DENEVÉR-SZÁRNYÚ LELKEK

Elmerítkezve régen áll már e mocskos,
lakatlan, penész-szagú Ninivei város
akár a sötétkék mocsári világ
megalkuvó ál-próféták tömegeivel,
hóhérkezű pribékjeivel,
kik úgy gondolják a mindenkori
kortárs kultúra megvesztegethető.
Alattomos denevérszárny-suhogású
ígérgetésekbe kezdtek híresek s hírhedtek,
kik úgy álltak világok színpada előtt,
mint manipulálható játékbábok,
olcsó János marionettek.

Súlyosan megrendül alvilági
tárna-csendek pokol-mélye;
szapora jótékonysági kéregetések,
segélyakció-kunyerálások rendre lekopnak
s útjukat már nem marad
egy sem ki segítse, vagy egyengesse.
– Macska-léptű lágy neszek,
csalogatva kecsegtetik könnyen
becsapható csalfa bambát
éppen úgy akár szolgáló ostobát.

Elpazarolt évek számát érdemben ki
fizetheti vissza, ha már csak egyetlen
biztos jutalom maradhatott s az maga: a Halál?!
– Az összegyűrődött lelkek közt miért,
hogy már egy se maradhatott,
ki felkutathatta volna
cáfolhatatlan bizonyítékok árán:
kinek miért olyan sors
vagy szánni élet juthatott?!
Mert előbb-utóbb már
mindenki magára marad: kilép,
lehull, vagy kipusztul
nem csupán a tiszavirág-létből,
de könnyedén feledhető emlékezetből.

Minden megtörtént élet-töredék egy és ugyanaz,
- mert csontig csupasz!
Felnőttek sírtak, akár a szorgalmasan
rimánkodó kisgyerekek
s nem volt miért többet szégyenkezniük.
Megértették az ítéletet
s fohászt amit egy-egy
elhullajtott harangszó magában hordoz.

Az adott világ megint csak gonosz s hamis.
Már rég nem hihetünk akárkinek.
Tények s események következményeivel
nem lehet farkaszemet nézni.
Nincs mit kezdeni.
Már nem lehet elég pusztán a betevő falat,
sem igazmondó szó,
s a beszédes hallgatás is mindig kevés.
Örökös készenlétben kell élni,
hogy egy-egy ember tudhassa
milyen szerződést köttetett vele
e restelkedő, manipulatív Lét?!
– Titkos földrengésekben reszket most a világ.
Nem tudható minek mi lehet a foganatja?!