A BIZALOM ÁRA

- Utállak! Vedd tudomásul! - fakadt ki a tizenkilenc éves, már majdnem felnőttes, kamasz lány Kira. - Bárcsak anyu ne halt volna meg! Ő biztosan támogatna, és mellém állna! De te mit tettél értem?! Egy nagy büdös trágya semmit! - azzal fogta magát szabályosan felszakította az ajtót, és elviharzott otthonról. Ezek az esetek az édesanyja halála óta szinte majdnem minden egyes nap kíméletlen körforgással újra és újra megismétlődtek, míg Kira és az apja is azt tapasztalták önmagukon, hogy úrrá lett rajtuk a lusta, közönyösített fásultság-érzet, mely - rendszerint akkor veszi elő a legtöbb embert, amikor egyre görcsösebben megakarnak felelni már egyébként is totálisan kiszolgáltatott helyzetüknek.
Kira átviharzott a pár utcasarokra lakó legjobb barátnőjéhez, akinek köldök-piercingje, és már saját koponyafejes tetoválása volt, és menő latex, és fekete bőrcuccokban járkált állandóan, és több halálfejes bugyija is volt, amiért - állítása szerint -, majd megőrültek a pasik,mert rájuk tört az ősi kanösztön. És igen! Sosem tagadta le, hogy kipróbálta a levélbélyeges kábítószert, és később füvezett is, de esküdött az anyára, hogy semmi komolyabb anyagot nem szívott. Bár az utóbbira sosem lehetett mérget venni! Kira szinte vakhűséggel értett egyet Dorka minden kijelentésével, és független meggyőződésével. Tehát, ha Dorka szerint a gimi egy nagy rakás faszság volt, akkor Kira szerint is! Ha Dorkának inkább a Heavy Metal-zenekarok jöttek be, semmint a 80-90-es évek nagy popslágerei, akkor Kira is zúzós zenéket kezdett teljes hangerővel hallgatni, amitől özvegy apja csaknem a falnak ment.
- Szia csajszi! Na, mi a pálya? Lökjed? Kérsz egy füves cigit? - foglalt helyet egy ócska fotelben Dorka, amiből hiányzottak a rozsdásodásnak indult rúgók.
- Bocsi, hogy csak így bejöttem, de valósággal rohadtul berágtam az öregemre! Egyszerűen képtelen megérteni, hogy engem más dolgok izgatnak, mint a velem egykorúakat! Azt érzem, hogy vonzódom az idősebb pasikhoz! Te csináltad már? - érdeklődött kíváncsian, amint kicsit lenyugodott.
- Na hallod! Még szép hogy! Egy rakás pasival volt már dolgom a zsenge tizenévesektől egészen az érett hatvanas, sörhasú, gusztustalan pacákokig. Mire vagy kíváncsi pontosan? Hogy kell dugni? - kérdezte hamiskás mosolya kíséretében. Már jól kiismerte barátnőjét onnantól kezdve, hogy a nagyszünetben Kira nekiadta szottyadt uborkás szendvicsét, amit az apja csomagolt neki.
- Nagyon fáj, amikor a pasik... hát... szóval... érted...?
- Hát csajszi! Az attól függ!
- Na, jó! De mégis egy tizes skálán mennyit kóstál?
- Figyelj ide! Ezt így kurvára nem lehet elmagyarázni! Mindenkinek más a fájdalomküszöbe! Ez olyan, mint mikor valaki először csináltat magának tetkót. Abban a percben felvisít akár egy szánalmas, hisztis picsa, amikor a tintát tároló tű elkezd behatolni rétegesen a bőr alá. Másokat pedig ellentétben valósággal vonz a fájdalom! Valahogy kielégülnek tőle! Érted már?! - mélyet szívott füves cigijébe.
- Légy szi! Meséld el! Neked milyen volt az első? - kíváncsi gyerek lett újra, mint aki esti mesét szeretne hallani, és nem a kőkemény, igazságtalan valóságot.
- Nézd! Az első után a legtöbb csajnak hányingere támad, okádni kezd, és úgy érzi kurvára mocskos lett azért, hogy elvesztette a törékeny szüzességét, amit az esküvőre tartogatott! Teljesen természetes dolog, hogy a többségüknek kínzó lelkiismeret-furdalása van, és rohadtul szégyelli magát, hiszen az elképzelt, idillikus együttlétbe számos probléma, és hiba csúszhat. Ott van mondjuk mindjárt, ha a pasinál elszakad a koton. Akkor sajna kilenc kerek hónap múltán kopogtat az a kurva gólya. Ugyanakkor mivel azt mondják, hogy a csajok kicsit előbb érnek mint a férfiak a legtöbb érett gondolkodású nő ezért nem sokat teketóriázik, hanem dúr bele és bum végigcsinálja, mégha később kurvára meg is kell bánia, vagy vezekelnie kell! - Dorka szavai csak úgy sütöttek a kőkemény valóságról. Nem voltak se udvariasak, se pátyolgatóak, és Kira azt érezte erre van szüksége. Egy olyan kőkemény barátnőre aki valósággal kiüti őt, de fel is rázza a sárgaföldről.
- ...És mi van az egyes pózokkal? Azok milyenek?
- Te csajszi! Most tényleg azt várod, hogy eldaráljam neked a kurva sok közhelyet, ami ezzel együtt jár?! Ne szívass csajszi! Inkább igyál egy felest, vagy üsd ki magad!
- Jól van na! Bocsi! Csak rohadt egy hetem volt! Tudod az öregem mindig azzal a kamu dumával jön, hogy foglalkoznom kellene a jövőmmel miközben igazság szerint soha a büdös életben nem kérdezi meg, hogy én mit akarok! Érted?!
- Hát az ősök már csak ilyenek! Az én apám tudod mit mondott, amikor anyám lelépett tőle! Annyira berúgott, hogy kis híján összevert, és amikor kijöttek a kérónkhoz a zsaruk csak annyit mondott, hogy játszottunk, és elszaladt az idő, miközben belől kurvára rettegtem attól a geci szemétládától! Hát ennyi! - elpöckölte a félig elszívott marihunánás cigit, majd fölrakta bakancsos lábait egy asztal sarkára.
- Az igazság az, hogy amióta anyu meghalt totálisan kikészültem! Mintha el kellene rejtőznöm másoktól, még a legjobb barátaimtól is! Már azt se tudom mikor csaptunk tudod olyan igazi, belevaló csajos hétvégét, vagy vakációt, ahol mindenki ,,ereszed el a hajamat" rendesen kitombolhatja magát.
- Hát ez kurvára gáz hallod-e?! De ha csak ezen múlik én szervezhetek neked olyan állat bulit, hogy kirúgják neked a haverjaim a házatok oldalát! Na? Benne vagy?
- Ez nagyon rendes tőled! De ha apám megtudja akkor még egyetemre se mehetek az elkövetkező évtizedekben!
- Most mit kell itt halálosan pánikolni, meg szétmajrézni az agyadat, mi?! Figyel kurvára megszervezek mindent, és ha vége a bulinak a fontoskodó öreged azt se fogja tudni, hogy egyáltalán mi ott jártunk!
Kira egyszerre akart rossz, és vagány lenni, és olyan kamasz lány, aki végre igenis tudja mit akar az életével kezdeni, így hát kissé naivan, és tudatlanul bólintott barátnője ötletére, nem is sejtve, hogy ezzel megint elindít egy kisebbfajta lavínát, mely aztán romba dönthet mindent.
Dorka meg is szervezett mindent. Az egetrengető házibulira egy Péntek délután került sor, amikor Kira apja közölte, hogy aznap sajnos szokásos módon késő estig bent kell maradnia a munkahelyén, így Kirának önállósítania kell magát, ezzel is kicsit jobban felkészülhet a felnőtt élettel járó próbatételekre.
A buli nem is váratott magára olyan sokáig. Már délelőtt tíz órára megérkezett Dorka állítólagos haverja valami DJ-lemezlovas, aki két óriási sztereo hangfal kíséretében valami tuccolós technozenét kezdett el maximális hangerővel felkeverni kéz összetolható asztalon. Aztán jöttek sorban a jóbarátok, ismeretlen ismerősök, vagy csupán a bulizást életstílusként felfogó kamaszos felnőttek. Valahonnét egyre több alkoholos pia is előkerült, és Kira bele sem mert gondolni a tudatba, hogy vajon mi lesz ebből az egészből, ha az öregje egy kicsit előbb állít majd haza.
Szia csajszi! Na? Milyen bulit hoztam én össze? - dülesztette ki mellkasát Dorka, akinek már szépen formásodott a melle. Keze között jól ismert füves cigit szívott, és kivételesen most fejpántot is viselt, akár valami szipozó hippiszármazék. - Jaj ne álldogálj már itt mint egy faszent! Gyerünk és érezzük jól magunkat! - azzal karonragadta megilletődött barátnőjét és bevezette egy bárpulthoz, hogy papírpohárból árulták a sört, tequilát és egyéb alkoholos italokat.
- Kóstold csak meg ezt az isteni üdítőt! - Dorka fogta a papírpoharat és egyetlen hajtásra felhörpintette tartalmát, majd barátnője kezébe adta a másik poharat.
- Hát nem bánom! - Kira még életében nem ivott alkoholt, s bár osztálytársai többsége kedvére eldicsekedett vele, hogy azért egy pohárka bort mrgszokott inni valójában ebben a percben teljesen fejébe szállt az első pohár ital, és elkezdett össze-vissza dülöngélni és beszélni.
- Ákos olyan jó fej srác! Tudod az a kis dundi sertésmalac! Annyira jópofa! És imádom, hogy verseket ír, amiből nem értek egy kukkot se!
- Hát kisanyám! Te aztán jócskán eláztál már az első pohárkától! - karja alá nyúlt és bevezette lépésekben támogatva a nappaliba, majd lekuporodtak az egyik szabadon hagyott kanapéra.
- Az apám kinyír, ha így meglát! Hihi! - nevetett Kira. - De kurvára nem érdekel! Annyira jó lenne, ha megértené min megyek keresztül! - váratlanul elpityeregte magát mközben egyre többen jöttek, és a családi házuk kisebbfajta lepuszult csatatér képét kezdte mutatni. Mindenütt elhajított szemét, chipseszsacskók tömkelege, vagy kiürült, kongó sörösdobozokba botlott az ember.
Kira apja a vártnál kicsit hamarabb szabadulhatott fárasztó munkanapja végén, és most csupán a csöndes alvásra vágyott, hiszen bár holnap Szombat lesz egészen bizonyos, hogy neki még akkor is el kell majd intéznie valami halaszthatatlan ügyet, ami nem tűr halasztást. Először azt gondolta, hogy Suzukijával talán rossz utcácskában parkolt le. Többször is megnézte olvasószemüvegével, hogy saját címe stímmel. ,,Akkor meg kik lehetnek ezek az emberek? Egy csomó tinédzser? Csak nem Kira barátai? És egyáltalán ki engedte meg, hogy ekkora bulit rendezzen? Mert ő aztán biztosan nem!" - ehhez hasonló kérdések futottak át futótűzként terjedve agyán mire mindenkit kerülgetve belépett lepusztított háza ajtaján.
- Kira? Kira? Kislányom, merre vagy?! - kérdezte kissé kétségbeesetten a levegőbe kiáltva.
- Szevasz öreg! Na, mi a pálya? - egy részeg kamasz kérdezte ezt, mire a következő percben leokádta a családfő cipőjét.
- Kira? Kira! - kétségbeesetté vált egész magatartása, mire végül a hangyabolyként nyüzsgő nappali közepén magzati pózban, ujjait szopogatva megtalálta rég elveszettnek hitt lányát, aki most annyira kiszolgáltattnak, árvának, és védtelennek tűnt, mint amikor édesanyát eltemették.
- Kislányom! Hogy érzed magad?
- Csókolom! - köszönt Dorka. - Sajnos nem bírja az alkoholt, de ne tessék rá haragudni! Én szerveztem a bulit! Már megyek is! - titkon arra számított, hogy angolosan távozik a helyszínről, de az apukát is kemény fából faraták, ha a helyzet megkövetelte.
- Álljunk csak meg kisasszony! Nem mész te semova! Miért csináltátok ezt? - vonta kérdőre szikrázó szemekkel a másik kamasz lányt.
- Nézze én nem tudom, hogy hogyan neveli a lányát, de annyit mondhatok, hogy totál meg van zakkanva, és ki van borulva! Azt képzeli, hogy a barátnője vagyok, és folyton imponálni akar nekem. Rosszabb mint egy pattanás az ember seggén! Sajnálom, ha rosszat tettünk! Most megyek! - Dorka fogta magát, és mintha ott se lenne máris kislisszolt a bejárati ajtón.
A családfő kiment a fürdőszobába, bevizetett egy tiszta zsebkendőt, majd óvatosan letelepedett a kanapé csücskébe, és gyengéden lánya homlokára tette a hideg borogatást, remélve, hogy ezzel kicsit magához is tér. Pár percbe még így is beletelt mire kicsit javulni látszott az állapota.
- Apu! Te vagy az? Mi történt? Elaludtam? - kérdezte kásás hangon, kábán.
- Igen, minden bizonnyal! Hogy sikerült a buli? - nem szándékozott leteremteni lánya önbecsülését csupán egy egyszerű kérdést tett fel.
- Hová tűnt Dorka? Nem láttad? - nézett körbe kétségbeeesetten, mintha segítséget remélne.
- A barátnőd épp az imént hagyott téged benne a pácban! Mit műveltek amíg nem voltam itthon?! Kérlek légy őszinte!
Kira óvatosan megpróbált felülni, ám az alkohol alattomos szer tud lenni, aki nincs hozzászokva. Apja segített neki.
- Én... szóval... nagyon magam alatt vagyok anyu halála óta... én csak... szerettem volna mindent elfelejteni... - az utolsó mondatoknál rátört a rázkodó sírás és hagyta apja hadd ölelhesse magához, és simogassa rázkodó hátát.
- Jól van kincsem! Nyugodj meg! Együtt átfogjuk vészelni a legrosszabbat is! - felelte, majd a szoba közepére ment, ahol a DJ lemezkeverő pultja állt, és hangosan elkiabálta magát: - Hölgyeim és Uraim! Ennyi volt! Záróra! Mindenki menjen szépen haza! - mire hangosan nemtetszés volt a válasz, ám este tízre az utolsó tini is elhagyta családi házukat.
Másnap Kira Szombat lévén délelőtt tíz óráig aludt, és apja már megvolt róla győződve, hogy mentőt kell hívnia lányához, hogy még mindig alszik. Lustán, kábán csuszogott ki a zuhany alá, majd megpróbálta maradéktalanul eltűntetni másnaposságának tartós nyomait egész testéről. Így ültek le kettesben reggelizni.
- Kérsz egy kis kávét kicsim? - kérdezte udvariasságból az apja, majd zokszó nélkül előtolta a jó erős feketelevest. Ettől majd kitiszulnak ködként bolyongó, összekúszált gondolatai.
- Köszönöm! Az most életmentő lesz! - nagyot kortyolt a kellemesen langyos italból. - Apu! Annyira sajnálom, hogy olyan szemétül viselkedtem az utóbbi időben! Nagyon sok minden megviselt!
- Kicsim! Hidd el! Tudom! - simogatta meg óvatosan nedves haját, melyet most hátrafésült.
- Nagyon haragszol rám?! - kérdezte óvatosan tapogatózva miközben nyammogni kezdte kedvenc csokis pelyhét.
- Hogy haragudhatnék a már majdnem felnőtt lányomra? Inkább azt mondanám, hogy örülök, hogy magadhoz tértél mielőtt komolyabb baj is történhetett volna! - ez velős, bölcs figyelmeztetés volt a közeljövőre nézve, hogy Kira jobbn teszi, ha kiadósan megválogatja ún. jóbarátait.
- Tudod Dorka olyan jó fejnek tűnt! Vele mindenről el lehetett beszélgetni! - vallotta be az egész történetet elejétől a végéig őszintén.
- Kincsem! Ahogy egyre érettebb leszel muszáj megtanulnod, hogy kiben lehet maximálisan megbízni, és kik azok akiknek nemet muszáj mondani! Megérted ezt?!
- Igen! Erre már én is rájöttem!
A hétvégi nap hátralévő részében tévéztek, rengeteget beszélgettek, és igazán jó apa-lánya kapcsolat alakulhatott ki újra közöttük!