srácnak, aki meglóbálta a gyilkos pengét.
Richárd ösztönszerűen villámsebeséggel ismerte fel az adott helyzetet, és azt a tényt, hogy ez bizony már korántsem tréfadolog. Azonnal elhajolt, és megpróbálta hárítani előbb a kamasz srác kezét, amiben a fenyegető acél fityegett, majd kifacsarni annak a karjából a pengét.
- A rohadt kurva anyád! - kiáltotta a kamasz, amikor fájó kezét, majd egész karját kezdte fájlalni, majd odaszólt a többi fenegyereknek, akik megdermedve, tétlenül álltak ott, és semmit sem mertek csinálni. - Mire vártok ki kibaszott idióták, mi?! Azonnal kerítsétek körbe. - adott utasítást, de senkinek sem volt se mersze, se bátorsága Richárddal kikezdeni.
- Figyelj! Állítsd le magad! - igyekezett győzködni a kamaszt Richárd, aki eleinte - legalább is -, férfias kakaskodásnak vélte ezt a szóválásból kialakult, de most már élet-halál harc csetepatét. - Jobb, ha nem sérül meg senki! Érted?!
Ám a kamasz srác ezzel mit se törődött. Eltökélte, hogyha fene fenét eszik is, ma este itt vér fog folyni a pokoli indulatok oltárán.
- Te rohadt kis geci féreg! Azt képzelted, hogy megúszod ezt?! - újra támadott, látszólag teljesen sikertelenül, mert Richárd macskaügyeséggel ugrott, majd tért ki az útjából. Azonnal ökölbe szorította kezét és sikeresen bevitt egy közepes ütést a kamasz gyomrába, amitől az menten összeroskadt, és mind a két kezével erősen szorítani kezdte hasát.
- A jó édes anyádat te féreg! Ez kurvára fájt! - kezdett fetrengésbe a földön, majd elejtette a gyilkos pengét. Richárd azonnal elrúgta a kést, mely végigszánkázott az úttesten és a főútvonalon állt meg, ahol szinte másodperceként jöttek-mentek az egyre türelmetlenebb autósok.
- A kurva életbe a késem! Elvetted a késemet te faszkalap! Az apám ki fog nyírni! - nagy nehezen két kézre állt, majd feltápászkodott. Richárd szíve szerint segített volna neki, hiszen egy részeg kamasz sosem tudja, hogy mit tesz, ám ez a nyurga kamasz maga volt a megtestesült, elvetemült gonoszság, így - legalább is egyelőre -, kivárta, hogy mi fog történni?
A nyurga kamaszon mintha rettegő félelemérzet vonult volna át. A volt szánalmas, pitiáner haverjai, akik kezdetben legalább is támogatták addigra már mind egy szálig lekoptak, és elhúztak innen, így számolnia kellett az elkeserítő helyzettel, hogy totálisan magára van utalva. Elkezdett a főútvonal irányába botorkálni, hátha megleli féltve őrzött gyilkos-pengéjű kését, ám az első süvöltve száguldó autó másodpercek tört része alatt elütötte. Akkorát repült nyúlánk teste, hogy csupán a főútvonal közepe felé ért földet rongybabaként.
Richárd barátnője mindvégig a közelben volt, és heves szívdobbanásokkal, féltő aggodalommal nézte, hogy mi történik párjával. Annyira ideges és aggodalmas volt egész lénye, hogy a barátnői közül - bár többen felajánlották, hogy mellette maradnak, amíg legalább is a csetepaté véget ér -, Kati mindenkit hazaküldött, mondván ez senkire sem tartozik.
- Jaj, ne hülyéskedj már csajszi! Csajos barátnők vagyunk! Mindenki egyért, egy mindenkiért! - jelentette ki az egyik talpraesettebb hölgyemény. Kati kéz tördelve kísérte figyelemmel még így is a vészjósló eseményeket:
,,Mi lesz, ha szerelmével történik valami visszafordíthatatlan katasztrófa? Vagy ha annyira megsebesül, hogy elvérzik stb." - baljóslatú gondolatok kerítették másodpercek alatt tartósan hatalmukba. 
Richárdnak is jócskán földbe gyökerezett a lába, hiszen szemtanúja volt az esetnek. Most viszont erősen gondolkodóba esett, hiszen, ha kijönnek a rendőrök és nem tud elfogadható magyarázattal szolgálni arra nézve, hogy miként kezdődött a szóváltással egybekötött verekedés, mely aztán végül tragédiába fulladt a végén lehet, hogy őt is rácsok mögé dugják, mint általában azokat, akik rossz helyen voltak rossz időben.
Kati rögtön odarohadt hozzá, hogy érezze testét, és azt, hogy nem esett semmi baja.
- Ugye nem sérültél mg Ricsi? - kérdezte pityergős, halálra rémült hanggal, megrémült tekintettel.
- Nem dehogy! Ugyan már! - legyintett. - Viszont azt a szerencsétlen kamasz srácot, aki meghalt azt sajnálom, mert egy ilyen verekedés senkinem sem jó! Most az a kérdés, hogy várjuk meg a rendőrséget, vagy menjünk haza? - kérdezte, ám valójában önmagához intézte a kérdést.
- Szerintem jobb, ha megvárjuk a rendőröket, elvégre tudjuk, hogy mi történt! De azért félek... - jegyezte meg Kati miközben szorosan magához szorította párját.
Richárd és Kati megvárták a kiérkező rendőröket, akik máris mindenkit kihallgattak, mikor kettőjükre került a sor szinte alig valósággal ledermedtek, de azért mindent elmondtak az egyenruhás embereknek. Így is bő negyvenöt percbe biztosan beletelhetett mire elmehettek a helyszínről. Villamosra szálltak a sűrű, komor városban, és hazamentek közös lakásukba. Később Richárd sehogyan sem tudott aludni, és Kati sem. Felkeltek, kivonultak a kiskonyhába, és kislámpa mellett jó alaposan kivesézték a történteket. Vajon ennek tényleg így kellett történnie? Vajon az ember mennyire irányíthatja a bizonytalan jövőjét, és sorsát? - Kérdezgették egymást, mire hamar hajnal lett.