NAGY HALAK


A négy egykori gimis barát egy hangulatos, kissé felkapott bisztróban találkozik valahol az Andrássy út forgalmas pontján. Az utóbbi egy-két évben ez a felkapott úrinegyed is méregdrága lett, bár ezt is mintha csupán az itt lakó emberek, és nem a mindent lefényképező turisták vennék észre.
Mind a négyen jóformán egyszerre érkeznek a helyszínre. Többségük márkás, hanyag, sportos eleganciát képviselő öltönyt, vagy zakót visel. Az inget most lazább pólóra cserélték szinte kivétel nélkül. S míg a méregdrága, eredeti olasz bőr félcipőkben toporognak, addig akad négyük között olyan is, aki inkább a kényelmesebb tornacipős sikességet pártolja.
- Szevasztok skacok! Na, mi a pálya? Mit iszunk? - kérdezi egy Rolex karórát látványosan felvillantó, hetvenkedőn dicsekvő, zseléshajú fiatal férfi, akinek márkás sötétített lencséjű napszemüvege szinte mintha szándékosan elrejtené kifejező hiúzszemét amivel főként hölgyprédákra szokott vadászni.
- Csá' öreg! Milyen jól öltözött itt valaki! - jegyzi meg egy másik szintén hanyag, sportos eleganciát képviselő férfi, akin szintén zakó van, és ahogy könnyedén leeszi magáról a drága ruhadarabot szándékosan egy csiripelő hölgytársaság felé fordul, akik szándékosan úgy fogyasztják alkoholos italaikat, hogy a kissé túlméretezett szívószáljuk csücsörítve veszik babonázó ajkaik közé, mint akik totálisan be vannak gerjedve, és most éppen a flörtölési technikájukat tesztelik maguk között. Ez rendkívül imponálhat a fiatal férfinak, mert egyik karján szépen fejlett izomzat csoportosul, és most szándékosan befeszíti karját, hogy minden izomcsoport kivehetően látszódjék. Majd elégedetten küld a hölgytársaság irányába egy kissé önelégült, magabiztos, lézer fogfehérítéses bájmosolyt, amivel - elméletileg -, még a legkiállhatatlanabb hisztérikákat is könnyedén ágyba tudná csábítani.
- Hé, figyel haver! Látod ott szemközt azokat a bombázó bigéket! Öregem már hogy be annak gerjedve! Még egy-két látványos bicepsz tornáztatás, és mindegyik a karomból fog enni. - jegyzi meg arrogáns ragadozóösztönnel, mint akinek az egyetlen, elsőrendű feladata a becserkészés volna.
- Hát haver én úgy tudom, hogy téged egzotikus, álomgyönyörű feleség vár odahaza, és három édes kis lurkó! - jegyzi meg a másik furcsán nézve a másikra, mintha az megfeledkezett volna valami nagyon fontos dologról.
- Hapsikám! Nekem olyasvalaki ne jöjjön ilyen szöveggel, akinek minden jut legalább öt dögös tyúk! - kioktatásnak szánta a megjegyzést, és szinte élvezi, ha a másik férfi szeme ellenséges szikrákat kezd szórni.
- Hé gyerekek! Higgadjunk le pár percre! Elvégre mióta is vagyunk haverok? Már kis pöcsös korunkban is együtt koptattuk a flasztert! - áll közéjük a harmadik férfi, aki úgy fest mintha egy divatmagazinból lépett volna ki. Rajta minden szinte már idegesítően tökéletes és kiegyensúlyozott.
- Jocó! Állítsd le magad! Csak marhulunk, hülyítjük egymást! Tudod idióta, gyerekes tréfa! - igyekszik elsimítani a fennálló kissé feszült helyzetet a Rolex karórás.
- Uraim! Hogy vagytok? - végül a negyedik férfi is besétál sármos eleganciával, mint aki pontosan tudja, hogy bármit megkaphat, és bármit el is érhet ebben a nagybetűs életben, hiszen jócskán megtanulta kihasználni adottságait, és manipulálni gátlástalanul az embereket. Ha bárki megkérdezné egy interjúban, vagy podcastban, hogy hogyan szerezte az első millióját a vállalkozásaihoz, amiből nem is egy van, simán lazán rávágná, hogy csupán csak a megfelelő kapcsolatok, és összeköttetések kérdése az egész.
- Pincér! Legyen szíves! Rendelni szeretnék! - szól oda félvállról egy fekete ruhát és fehér kötényt viselő, kissé idétlen, nyurga srácnak, aki szemmel láthatóan kissé megvan illetődve, hogy éppen neki szóltak az egész helyiségben. - Ó! Ti kértek egy italt, vagy valamit? - néz most a többi három férfira kérdőn.
- Igen! Azt hiszem kamaszkorunk óta nagyon bírjuk a vodka narancs kombinációt.
Megjelent az asztaluknál egy kissé csetlő-botló, ügyetlen pincér, hogy felvegye a rendelést. Hárman kapásból összenéztek, és mindegyiknek azonos, szemétkedő gondolatai támadtak: ,,Jó volna titokban elgáncsolni ezt a kis szerencsétlenkedő, pipogya pojácát! Az ilyenek nem lehetnek a menő partiarcok, és sikeres emberek társaságának oszlopos, számító tagjai!" - vélekedtek, de inkább nem csináltak semmit.
- Parancsolnak az Urak? - kérdezte félszegen tétován körbe tekintve rajtuk.
- Kedves hogy végre megkérdezi! Már egy örökkévalóság óta szeretnénk rendelni! - dobja be alpári, leereszkedő viccét a bicepszes izmokkal megáldott sármos férfi.
- Ö... elnézésüket kérem a kellemetlenség miatt! - kezd a semmiért is szabadkozásba a pincér. - Ha gondolják... - itt azonnal félbeszakítják.
- Tudod mit kisöreg?! Elmondom, hogy mi lesz! Idehívom a főnöködet aki a mi személyes barátunk, és elmeséljük neki, hogy szándékosan akartál velünk kekeckedni, mert nem hoztad ki a megrendelt italunkat! - röhög az egyik sportzakós halál komolyan, mintha nem babra menne a játék. Erre a másik három is torka szakadtából hahotázni kezd, és ez bizony kínos feltűnést eredményez a többi disztingvált, előkelően elegáns törzsvendéggel szemben. Többen azonnal sugdolózni, pusmogni kezdenek, hogy vajon kik lehetnek a hátsó boxban helyet foglaló befolyásos, vagy híres emberek? Hiszen a nagyhatalmú emberek - sajnos mondani sem szükséges -, bármit megtehetnek.
- Én... őszintén sajnálom tisztelt Uraim... ha bármit tehetek... - hajol meg sorozatos bocsánatkérések közepette. Az egész jelenet szinte ordít az igazság iránt, ám a legtöbb vendég szándékosan oda se figyel. Lapítanak némán, akár az összebeszélő, alamuszi, gyáva cinkosok.
- Jól van gyerekek! Elég lesz a játékból! Kis barátunk úgy tűnik nem érti, hogy mi pusztán csak eljátszadoztunk vele! - közli közönyösen, már-már totálisan kimérten a Rolex aranyórás férfi. - Hozzon kérem az uraknak vodka narancsot! Persze csak abban az esetben, ha tartanak!
A megilletődött, méltóságában porig alázott pincér lehajtott fejjel készülne angolosan távozni, ám az egyik sportzakós megállítja és tapintatosan közli vele, hogy munkaidő után akár nyugodtan segget is csókolhat neki. Nem lesz nehéz dolga. Kemény, izmos, szexis valaga van!
Pár percen belül megjelenik váratlanul a főnök is. Most éppen igyekszik minden hatalmát, méltóságát latba venni, és a gazdag, sznobos étteremtulajdonos főszerepében tetszeleg. Kihúzza magát, és peckesen jár. Sőt, még a lábát is széjjel teszi, mintha akkorák volnának a golyói, hogy nehezen tudna mozdulni velük egyszerre.
- Tisztelt Uraim! Őszintén remélem, hogy éttermünkben mindent rendben találtak, és a szívélyes kiszolgálásra sem volt panaszuk! - közli tapintatosan, mintha valóban nagy emberekkel tárgyalna, és most ötlettől vezérelve muszáj volna feltétlen megalázkodnia előttük.
- Szevasz pajtikám! - ugrik fel majdnem feldöntve a szép, dekoratív asztali dekorációt a bicepszes férfi. - Annyira örülök, hogy ismét összefutottunk! Ezt a mázlit! - azzal derékon ragadja. Enyhén megemeli a földről, akár egy felfújható, habkönnyű léggömböt, és úgy megszorongatja hájpacnis úszógumijait, hogy a főnök úr alig kap szusszanásnyi levegőt.
- Tibi! Tedd már le! Mi a frászt csinálsz haver?! - kérdi a sportzakós.
- Kedves Főnök Úr! Bocsássa meg a barátunknak ezt a kis közjátékot! Tudja régebben színésznek készült, de legfeljebb csak a tanodák szintjéig jutott el.
A Tibi nevezetű bicepsz király óvatosan leteszi a most jócskán levegő után kapkodó, infraktust kerülgető főnököt, és ő is elnézést kér: - Elnézését kérem, ha megbántottam volna! - azzal máris benyúlt zsebébe és egy elegáns pénztárcát vesz elő, amiben zsíros húszezresek lapulnak, felkészülten várkozva, hogy egyszer majd használni fogják őket.
A főnök úrnak a zsíros pénzköteg láttán felcsillan a szeme. Látszik rajta, hogy a kapzsisághoz is szükséges néminemű kifejlett, és karban tartott üzleti érzék. A bicepsz király megérzi ezt, és kihasználva váratlan fölényhelyzetét visszateszi a pénzt a zsebébe.
- Uraim! Önök mindannyian éttermünk megbecsült vendégei! Nem kell semmiért fizetniük! - közli szinte szónokolva, ünnepélyesen a főnök, mire a négy üzletemberforma férfi cinkosok módján összenéz és bólint. A főnök jól végezte dolgát és visszatér irodai körülményei közé, ahonnét el lett rángatva.
- Na gyerekek! Láttátok ezt?! Így kell ezt csinálni! - közli a bicepszes férfi.
- Igen! Mostanság, ha pénzed van az embereket is bátran kilóra megveheted! - így a másik.
- Szerintetek mennyit nyomhatott ez a kis dagadék hapsi? Kb. százhúsz kilósra saccolom, nem számítva a kipárnázott, gusztusos seggét.
- Tudjuk Tibikém! Te a konditeremben megeszed az ilyen dagadékokat akár vacsorára is! - az arany Rolex karórás folyton méregdrága óráját nézte, mintha csak siettetni szerette volna a lustán hömpölygő, egykedvű perceket.
- Hé, haverkák! Tudjátok mire gondoltam? - támadt egy új, elképesztő ötlete a negyediknek, aki eddig még egy kukkot sem szólt.
- Na mi az Ákoska? Csak nem megint egy átkozottul unalmas utazás? - kérdezték nevetve fejüket a mennyezetre emelve.
- Hát... ami azt illeti mit szólnátok egy jó kis ejtőernyős, vagy bázisugráshoz? Estleg quadokkal is krosszozhatnánk a Börzsönyben.
- Mondd csak haver? Te most tényleg hülyíteni akarsz minket? Azt hiszed, hogy ennyire meggondolatlan surmó adrenalinfüggőkkel van dolgod? - kérdezte a sportzakós, miközben vakargatni kezdte néhány napos borostáját, ami előnyös szexepilt kölcsönzött számára.
- Én csak szerettem volna, ha valami baráti közös programot csinálunk együtt skacok! Tudjátok, mit régen! - kámpicsorodott el.
- Hát ha már közös program! Tudok itt a közelben egy isteni thái masszázsszalont, ahol ha virítod a lóvédat más szolgáltatást is bármikor kaphatsz! Már ha ti is értitek, amire én gondolok? - A Rolex órás rókaszeme valósággal összeszőkült, mint aki bizalmas infókat oszt meg éppen.
- Hát miért nem ezzel kezded öreg haver! Akkor irány az a híres masszázsszalon. De azért ugye bőven lesznek ott dögös macák is, igaz-e?! - nézett össze ördögi sármos vigyorral a bicepsz király a másik hárommal.
- Amiatt csak ne izgulj! Történetesen részmunkaidőben ott melózik három alkalmazottam is! Ha gondolod nagyon szívesen beajánljalak náluk. Valósággal megvesznek a kigyúrt-agyú izmos pasikért!
- Na akkor ez éppen nekem való! Mire várunk még?! Fizessük ki a számlát aztán spuri! - már vette is fel hanyagul elegáns zakóját indulásra készen.
Ismét az ügyetlen pincér hozta ki számukra a számlát, amit gáláns gavallérságból zsebből kézpénzzel fizettek. Szinte élvezték fensőbbséges helyzetüket, ahogy az élet császárainak szerepében lubickolhatnak legalább is ebben a méregdrága, exkluzív Michlein-csillagos sznobos étteremben, ahol úgy tűnt egyedül a pénz és a külső az egyedüli mérföldkő.
Hárman azonnal távoztak az étteremből, míg utolsó negyedik üzletemberforma ember Ákos hosszú percekig ott maradt az étteremben, és megpróbálta megemészteni a hallottakat, és elgondolkozott azon, hogy egykori régi barátai miért váltak ennyire arrogánsakká, és felszínesekké.