VÁGYAK FURCSASÁGA

Monori Babett tudta, hogy Noel nem az esete. Először is nem úgy nézett ki, ahogyan ő szerette hogy egy igazi, macsó pasi kinézzen. Sőt! Elsőre az a benyomása támadt, hogy Noel - amolyan elsőosztályú anyuci kedvence, aki egyszerűen még mindig képtelen kikecmeregni az őt bura alatt tartó gyerekkor komfortzónájából. Bár az is lehet, hogy nem is akar.
Úgy érezte, hogy a modern világban, ahol egyedül a pénz, és a külső fizikális tulajdonságok érnek, és számítanak egy férfi éppen úgy akárcsak egy nő egészen egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a tartós elhanyagoltság groteszk, szánalmas érzését keltse a többi emberben. Feltéve persze, ha érdekli őket a szexuális oldal, mert ha más értékek foglalkoztatják őket, akkor úgy néznek ki, ahogy nekik tetszik. Azonkívül egy igazi férfi megiszik legalább egy pohár bort, vagy tequilát, vagy valami erősebb szeszkotyvalékot anélkül, hogy akárcsak egy másodpercig is becsípjen, vagy égesse a torkát a tüzes víz. Míg Noel valósággal már az alkohol gondolatától is írtózott és legfeljebb szánalmas gyerekpezsgővel volt hajlandó koccintani szilveszter éjjelén. Másrészt Babett mintha bevonzotta volna azokat a tahó, vadbunkó, kigyúrt agyú seggfejeket, vagy éppen fanatikus focidrukkereket, akik előszeretettel fitogtatták saját Alfahím dominanciájukat és a nőket is tárgyaknak, vagy kielégítésük forrásainak tekintették, és nem úgy mint egyenlő emberi partnereket.
Babettnek nem volt különösebben fontos tényező a pénz. Ami azért - köztünk szólva -, a XXI. században ordas hazugságnak számít, arról meg nem is beszélve, hogy minden kétszer annyiba kerül, mint az eredeti ár! Szülei valósággal rettegtek, hogy esküvő nélkül könnyelműen odaadja a szüzességét valami jöttment, ostoba pánknak, akit ki tudja hol, és mikor ismert meg. Mégis igyekeztek döntéseiben maximálisan támogatni őt. Meglehet, hogy Babett ezért is költözött el hazulról, amint csak tehette.
Ott voltak például azok a számítástechnikai super-zsenik, vagy mérnökguruk, akik - főként az U.S.A.- ban hihetetlenül bombázó hölgyek oldalán találták meg a boldogságot, és építhettek fel egy sikerorientált közös családi életet.
Annak alapján, amit már a legelső, felszínesre és kissé provokatívra sikeredett találkozás során kiderített róla, Noelnek sokkal több esze volt, mint azt elsőre fel merte volna vállalni, vagy arrogáns kérkedők módján intelligenciájával akart volna villogni, és felvágni. Akkor meg miért nem volt hajlandó igyekezni, vagy törni magát egy kicsivel jobban, hogy igazán hús-vér zsigerekig megismerhessék egymást? Miért nem tudott kopott farmernadrág, és kinyúlt pulóverek helyett kicsit választékosabb eleganciával felöltözni, mondjuk ha színházba mentek? Miért azt az idétlen és idióta Beatles-bubi frizurát viselte mindig? Mintha a hatvanas évekből lépett volna elő. Egészen idáig sehogyan sem fért a fejébe. A másik dolog, hogy Noel totálisan elvolt anyásodva. Hogy néz az ki, hogy egy harmincas éveiben járó fickó még mindig az anyával él együtt? Bár ami igaz, az igaz albérletet, vagy önálló lakást találni elfogadható áron majdhogynem teljes lehetetlenség. A másik, hogy villamosmérnökként végzett, ám valójában alkalmi munkákból igyekezett fentartani magát. Tehát nem volt egy sikeréhes vállalkozó üzletember, vagy jólmenő ügyvéd, ahogyan azt Babettől titkon elvárhatták volna.
Meg egyszerűen rájött arra, hogy harmincegynehány év ide, nem túl szerencsés fizikális adottságok oda Noel kissé mindig is kilógott a sorból, és már lehet, hogy nem érdekelte az egész ami körbe veszi. Noel hitt a költészet, az irodalom gondolatokat megváltó erejében, a halhatatlan szerelemben, melyet földi mindenségnek képzelt el, a kedveskedő bókok, és meghitt romantikus naplementék varázslatában, míg Babettet ezek a dolgok egy idő múltán totálisan hidegen hagyták. Tudta, ha járni kezdene ezzel a flúgos csodabogárral a legtöbb barátja, ismerőse, barátnője azonnal elhagyná őt, és más barátok után néznének, emellett pedig kisebb idegölős harcos kellene folytatnia Noellel arról, hogy vajon a szerelmeskedés során lelkük miként kapcsolódhatna a testi vonzódáson túl tökéletesen össze?
A legkevésbé éppen felzaklatni akarta. Noel legvonzóbb tulajdonságának naiv gyerekességét érezte. Egy olyan felnőttet látott maga előtt, aki megtudta őrizni a gyerekkorát és semmi kivetnivalót, vagy elitélendő dolgot nem látott abban, ha ezért leszólják. Ez Babett számára akár még szexis és vonzó is lehetett akár egy személyben, de most komolyan egy felnőtt gyerekkel éljen boldog párkapcsolatban? Kissé abszurd és groteszknek tartotta ezt az egész ötletet. Azért persze nem szándékozott annyiban hagyni a dolgot, mert Noelből áradt valami megmagyarázhatatlanul különleges, és egyedi mágneses energia, ami egyszerűen jó hatással volt rá. Úgy érezte magát, ha vele volt, mintha csak a jelen örökkévaló percei számítanának, amit az ember nem kótyavetél el könnyelműen - de szentül igyekszik megbecsülni, és velejéig kiélvezni, és valósággal rajongott azért, ha újabb verseit megosztotta vele, amit persze Babettnek kellett felolvasnia - lévén Noel meglehetősen lámpalázas tudott lenni, és ilyenkor többször előfordult, hogy vagy dadogni kezdett, vagy hadarni, amiből aztán egy hatalmas katyvasz kerekedett.
Amennyire vonzódott Noelhez olyannyira beindult fantáziája. Vajon milyen lehet vele az ágyban? Hogy képes felkorbácsolni a női szenvedélyek lángoló tüzét, amitől egy nő igazán nőnek érezheti magát, mégis hogy a szerelmeskedés ne legyen valami szokásos, már megint-érzéssel megspékelt automatikus aktus.
Beültek moziba! S bár valami szirupos, agyonrágott romantikus filmet néztek meg nagy felbontásban, és Dolby Sorrund 5.0-ás hangzással, most fordult vele először elő, hogy a besötétített nézőtéren óvatosan megnézte Noel pufók, gyerekes arcát, melyet valósággal megával ragadtak az érzelmek, főként amikor a két főszereplő jellegzetesen klasszikus zuhogó esőben szakít egymással, és látszódott is rajta, hogy minden erejével azon van, hogy visszaszippantsa kitörni kész könnyeit. Babett azonnal megszorította izzadó kezét, majd amikor mindenki kiment a moziteremből az üres teremben szenvedélyesen csókolgatni, babusgatni kezdte, mint valami elfuserált óriáscsecsemőt, amit pátyolgatni illik.
Néhány nap alatt aztán tökéletesen meggondolta magát. Elhatározta, hogy egy ideig jegeli kapcsolatát Noellel, és nem találkozik vele. Már éppen elegendő idejét pocsékolta el egy anyuci kisfia-szindrómával megáldott, idióta Forrest Gump-keverék kedvéért, mégis alig hat nap után kínzó sóvárgás, honvágy lett úrrá rajta, hogy talán túlzásba vitte saját tökös, temperamentumos, talpraesett csaj-imázsát egy olyan kissé túlzottan is érzékeny ember előtt, mint amilyen éppen Noel.
Elhatározta, hogy meghívja őt lakására és főz neki valamit. Még szerencse, hogy kislányként a nagymamája konyhájában kotnyeleskedett, így legalább az alapfogásokban nem hibázhatott, és egészen szépen elboldogult a konyha birodalmában. Sosem értette azon barátnőit, akik számára a sütés-főzés valósággal egy örökkévalóságig tartó kínszenvedéssel ért fel. Könnyű, lebontható műveletek sorozata, amit ha az ember beoszt magának egészen kényelmesen végig lehet csinálni, csupán nem szabad megfeledkezni róla. A toszkán, kicsit mediterrán ragus hús volt Noel kedvence, és Babett sem vetette meg az olasz konyhát. A kettejük között kialakult beszélgetést kifejezetten élvezte. Noel elmesélte, hogy nemrégiben meglátogatták őt volt tanítványai, és hálás köszönetüket fejezték ki azért, hogy nyolc éve senkit sem buktatott meg az érettégin. Azért ez is szép, és nagy eredmény. Nem igaz?!
Miután végeztek a vacsorával Babett kihozta elektromos ritmusgitárját és egy kicsit dzsemmelésbe kezdett Noel legnagyobb örömére. Valahogy élénk érdeklődés alakult ki benne a dallamok, és a zene egyetemes nyelve iránt, de mivel - annak idején -, szülei váltig kardoskodtak, hogy megbízható, fizetőképes szakmája legyen a zenélés nagyon fontos hobbi-tevékenységgé vált az életében.
- Hát ez csúcs! Frenetikus! Lelkendezett hosszú percekig barátja. - Nem is hittem, hogy ennyire mesteri szinten űzöd ezt a zenélést!
- Ugyan ne hülyítsd! Az akkordváltás még eléggé képlékeny! Egy Mark Knophler biztos lehúzná teljesítményemet. - szabadkozott, viszont nem vette észre, de jóleső érzésekkel belepirult a gondolatba, hogy barátját valósággal felvillanyozta a játéka.
- Szerintem fantasztikusan játszol még akkor is, ha most nem hiszed!
- Hát... nagyon kösz, de van itt azért még mit csiszolni! Szeretnéd megpróbálni? - máris odaadta a mahagóninyakú elektromos gitárt, és kicsit lejjebb vette az erősítő hangerejét nehogy a szomszédok megjegyzést tehessenek.
- Nem hiszem, hogy ez menne nekem... - próbált hárítani Noel.
- Ugyan már! Figyelj! Csak próbáld ki! Elsőre én is tökre béna voltam! Nem szabadna, hogy eldobjuk magunktól az összes lehetőséget, amit a nagybetűs élet felkínál számunkra. Nem igaz?! - ebben a megjegyzésben lehetett valami mélyenszántó, bölcs tartalom, mert Noel mélyen elgondolkozott. Hagyta, hogy barátnője segítsen lefogni a megfelelő húrokat, majd másik kezével egyszerű pengetésbe kezdett az elefántcsontfehér pengetővel.
- Ez az! Most vigyünk bele egy kis ritmust! - kicsit megszaporázta ujjait a húrokon, és ahogy egymáshoz ért a kezük hirtelen harmonikus mágneses energiák szabadultak fel, amiről egészen eddig még csak nem is gondolhatták volna, hogy létezik.
- Igen, szerintem kezdek belejönni!
- Még te beszélsz! Szerintem hihetetlenül tehetséges vagy, csak elfojtod magad ezt a kurva jó érzést!
Aztán lassítottak a dallam, és a zene ütemén. Babett a Love story dallamát kezdte pengetni, amitől Noelnek - kivétel nélkül -, szinte mindig sírhatnékja támadt. Most is szinte alig bírta leplezni könnyeit. Babett csak még jobban büszke volt rá, és felnézett rá. ,,Na végre egy olyan férfi, aki nem szégyelli kimutatni valódi, őszinte érzéseit!" - és ezt nagyra értékelte.
Eldöntötte, hogy lefekszik ezzel a különc emberrel, ha törik, ha szakad, de megtapasztalja a titkos rejtélyt, miszerint: a társadalom személyen alul értékelt, erősen lúzeres beállítottságú embereknek is minden joga megvolna a boldogsághoz, akárcsak a többségnek.
- Figyelj csak! Nagyon jól érzem magam veled! - vallott színt. - Szeretnék lefeküdni veled! - meglehet Babett egy kissé elvetette a sulykot, hiszen Noel arca előbb bíborvörös, majd a fulladás bizonyos tüneteit kezdte produkálni, mint aki hirtelen nagyot nyelt, és most alig kap csak levegőt.
- Mi baj drágám? Hozzak egy pohár vizet?
- Ö... az most nagyon jól fog esni... - aprókat köhintett.
Babett villámsebességgel viharzott ki a konyhába. ,,Meglehet, túlságosan is gyors volt a tempó, amit diktált! De hát már mióta készült rá, és biztos volt benne, hogy Noel is legalább annyira akarja, mint ő! Akkor meg mi lehet a gond?" - jártatta agyát, de minél inkább utánagondolt annál jobban kételkedni kezdett a romantikus éjszaka gondolatára. Meglehet ez az egész mégsem annyira jó ötlet!"
Visszatért a konyhából és Noel kezébe adta a vizes poharat.
- Tessék! Óvatosan! Csak kortyokként!
- Köszönöm, és ne haragudj... - vette el tétován és kortyokként kiitta a hűsítő vizet. - Figyelj! Én is nagyon szeretném azt, amit te is, de nagyon régóta nem voltam senkivel, és kissé... hogy is mondjam csak... kijöttem a gyakorlatból! - Noel eredetileg arra gondolt, hogy mindent bevall barátnőjének: ti. volt egy-két elfuserált kísérlete még egyetemista korában, de semmi szex. Még az is nehezére esett, hogy az óvszert miként kell használni! Micsoda égés ez rá nézve!
- Jaj, figyelj! Semmi gáz! Én mindenben tudok segíteni! - válaszolta kedvesen, bájosan, és huncutan ragyogó szemeiben pajkos lángok lobogtak.
- Ez tényleg nagyon kedves tőled, de... tudod mit bevallom... - nagy levegőt vett. - Félek a szextől, mert nem tudom hogy kell csinálni!
- Na ne! Ez most valami gyerekes vicc akar lenni? A szüleiddel sosem beszéltetek róla? - Babett - bár nem akarta -, de kérdései hamar átváltottak kérdőre vonás és vádaskodás állapotába.
- Hát... beszéltünk a virágokról, meg a méhek, és állatok tavaszi zsongásáról, de őszintén szólva bizonyos dolgokról egyáltalán nem beszéltünk!
- Azt érzem Noel, hogy valamit szándékosan is elhallgatsz előlem! Így van?! - tette keresztbe a kezeit.
- Nézd! Hetedikes, nyolcadikos koromban ki nem állhattam a biológiai órákat, hogy hogyan születik az ember, mert egyszerűen gusztustalannak gondoltam, hogy a nő és a férfi egymással egyesül. Most örülsz? Boldog vagy?! - hangja kissé megsértődött, és most leginkább egy nagydarab, mackóra, vagy ijedt kölyökre hasonlított.
- Hé! Nyugi bébi! Csak szeretnék rájönni arra, hogy miért viselkedsz elutasítóan! Kellemesen elbeszélgetünk! Megegyeztünk?! - adta oda kezét, és abban a pillanatban, hogy Noel megérintette kellemes bizsergés kerítette hatalmába lábujjaitól egészen a fejéig.
- Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról! A szomorú dolgokat mondd el inkább! - kérte, míg kezei változatlan a másik kezeit szorították, hogy Noelnek legyen elegendő lelkienergiája végigmondani szomorú múltjának apró részleteit.
Több mint négy és fél órán át citálta Noel a vele történt megalázó, szomorú dolgokat. Kezdve az óvodai homokváraktól egészen az egyetemi balul elsült lánykéréséig. Babett el sem hitte, hogy olyan igazán érzékeny pasit választott, akinél az őszinteség kulcsfontosságú kritérium. Rendkívül hálás volt ezért.
- Tudom, hogy mennyire kellemetlen és tragikus volt ez számodra, de szeretném, ha tudnád, hogy ezektől a fontos beszélgetésektől csak még jobban közelebb érezlek magamhoz, és - persze, ha te is akarod -, szeretnék veled élni. - mindig pajkos mosolya most inkább vigasztaló volt, szilárd, és elgondolkodtató.
Noel feszélyezetten visszanézett rá. Már nem kellettek szavak hozzá, hogy a közös hullámhosszú érzelmek kiszabadulhassanak az önmagával viaskodó lélekből.