CSAJÓZÓS JÓTANÁCSOK

Ami a csókolózást illetti. Nyilván elsőre szinte senki sem lehet se Casanova, se Don Juan, sem pedig várprofil!
Vannak olyan beállítottságú társadalom által talomba, vagy süllyesztőbe suvasztott ,,lúzer-emberek" akikkel alapból nemhogy különleges, és megismételhtetlen élmény lenne az adott nyelv és nyálcserés romantikus folyamat, de egyenesen visszataszító, és velejéig undrító is, hiszen az adott illető nem elég, hogy a béna, Beatles-frizurájával totális idióta hülyegyerekként fest, de ehhez még hozzájön az undorító, leginkább fokhagymailletú szájszaga, amit - sajnos a legtöbb hölgy -, korántsem visel jól. És akkor még igyekeztem finoman fogalmazni.
Ugyanakkor a társadalmi változások is mintha kategórikusan megkövetelnék azt, hogy csorókkal, illetve az alsóbb középosztály emberkéivel az ún. V.I.P.-nak kikiáltott sznobos újgazdag partikirálynok, egzotikus dívák alapból szóba se álljanak.
Viszont egyszer-egyszer az élet meglehetősen kegyes kártyalapokat képes osztogatni még az olyan szerencsétlen balekoknaknak is, mint amilyen Aladár volt, akit meglehetősen konzervatívan neveltek ősei, és aki jóformán a huszas évek végén - hihetetlen nagy akarattal -, vette rá magát, hogy végig merjen nézni egy felvilágosító, B-kategóriás erotikus filmet a nemi-testi vágyak miben létéről, és még ezek után is meglehetősen vegyesen vélekedett az adott témával kapcsolatosan.
- Esküszöm az anyámra haver, hogy kurvára nem tudok kiigazodni rajtad! Most vagy a csúcson öreg! Most kéne belevetned magadat hapsikám a dögös, muff-tengerbe, és napestig szexelni mielőtt kiszáradna a pöcsöd! - vélekedett egy gyerekkori barátja, aki - meglehet -, csak azért védte meg őt, és mentette meg Aladár hátsóját, mert felismerte a tényt, hogy Aladárnak fotografikus szupermemóriája, és egyedi intellektuális képességei vannak, melyeket jól ki lehet használni, és mivel egy szál barátja sem akadt ezért nyugodtan manipulálhatta is. A kutyának sem tűnt gyanúsnak.
- Figyelj én őszintén sajnálom, ha... - csak bocsánatot akart kérni.
- Jaj öreg harcos! Kurvára nem izgat! Inkább szerzek neked pár jó macát nagy csöcsökkel! Na, mit szólsz?! Tényleg? Voltál te már úgy igazán együtt egy csajjal?! - nézett rá kérdő, kíváncsi szemekkel.
- Hát... ami azt illeti...
- Kurvára hogy nem kisapám! Semmi probléma! Elmagyarázom! A nők buknak az ilyen elcseszett, habókos, idióta fazonokra, akik verseket meg minden faszságot összefirkálnak, mint te! A lényeg, hogy sose ess ki a szerepedből, és mindig maradj rejtélyes.
- És ha megakarnak csókolni, vagy le akarnak feküdni velem? - nézett tancsátalanul rá.
- Most már kezdesz kurvára idegesíteni kis haver! Ne mondd nekem azt, hogy még sosem vágtá gerincre legalább egy nyavadt muffot? - vett elő egy cigit a zsebéből, és macsók módján gyújtotta meg acélszínű pattintós öngyújtójával.
- Hát... az az igazság...
- Hahaha! Kurvára, hogy azt sem tudod, hogy kell egy szaftos csibét felizgatni! Eltaláltam! Látod ha a lottószámok is olyan kiismerhetőek volnának mit te apuskám én már kurvára milliárdos lennék, és a világ összes muffja a lábaim előtt heverne! Kurvára!
- És ha azt mondom, hogy kellemes volt az este, de nem szeretnék tolakodni?
- Haha! Faszikám! Te tényleg ekkora seggfej idióta vagy, vagy az a helyzettől függ?! Ha a csajon látszik, hogy szikrázik a szeme, a nyelvével folyamatosan nyalogatja a száját akkor igenis kurvára bejössz neki! Világos?! - hangja egyre hangosabb, idegesebb lett, ahogy szemlátomást bensejében fokozatosan nőtt a feszültség.
Ettől függetlenül elkísérte félszeg, serencsétlenkedő barátját arra a vállalati bulira, ahol az ingyen étel-ital szinte azonal kihozta az emberekből igazi személyiségük lényegét.
- Na hapsikám! Kurvára megérkeztünk! - igazította meg nyakkendőjét. - A tököm kivan veled! A faterod sose tanított meg nyakkendőt kötni, mi?!
- Sajnos infraktust kapott és meghalt...
- Hát... ez kurvára szar ügy öreg! Sajnálom! Na, akkor most bevetjük magunkat! Te mindig csináld azt, amit én! Oksza?
Aladár tétován bólintott, majd megindult barátja irányába, aki egy körbejáró ezüsttálcáról máris két pezsgős poharat vett le, majd az egyiket máris Aladár kezébe adta:
- Kis haver! Ezt most szépen gurítsd le! Ettől majd megnyugszol!
- De... nem szeretem az alkoholt, mert apám apja alkoholista volt...
- Kurvára nem érdekel az elcseszett családfád! Akkor szorongasd a kezed között, vagy locsold valamelyik dísznövényre és igyál vizet! Kurvára úgy érzem most magamat mint egy elfuserált bébiszitter! - azonnal lehajtotta a maga buborékos pezsgőjét.
Máris kiszúrt egy hölgytársaságot, akik - látszólag - kellemesen elcsacsogtak, és trécseltek egymás között.
- Hölgyeim! - hajolt meg a macsó. - A legjobb haverommal arra gondoltunk, hogy esetleg szánnak ránk néhány értékes percet!
A hölgytársaságban csinos-stílusos extrvagáns hölgyek is akadtak. Szám szerint öten voltak, és mindannyian szintén a pasis ügyeket igyeketek megvitatni.
- Már ne haragudj, de feléd néztünk, vagy esetleg flörtöltünk veled? - kérdezte egy egzotikus partikirálynő, valóságos vezéregyéniség.
- Hát... nem igazán... de...
- Szerintem ez a két szánalmas pöcs pasi biztos meleg azért járnak párban! - beszólt az egyik. Erre mind az öt roppant csinos hölgy egetrengető hahotában tört ki.
- Nos kedves Hölgyeim! Ezt talán nem kellett volna! Nézzék csak meg a legjobb barátomat! Mindjárt sírva fakad szegény! És miért? Az Önök egyedi, utánozhatatlan flegma, bunkó stílusa miatt! És ti nevezitek magatokat úrinőknek?! Hánhatnékom van tőletek! - a macsó pasi kisétált a furcsán bámuló hölgygyűrűből, míg szegény Aladár követte őt, mint valami hűséges pincsikutyus.
- Hát haver! Ezt kurvára nem jól csináltuk! Láttad! Határozott, udvarias fellépéssel, megnyerő modorral ilyen átkozottul hisztis, hülye picsáknál szart sem érsz! Ide nehéztüzérségre volna szükség! Hát erről van szó. Nem vette észre, de egy gyönyörű, kisestélyi ruhás, kontyot viselő hölgy lépett oda hozzájuk, és megszólította a macsó férfit:
- Ne haragudj, de van a barátodnak barátnője? - kérdezte sóvárogva.
- Hát kedves hölgyem, ahogy a mondás tartja: az attól függ!
- Tudod a barátodnak is van szája, és én őt kérdeztem? Nos? - emelte rá enyhén morcos, szikrázó őzieszemeit a jócskán megilletődött, és borzasztaón zavarban lévő Aladárra, aki köpni-nyelni is alig tudott, és folyamatos megerősítésében bízva mindig barátjára nézett, hogy vajon mindent úgy csinál-e, ahogy azt megbeszélték egymás között.
- Hát kedves hölgyem! Önnek ma este nagy szerencséje van! - hajolt közelebb a hölgy füléhez. - A legjobb barátom ugyanis kb. tíz éve, hogy tartós szingliségre rendezkedett be. Világ életében gyámolításra szorult szegényke, és én vagyok az őrangyala!
- Megkérhetném, hogy hagyj magunkra pár percre! - szorongatta aprócska ujjacskái között csillogó retiküljét, melyet remekül kiegészített ünnepi, divatos ruhakollekciója. Látszott, hogy kifinomult eleganciája nem kispályás a divat terén.
- Hát hogyne! Csak egy percre még beszélek a bartátommal! - gyorsan félrevonta a jócskán bepánikolni kész Aladárt, aki gombócokat nyelt félelmében. Most vajon mi lesz vele?!
- Nyugi faszikám! Látod azért igazi virágszálok is teremhetnek egy gazos ágyásban! Ez a csaj totálisan beindult az ügyefogyott kisfiús imázsodtól! A lényeg, hogy mindig add önmagad! Ha nem akarsz lefeküdni vele! Az sem akkora gond! Csak ne mutasd, hogy olyan elcseszett nyámnyila vagy! Akkor mindent bele öreg! - azzal szó szerint odalökte a gyönyörű fiatal nő lábai elé úgy, hogy Aladár majdnem hagyatt is esett.
- Jól vagy? Minden rendben? - kérdezte mélyenérző, álomszép tekintettel Aladártól a szépség.
- Azt hiszem... - nyögte ki, de nem engedte, hogy a nő felsegítse. Elvégre micsoda dolog egy férfit felsegíteni?
Miközben Aladár macsó barátja észrevétlen úgy tett, mintha máris magukra hagyná a turbékoló párocskát addig a félszeg, és nyámnyila Aladár valóságos lelki eufóriát élhetett át, amikor a hölgy mosolygósan, könnyedén karjába karolt, és együtt hagyták el a helységet, miközben a hölgy barátnői kissé cinikus, tüntető iróniával kedvükre füttyültek párat utánuk.
- Ne haragudj, hogy csak így váratlanul leszólítottalak, de annyira helyes, kisfiús vagy... - jegyezte meg a hölgy félután. - Egyébként Fruzsi vagyok! Téged hogy szólíthatlak?
- Aladár...
- Hú! Hát nagyon komoly neved van! Mit szólnál esetleg egy jópofa becenévhez?
Aladár hevenyészetten bólintott, mint akinek fogalma sincs.
- Lássuk csak! Legyél mondjuk Teddy-mackó! Mit szólsz? Szerintem nagyon kedves név. Olyan kis édi! - gyöngéden megpuszilta pufók, pirospozsgás arcát, amitől Aladár máris valósággal elalélt.
- Jaj de drága vagy! Ritka tulajdonság ez egy férfitől, hogy elpirul! Te nagyon őszinte ember vagy, és ez nkem nagyon bejön! Tudod eddig olyan szemétláda seggfej, izomagyú pasikkal jártam, akik csak kihasználtak, vagy csupán leakartak fektetni! De ugye nálad erről szó sincs?! - nézett vallatón partnere szemébe.
Aladár párszor nemet intett a fejével.
- Akkor jó! Kellemes az este! - hajtotta kislányos, kontyos fejét a férfi nagy vállaira, mintha védelmet, biztoságot keresne. - Annyira örülök, hogy találkozhattam egy olyasvalakivel, mint te, aki nem felszínes, nem akar színészkedni, egész egyszerűen csak önmagát adja, és ettől talán az egész világ kicst jobb hellyé válik. Nem igaz?! - babonázó, gyönyörű szemei egyszerre átnedvesedtek, mint amikor bölcs, igaz, megfontolandó szavak mondanak ki.
Aladár nem vette észre, de macsó jóbarátja mindvégig a sarkukban volt. Persze tisztes távolságból, hiszen bármennyire is megjátszotta a menő, vagány, tökös pasit azért féltette gyerekkori ismerősét is, nehogy balszerencsével záruljon a dolog. Viszont Fruzsi kapásból kiszúrta, hogy valaki settenkedik a hátuk mögött, és biztos, ami biztos kézenlétben tartotta a kis flakonos paprikasprét - szükség esetére.
Fruzsi aznap este számtalan dolgot elmesélt jelenlegi életéről. Kezdve azzal, hogy csupa szemétláda alak akarta behálózni, majd sorban szakítottak vele, később megpróbálkozott a divattervezéssel, de a nagy konkurenciaharc miatt inkább úgy döntött saját maga igyekszik kiépíteni márkája arculatát, és miután valami munka után kellett néznie végül egy kereskdelmi rádiónál talált asszisztensi állást és most jelenleg is ezzel foglalkozik. Elmesélte, hogy valósággal majd megőrül a gyerekekért és az állatokért. Legszívesebben valóságos mini állatkertet rendezne be szerény hatvannégy négyzetméteres kis lakásában, ám ennek már korántsem örülnének a szomszédai. De megfogadta magának, hogy összerakja spórolt pénzét és vesz egy takaros kis családi házat, amit majd kedvére berendez mindennel.
Az igazság az volt, hogy Aladár a naivak, kishitűek, önbizalomhiányosak tapasztalatlanságával nem volt képes eldönteni, hogy mennyit lenne szabad az első találkozás alkalmával elárulnia magáról, és mennyit nem? Ezért mindent a hajótörött, és balszerencsés, viszontagságos gyerekkorától kezdve mesélt el részletesen, és Fruzsi egyrészt rendkívül hálás volt a bizalomért, az őszinteségért, másfelől - mégha tudatosan is titkolni igyekezett -, egy kissé meg is ijesztette Aladár meglehetősen igaz története. Mélységes részvét, és együttérzés lobbant lángra szívében, hogy bárcsak ők ketten előbb találkozhattak volna, akkor egészen biztosan másként alakul kettejük élete.
Végül elsétáltak Fruzsi lakásáig, ami egy rokokós épület frissen felújított épületében volt. Az egésznek még így is különleges hangulatot kölcsönzött az éppen lemenő, halvány borostyánsárga naplemente, mely már éppen vérezni kezd a horizonton. A macsó jóbarát sajnos felbukkant, és csupán csak azt szerette volna megkérdezni, hogy gyerekkori barátja jól halad-e, ami a csajozást, és a becserkészést illeti, amikor Fruzsi hirtelen retiküljéből előkapta a paprikaspért és jó nagy adagot spriccelt szét a macsó férfi szeme közé, ami égetett akár a tüzes pokol. És persze pokolian csípet és fájt, de úgy hogy Aladár barátja szűkölt, és vonyított pár percig.
Fruzsi kihasználta a kedvező percet; felpipiskedett egészen Aladár szájáig, hiszen két fejjel kisebb volt nála és gyöngéden, mintha csak egy lédús mediterrán gyümölcsöt szeretett volna megkósolni megcsókolta, míg Aladár a mennyekben érezhette magát.