ONLINE-FOGSÁGBAN


Tomás épp home office-üzemmódra kapcsolt át, mivel munkahelyén lehetővé vált az otthoni munkavégzés, ahol az ember - legalább is -, adott keretek között saját maga oszthatta be az értékes idejét.
- Acsay! Kérem készítse el a prezentációs és adminisztrációs projekteket, ha kérhetem! - szólt oda foghegyről rabszolgahajcsár főnöke, aki a tipikus kizsigerlő embertípust testesítette meg. Ha rajta múlt volna december 24-én is dolgozni kellett volna. Igaz az ünnepnapokat is muszáj volt ledolgozni egy-egy hétvége keretén belül.
- Igenis főnök Úr! - kántálta a webkamerába beszélve. Még most is olyan feszélyezett, rettegő érzése volt, mintha arrogáns főnökének egy láthatatlan, harmadik szeme lenne, amivel mindent és mindenkit valósággal szemmel tarthat, és elég egyetlen aprócska bagatellnek látszó hiba, hogy felboruljon az aznapi rutinmunkavégzés, mint valami összkomfortos, több sebből vérző kártyavár.
- Őszintén remélem Acsay, hogy eredményeket fog produkálni! Ne feledje! Már biztos az előléptetés csupán csak egy-két munkafolyamatot kell elvégeznie, és utána fényes karrierlehetőség várakozik Önre! - valamiért minden esetben a jólcsengő fényes karriert emlegette főnöke, amitől Tominak valósággal liftezni kezdett a gyomra, hiszen már legalább nyolc hosszú éve mást se hallott főnöke szájából, mint a fényes jövő megszerezhető, elérhető ígéretét! Kollegái, és ismerősei többsége gyakorta mondogatta neki, hogy miért nem lép ki a ,,rabszolgaüzemnek" elkeresztelt taposómalomból, és csinál önálló vállalkozást magának, vagy talál valamilyen más, elfogadhatóbb jellegű munkahelyet, ahol nem kell naponta jóformán halálfáradtan megszakadnia az egyes embernek, még akkor is, ha jött ez az új home office-os lehetőség.
- Pajtás! Én azt mondom add be a felmondásodat! Írd alá a hivatalos papírokat és aztán sétálj el a patkánylyukas irodádból olyan messzire, amennyire csak tudsz! - mondogatták neki jó páran. Az igazság persze az volt, hogy Acsaynak mindig szüksége volt a pozitív megerősítésekre, melyek valóságos önbizalommal tölthették fel soványka, csenevész önbizalmát, ezért hitte is, meg nem is, amiket hallott, ám a home office-os megoldástól, hogy már nem szükséges naponta a várost átszelve bebumliznia a munkahelyére azért mégiscsak jobb kedvre derült, és kicsit talán fel is lélegzett.
Most viszont egyszer csak megmakacsolta magát hordozható notebookja. Váratlan hirtelenséggel sötétült el a képernyő és szinte semmilyen billentyűparancsra sem reagált miközben prezentációs munkáinak java része a gép digitális fogságában rekedt.
,,A francba már! Most mi a nyavalyát csináljak!" - előbb a harag, később már a totális idegeskedés, még később a teljes kétségbeesés és abszolút bepánikolás masszív hullámai kerítették hatalmukba. Kiszolgáltatottá vált, méghozzá a digitális technológia gyanútlan áldozata lett.
,,Hát most mihez is kezdjek!" - föl-le járkált miközben notebookja sötét, halott képernyőjével nézett szigorúan, pesszimistán farkasszemet, és önmagában azért imádkozott, ha most a még bekapcsolt állapotban lévő gépet kikapcsolja, majd vár tíz percet, és utána visszakapcsolja esetleg minden visszatérhet a rendes kerékvágásba, és olyan lesz, mintha csupán csak egy megbocsátható, apró műszaki hiba lenne, ami figyelmet sem érdemel. Ám gyakran a legegyszerűbb, bagatell kis semmiségekből származhatnak a legkomolyabb hibák, és baklövések.
Így történt, hogy óvatosan kikapcsolta a gépet, majd néhány perccel később megpróbálta óvatosan újraindítani. Titkon abban bízott, hogy a gép azonnal helyrejön, és megbocsátja neki ezt a kisebb műszaki bakit, amit ellene gyerekes meggondolatlansággal elkövetett, ám amikor megjelent a windows 10 képernyője, majd alig öt-hat perc múltán totális lett a feketeség Tamás annyira kész volt idegileg és totálisan bepánikolt, hogy kevés ember lett volna képes arra, hogy megnyugtassa.
,,Nincs más hátra! Kerítenie kell valakit, aki ért a notebookokhoz!" - vonta le logikus következtetéseit, és minél inkább alaposan, mániákus türelemmel igyekezett a végére járni annak, hogy mi volna ebben az esetben helyes megoldás kissé fogáthúzó keserédes gondolattal vette tudomásul, hogy szervíz lesz a vége, hiszen egyedül csak ott vannak felkészült, precíz szakemberek.
Még szerencse, hogy a társasházi lakóövezetben, ahol lakott nem messze volt egy szervíz, ahol gyakorlatilag minden informatikai gépet rendbe tudtak hozni, és megfizethető árakon dolgoztak.
Tamás szépen újból kikapcsolta a halott képernyőt, majd gondosan becsomagolta hordozható laptoptáskájába gépét, és akumulátoros töltőjét az egérrel együtt, és bár szerette volna elmenteni nélkülözhetetlen online projectjeit, és prezentációs munkáit, - melyekről főnöke azt állította, hogy magukban hordozzák a fényes karriert, és a jövőt -, rájött arra, hogy ez puszta formalitás, üres szócséplés.
Felöltözött, és elindult a szervíz irányába, mely egy kertvárosias utca sarkán feküdt. Még szerencse, hogy látásból ismerte a szemüveges, lomha lajhár-járású pocakos embert, aki a pultnál dolgozott. Belépett, köszönt, majd mintha felbecsülhetetlen kincset tartogatna magánál gépét letette az információs pultra.
- Jó reggelt! Szeretnék segítséget kérni, mert a számítógépem behalt! - igyekezett feszültségmentes, könnyed párbeszédet folytatni az illetékes alkalmazottal, mert valahol azt olvasta, hogy ezzel könnyebben elnyerhető a legtöbb ember bizalma.
Az informatikus, lomha-járású ember kicsit még bámult rá, majd következtek az alapkérdések, miszerint; mikor észlelte először a problémát? Miért nem indult el a netes böngésző? stb. Míg végül bepötyögött valamit a saját gépébe, és kinyomtatta a fontosabb hibapontokat hivatalosan, majd szignózta aláírásával a papírt, és átnyújtotta Tamásnak egy hivatalos kísérőszöveggel, miszerint: felmérik és igyekeznek kijavítani a fennálló műszaki hibát pár nap leforgása alatt.
Tamás szeretett volna még egy kicsit rékérdezni az informatikusnál, hogy nem lehetne kevesebb nap, ám látta az arcán, hogy automatikus gépesített szövegén ez mit sem változtatna, így megköszönte a segítséget, és kilépett az üzletből.
Hazafelé menet újra elfogta a gyomorcsikaró félelem, és pánikolás tartós szele. ,,Mit mondhatna arrogáns, és teljesítménycentrikus főnökének, mikor lesz kész a munkáival?" - Végül keserű csalódással vette tudomásul, hogy ebből - talán az elkövetkező harminc évre -, egészen biztosan nem lesz előléptetés.
Így is legalább két és fél órát várt a fontos mobilhívással, mert lelki szemei előtt azonnal megjelent főnöke izzó szeme, rikácsoló hangja. Egy gyilkosan maximalista ember szinte azonnal átmegy totális támadásba, ha nem kapja meg, amit azonnal akar.
- Jó napot kedves főnök Úr! - nyelt egy nagyot, amikor tíz óra körül felhívta az irodát.
- No mi a helyzet Acsay? Remélem már javában ég a keze alatt a munka és nem csak lazít! - kérdezte könnyed, fesztelen hanggal főnöke. Érződött a hangján, hogy ebben a percben még kiegyensúlyozott.
- Kedves főnök Úr! Elnézését kérem, de a notebookom agyhalott lett, így az összes prezentációs, és egyéb online munkám lehetséges, hogy elveszett a gép fogságában.
- Bocsánat Acsay! Nem hallottam egészen jól! Mit mondott az imént?! - a főnök hangja mintha egyre követelőzöbb, diktátoribb, és zsarnoki hangszínt akart volna ölteni, melytől a legtöbb ember is kapásból falra mászik.
- Főnök Úr kérem! Elvittem a gépet szervízbe, ahol már dolgoznak a műszaki hiba feltárásán! Én igyekszem itthonról dolgozni, amilyen gyorsan csak tudok! - válaszolta, de olyan halk hangon, akár egy halálra rémült kisegér. Nagyon jól tudta, hogy főnökének már most kétszáz a vérnyomása és szélsőségesen liftező indulatai bármelyik pillanatban robbanhatnak.
- Borzasztóan csalódtam magában Acsay! Azt hittem, hogy maga egy talpraesett, tökös, felkészült ember, akinek a határidő szent és sérthetetlen, és most meg mit kell hallanom? Váratlanul tönkrement a számítógépe! Nem tudom hallotta-e cégünk üzleti politikáját? Precízség, minőség, megbízhatóság! A három lényeges jelszavunk! Erre maga ilyen kisstílű aprócska kifogásokkal jön!
- De hát főnök Úr kérem... ez az igazság... - szabadkozott szégyenlősen, és sértve érezte magát, hogy őszinteségét kétségbe vonják.
- Jó tudja mit Acsay! Nem fogom feleslegesen felidegesíteni magamat! Amennyiben bemutatja számunkra a prezentációt akkor elgondolkodok azon, hogy ne rúgjam ki, de ha elhúzódik a gépe karbantartása jobb, ha máris szedi a sátorfáját! Remélem világos voltam?! - hangja kimért volt, ám egyben fenyegető is.
- Megértettem, és higye el főnök úr, hogy nagyon sajnálom a történteket... - próbált még beszélni, de a mobil másik vonalán megszakadt a kapcsolat.
Egész álló napja jóformán úgy telt el, hogy görcsösen nappali szobájában gubbasztott, és várta a számítástechnikai szervízből a hívást, hogy sikerült-e gépét megjavítani, és elmenteni legalább egy-két fontosabb munkáját.
Másnap meg is érkezett a válasz. Kiderült, hogy az SSD-lemeze sérült, és vírusos lett, ami miatt a legtöbb munkája azonnal elveszett, vagy fertőzött fileok lettek belőlük. Később azt mondták, hogy beraknak neki egy új SSD-t és újratelepítik a Windowst is, és cirka harminc ezer forintból már meg is van a javítás. Ez mind jól hangzott, de mi lesz a munkáival, hiszen mivel a prezentációja ugrott így főnöke egész biztosan megszabadul tőle, és ő így vészesen a negyedik X-hez közeledve egész biztosan nem talál magának állást.
Amikor szólt a mobilja, hogy notebookjáért mehet elment a szervízbe, ahol kifizette a javítási költséget, megköszönte a segítséget, majd hazaballagott abban a megsemmísítő tudatban, hogy lőttek a további karrierlehetőségének.
Később néhány volt céges kollegája meglátogatta őt, mintegy jelképes keretek között, hogy néminemű sovány önbizalmat, és lelkierőt diktálhassanak belé, és persze sorozatos sajnálkozásukat fejezték ki afelett, hogy nem tudta bemutatni szóban forgó fontos munkáit.
Ahogy az várható volt Tamást azonnal kirúgták állásából. Sosem tudhatta meg, hogy valójában arrogáns főnöke azért menesztette, mert nem volt megelégedve mindig pedáns, precíz munkvégzésével, vagy azért, mert - állítólag -, felvettek helyette egy olcsóbb, kevésbé megbízható munkaerőt, mert kellett a pozíció és a hely!