KAMASZ GONDOK

Aliz izgatott idegességgel, és szinte kitörni kész kamaszos izgalmakkal várta apját minden Vasárnap ebéd előtt tizenegy órakor. Mióta csak az eszét tudta imádott szülei állandóan olaszosm tányértőrős temperamentummal, és legalább annyira vehemens, provokatív szóváltásokkal képesek voltak a legbagatellebb dolgokon is hajba kapni. Kezdve azzal, hogy mikor látogassák meg a nagyszülőket, vagy hogy legyen-e élő karácsonyfa a nappali szobában, mert a feleség ki nem állhatta a pókokat, vagy hogy Aliz menyik nyári tábort válassza, holott enyi erővel a nagyszülei családi házában is remekül eltudja foglalni magát, hiszen nyolc éves kora óta szinte mindent önellátóan csinált.
Kis híján anyja pattanásig feszült idegeire ment azzal, hogy folyvást kinézett a nagyméretű nappali ablakából, ahonnét remekül rá lehetett látni a széles, terjedelmes autóparkolóra, ahova apja rendszerint minden esetben leparkolt, hogy Aliz búcsúzásként kedvére integethessen neki. Percre pontosan, ahogy leesett a mutató, és hirtelen tizenegy órát ütött az óra az apuka könnyed zakóban, és farmernadrágban fiatalosan megjelent. Az utóbbi időben, amióta a szülők különváltak egymástól mintha valósággal kicserélték volna, és jót tett volna neki a különálló agglegényélet.
- Szia apu! Annyira örülök, hogy megjöttél! - borult füligérő mosoly kíséretében Aliz apja nyakába, aki elsőre nem tudta mire vélni kamasz lányától ezt a váratlan érzelmi kitörést. Aliz ráadásul a legnehezebb korszakban volt, amikor minden szülői támogatást muszáj lenne megadni neki. Ehelyett folyton azt volt kénytelen tapasztalni, hogy anya könyörtelen, gyilkos cinikussággal valósággal a földbe döngüli apját.
Apja óvatos tartózkodás mellett csak beköszönt egy halvány köszönésféleséggel a kiskonyhába, és titkon azt remélte, hogy volt temperamentumos, vehemens felesége - kivételesen nem harapja le az orrát.
- Szia! Hogy vagy? Remélem minden rendben! - már éppen készült rá, hogy amilyen gyorsan csak lehet otthagyja az asszonyt hadd főjön csak nyugodtan a saját levében, amikor váratlanul nekitámadt:
- Hát ez aztán szép mondhatom! Neked volt pofád idejönni?! - tette csípőre ellenséges háripaként mind a két kezét. - A kis barátnődet meg otthon hagytad mi?! - folytatta tovább az ellenséges szúrkálódást.
- Már megbocsáss, de szerintem ahhoz neked semmi közöd! Másodsorban Aliz szeretném elvinni el-két órára a láthatásnak megfelelően!
- Hát akkor csak rajta! Szaporán! De délutánra hozd vissza! - érezhető volt, hogy kettejük között valósággal puskaporként fortyog a kibírhatatlan levegő, pedig hajdanán igazán, és halhatatlanul romantikus érzelmekkel imádták, és szerették egymást. Hogy mi mehetett rövid időn belül így tönkre? Talán maguk se tudták!
- Akkor mentünk! Te kérsz esetleg valamit? - kérdezte csak a megszokott udvariasság okán.
- Ha jót akarsz akkor most azonnal eltakarodsz innét! Mars ki! - üvöltött ellenségesen felé az asszony.
A férfi megdöbbenten kihátrált az oroszlánbarlangból, miközben volt felesége észre se vette és vékony vércsíkként megvágta egyik kezét a konyhakéssel.
- Aliz indulunk! Készen vagy hercegnőm? - nézett be apja a volt gyerekszobába, mely most leginkább férfi együttesek színes posztereivel volt telis-tele ragasztgatva persze az anya legnagyobb bosszúságára.
- Bocsáss meg, hogy zavarlak, de lassan ideje lenne elindulnunk! - közölte a lehető legtapintatosabban. Kisebb balszerencséjére éppen akkor nyitott be, amikor Aliz melltartót vett fel, amit vattával szeretett volna kibélelni, hogy nagyobbnak tűnhessen a mellbősége.
- Jaj apu! Még nem vagyok kész! - visította jócskán meglepetten, de kedvesen. Apjára sosem tudott volna haragudni, még így se hogy anyja gyűlölte őt.
- Jaj ne haragudj! Már ki is mentem! - szabadkozott, majd gyorsan csukott szemmel becsukta lánya szobaajtaját.
Néhány perc múltán Aliz valósággal ragyogott új, dögös ruhájában, és bár a sikkes, sportos eleganciát követte azt nem lehetett mondani, hogy nem egyéni, provokatív stílusa.
- Hűha! Ez aztán! Hihetetlen! - nem győzött álmélkodni a büszke apuka, amikor Aliz valósággal megpördült párszor az előszobatükör előtt, hogy minden oldalról megnézhesse magát.
- Mondd, hogy jól nézek ki? - kérlelte kislányos hangon apját, aki nem győzte dicsérni, hogy mennyire csinosan, és stílusosan öltözködik, ráadásul egymaga.
-Kicsim! Szenzációs vagy! Nem találok szavakat! De most már mennünk kellene! Van egy meglepetésem neked! - titokzatoskodott az apja.
- O.K.! Csak felkapom a szandimat és máris mehetünk! - még utoljára beköszönt mérges, morcos anyjának a konyhába: - Szia anya! Nemsokára jövök!
Fogták magukat, beszálltak az apuka régi ütött-kopott Skodájába, majd elmentek. A morgós anyuka el se tudta képzelni, hogy exférje hova viheti a lányukat, és féltékeny irigységet érzett, hogy lánya jobban szereti apját, mint őt, aki mindennap gondoskodik róla. Féltő aggodalommal nézett ki a konyhai kisablakon, és - bár nem szívesen -, de kezdte megérteni, hogy lánya immáron rég felnőtt, és eltávolodott tőle, mert nem engedte, hogy megismerhesse anyja rejtett érzelmeit.
Aliz és apja fantasztikus napot töltöttek együtt. Első utjuk egy márkáns ruhaüzletbe vezetett; finom és elegáns helyre, amit nem sokan engedhettek volna meg pénztárcájukból, de az apa nem bánta. Úgy érezte tartozik fantasztikus, talpraesett lányának azzal, hogy egy kicsit megpróbál a kedvére tenni, és kényeztetni őt.
- Azért jöttünk most elsőként ide, mert kedveskedni szeretnék, és hogy érezd jól magad kicsim! És van egy másik meglepetésem, és szeretném, ha megpróbálnád elfogadni ezt a fennálló új helyzetet! - felelte félénken, majd elment egy kis időre magára hagyva a kamaszlányt.
,,Mit jelent az, hogy fennáló új helyzet"? - esett gondolkodóba. Apja sosem szokott ennyire kimért szakszavakat használni. Vajon mi üthetett belé? - Felpróbált egy virágmintás, kissé egzotikus ruhát, melynek nyakkivágása és háta meglehetősen sokatsejtetőn vette körbe sportos zsenge, körteformájú alakját. Most csak azért se fog mindenféle idétlen vattapamacsot dudgosni a melltartójába. Így is, amikor az egész alakos tükörben tetőtől-talpig tűzetesen megnézte magát megfordulva saját tengelye körül egy ízig-vérig felnőtt nő kacsintott vissza rá. Esti Kornél! Persze női kivitelben!
Pár percen belül visszaérkezett az apuka, akinek az egyik karjába feltűnően belecsimpaszkodott egy Alizzal majdnem egykorú, feltűnően csinos, extravagáns hölgyemény, akinek minden tudománya a szószártyár csicsergésben merült ki, legalább is eleinte:
- Aliz! Kincsem! Szeretnék neked bemutatni valakit! - kocogtatta meg az apja a női öltözőfülke ajtaját.
- Máris megyek, csak levetem a ruhámat! - szólt ki.
- Aliz! Kérlek! Megveszem neked a ruhát, amelyiket szeretnéd, csak gyere szépen elő! - kérlelte az apja.
Gyerekkorában is jellemző volt Aliz viselkedésére, hogy csökönyös makrancossággal, ha valamit nem akart, akkor megmakacsolta magát jó hosszú órákra, napokra és az embernek úgy kellett leimátkoznia a csillagokat is, hogy Aliz csinálja meg, amit elvárnak tőle. De most másként állt a helyzet. Aliz most megérezte, hogy elsősorban ő egyedül diktálja a feltételeket és ez különleges lélekerő birtokosává tette. Végül tizenöt percet sikerült váratni szándékosan apját és üdvöske kedvesét.
- Szia mizujs? - ölelte magához jócskán apja megdöbbent barátnőjét, akin most úrrá lett a meglepetésszerű, váratlan pánikolás. - Annyira örülök a találkozásnak! - cinikus, gyilkos irónia, mint aki támadni készül.
- Aliz! Kincsem! Tudom, hogy nehéz lehet neked, mert anyuval most nem vagyunk jóban, de megismertem ezt a fantasztikus nőt, és arra gondoltam adok egy új esélyt! Hadd mutassam be Békési Gerdát!
- Hát szervusz! Gerda vagyok! - bontakozott ki nagy nehezen a merev, szoros ölelésből a fiatal csinos nő, és kinyújtotta kezét. Aliz vehemens, erőszakos bosszúlással szorította meg a hamvas, kecses kezet, de úgy hogy a másik nő fájdalmában enyhén felszisszent.
- Jaj, bocs csak nem fájt!
- Ugyan kérlek! - mintha satupadba szorították volna.
- Aliz! Légy megértő és kedves! - szólt rá szelíd szigorral ideges apja. Látszott az arcán, hogy egyetlen téma izgatja: miként és hogyan fog egymáshoz közeledni a két imádott nő.
- Talán... üljünk le egy nyugalmas, békés helyen, és ismerkedjünk össze! Mit szóltok?!
- Nagyszerű ötlet! - Aliz két karját védekezőn maga elé emelte és mindvégig szemmel tartotta azt a hárpiát, aki most apja szeretetére pályázott meglehetősen nagy sikerekkel.
Letelepedtek egy pláza légkondicionált, félreeső részében s mivel már jócskán elmúlt déli tizenkettő úgy döntöttek harapnak valami könnyed csemegét. Így beültek egy kisebb gyorséttermi falatozórészlegbe, majd amikor rendeléseiket magukhoz vették hátravonultak, ahol már csak lézengtek az emberek.
- Hölgyeim! Foglaljatok helyet! - Aliz apja gáláns úriemberek módjára kihúzta előbb az egyik, majd a másik szívének kedves nő előtt is a széket, amit barátnője enyhe pirral, Aliz pedig nagyadag nehezteléssel fogadott, de összehúzta a fogát, és inkább elnyelt egy méregerős káromkodást.
- Hogy ismerkedtetek össze? - Aliz volt a támadó, kissé ellenséges kezdeményező fél.
- Hát... kezded vagy kezdjem? - nézett tétován, segítségkérőn barátnőjére az apa, de a nő azonnal a dolgok közepébe vágott.
- Apád éppen egy szaküzletben válogatott, és kissé balszerencsés ügyetlensége rögtön megfogott. Kérdeztem is magamtól, hogy ki ez a jóképű, különös fazon, aki annyira vicces és jópofa? Amellett korrekt úriember, ami különösen a mostani világban -, ritka kincsnek számít!
- Ez aztán a sorsszerű találkozás! - Aliz minden szavából csak úgy sütött a mérgező indulat. Szinte tapinthatóvá lett a feszültség, amit mindhárman leplezni igyekeztek.
- Hallottam, hogy az édesanyád borzasztóan kemény és szigorú veled amiért most mindenkit gyűlölsz! - szólalt meg.
- Oh! Tényleg?! - kapta fel villogó tekintettel szemét Aliz. - Egyébként a magánéletemhez neked semmi közöd! Megéretted?!
- Bocsáss meg, nem akartalak megbántani, csak arra gondoltam, hogy beszélgethetnénk egy jót, de látom, hogy most inkább apa-lánya napot szeretnétek kettesben eltölteni! Később felhívlak drágám! - Gerda kihúzta a széket maga alól, anélkül hogy Aliz apja a segítségére sietett volna; könnyedén megpuszilta a férfit, elköszönt, és távozott.
- Ez nagyon nem volt fair viselkedés édes lányom! - pirított rá élesen az apja. - Gerda hidd el nem akart semmi rosszat, csak szeretett volna őszintén, és igazán megismerni téged! Mi ebben olyan szörnyű? Nem értelek? alig vártad, hogy egy kicsit független légy anyától, és akkor most úgy viselkedsz, mintha nem is a lányom volnál, hanem egy vadidegen! - apja jogos felháborodása csupán csak annyit ért el, hogy Aliz szófukarabb, és duzzogóbb lett.
- Kincsem! Nézd! Már most felnőttes, és talpraesett nő vagy, de még vannak gyerekes dolgaid ezért vagy kamasz! De jöhet még idő, amikor hidd el nekem, hogy jól fog esni, ha egy másik barátnővel is eltudsz beszélgetni bizonyos felnőttes dolgokról! Értesz engem?! - nézett vele farkasszemet.
- Apa! Kérlek ne haragudj! Tudod ez most nehéz időszak az életemben, mert nem igazán tudom, hogy kiben is bízhatok meg, amióta ti különváltatok anyával! Anya viselkedése is szélsőséges és nagyon megváltozott! Sokszor - komolyan mondom -, rettegek tőle, hogy mit fog tenni vagy csinálni a következő percben! Igyekszem megbarátkozni Gerdával, ha ez tényleg annyira fontos neked! Szemlátomást totálisan beléd van zúgva a csaj! - jegyezte meg immáron hamiskás szemekkel, kuncogva, bizalmasan.
- Drága kincsem! Most aztán jócskán nagy követ vettél le a vállaimról! Ugye tudod?! - puszilta meg lánya pirospozsgás arcát a büszke apuka. - Mit szólnál, ha vennénk néhány új ruhát, és még egy-két dolgot amit szeretnél! Vagy sétálhatnánk, megnézhetünk egy új filmet a moziban! Volna kedved az apáddal tölteni a nap másik felét? - kérdő tekintete segítségért fohászkodott.
- Ez minden vágyam! Csapjunk bele! - azzal szabályosan enyhén kirúgta maga alól a műanyag széket, amin eddig üldögélt és meg sem állt a közelben lévő multiplex moziig, ahol a legújabb filmek széles választékából válogathatott. Apja érezte, hogy a zűrös kamaszkor végnapjai ezek, és bármennyire is nehezére esett elhinni, azért önmagában mégiscsak fantasztikus, talpraesett lányt sikeredett felnevelniük exfeleségével!