LETERÍTETT HELYZET

Már csak a holnapi napokat kell elkerülten átvészelni.
Bajok gond-gyökérzete,
akár a szorgoskodó vakondokok
össze-vissza elrágcsálja mind a sikeresség,
mind pedig további érdemleges érvényesülések útját.
Hát nem lehet már az ember szívében egyetlen,
félreeső szent menedék,
vagy zugoly, ahová bátran vagy
megérdemelten elrejtőzhetne kissé?!

Meztelenné lettünk, akár a szakállukat
növesztett céltalan holtak a boncasztal fogságban,
vagy vallatófények láncain.
Dédelgető, segítő kezeket
- félő -, már mind hiában lehetne hívni nagy bajokban.
Árvák kérdező társasága szólítana tanút,
ítélőt, hitehagyottat,
- de már mind érezhetik, s tudják
a Jövő célkeresztek közé szorított
célpontjaiként minden kipróbált,
göröngyös út a végtelenbe visz.

Kiáltásba, vagy néma hallgatások falára
felakasztott megoszthatatlan fájdalmak
- nincs már miért is keseregni.
Gondos lábnyomokat szerettek
volna elültetni a tétova Idő hurkái közé,
ám Tett s Akarat között könnyen lehetett,
hogy félúton már kötötté vált a beton.
- Eladott érzelmekkel még farkas-szemezve
a céltalan, gyermeteg őszinteség,
de kiakasztható árucikké lett a szív.
Lakatlan-lelkek között
mindig kiközösítik az otthonra várakozót!

Kifestett nőkről, céda prostituált-angyalokról
arcfesték csorog alá
s nem megbánás vagy igazmondó Golgota-alázat.
Bezárt idegrendszerek öböl-zugai közt kószál,
bolyong mert nem találhatja
megérdemelt helyét sem a szeretet,
sem a gyengédség.
Olcsó, kistílű macska-egér
játszadozások közbe kezd,
ki megpróbál még egy-egy
olajozottan működő párkapcsolatot leélni.
Önmagát hazudtolja meg
a Tartuffe-i álszent ha álarca
mögött őszinte emberarca még látható!