FURCSA NÁSZÚT

Valami különös oknál fogva egy visszatérő echóhang motoszkált a fejében, amikor férjével kettesben elutaztak Puerto Vallartába.
Ez a visszatérő hang mintha folyton élő lelkiismerete lett volna, mely unos-untalan megszólította: ,,Hol tettem, hogy máris beadtam a derekamat? Vagy csupán csak kínzó családi kötelezettséget teljesítettem, hogy anyám, és nagyanyám is megnyugodjanak?!" - Ti. a házasság gondolatát egész kisgyerekkorától pontosan, részletesen megtervezte. Ott voltak szinte mindenütt. A gyerekkori kiszínezett rajzokon át egészen a serdülőkor rúzs és körömlakjáig, az öccsével való babusgató, dajkáló szöszmötölésig.
- Ádám? Kérdezhetek tőled valamit? - közelebb húzódott hozzá, mert tudhatta, hogy jóképű, sportos férje legfeljebb csak akkor tud rá koncentrálni, ha érzi testének közelségét.
- Mi a hézag bébi? - vetette oda könnyed lazasággal a másik. - Mi a bibi?
- Légy szíves és ne gyerekeskedj! O.K.? Komolyan szeretnék veled beszélni! - hangja markánsan megkeményedett. Látszólag eltűnt belőle minden gyerekes, idillikus hóbort, kellemes kanáridallamosság.
- Mi van már?! Csak nem azt akarod mondani cicus, hogy forduljunk vissza? Itt vagyunk Mexikóban bébi! Bulizhatnánk egy kicsit! - méltatlankodott, és Ági jól tudta, hogy ezt majd mérgelődő zsőrtőlődés követi, amit legfeljebb csak egy kis békülő szex tudhat enyhíteni.
- Kérlek! Komolyan! - azt akarta, hogy férje végre vegye komolyan, felelősségteljesebben párkapcsolatukat, és ne szálljon el önmagától, mintha félisten lenne, aki előtt meghajol a fél világ.
- Jól van! - tartotta fel, mintha megadná magát mind a két kezét. - Most meg mit akarsz?!
- Folyton olyan érzések járnak a fejemben, hogy vajon jó döntést hoztunk-e ezzel a házassággal kapcsolatban? Te sosem érezted úgy, hogy elkapkodsz valamit, amit később meg kellett bánnod? Sosem érezted azt, hogy még annyi minden várna rád az életben, és te inkább igába hajtod a fejed semmint tennél, és küzdenél a céljaidért és az álmaidért? - maga is alig hitte el, de mintha bölcsebb, érettebb lett volna a hangja. Férje úgy nézett rá, mintha meghülyült volna, vagy elgurult a gyógyszere.
- Ugye kiscicám te most valójában hülyíteni akarsz engem? Hol a kandi kamera? - próbálta elbliccelni a dolgokat.
- Nem hülyéskedek! Próbálom logikusan, és komolyan végiggondolni a kapcsolatunkat! Például te hány csajjal jártál mielőtt én következtem?
- Ö... nem értem... hogy a büdös francba jön most ez ide...? - mint aki félrenyelt valamit hirtelen kisebb köhögési roham fogta el. - Látod? Miattad már köhögök is a rohadt életbe már!
- Hé! nyugalom! Csak beszélgetünk, vagy nem? Figyelj! Azt mondom pakoljuk ki a csomagokat és menjünk le a tengerpartra! Sétálhatnánk is egyet! Mit szólsz?!
- Felőlem! Ma nagyon furcsa vagy kisanyám! - vakarta meg rövidre nyírt haját a férfi.
Gyorsan kicsomagoltak, és bár jó lett volna legalább pár órácskát szunyókálni az időeltolódás miatt Ági érezte, hogy vannak szituációk, és döntések melyek nem tűrik el a halasztást.
Kipakoltak kissé elfáradtan, majd Ádám bermudanadrágot és pálmafamintás inget vett fel, amit szándékosan kigombolatlnul hagyott hadd lássa Ági, hogy azért hasán mégiscsak lüktetnek az izmok. Ági pedig kétrészes fürdőruhába bújt, még akkor is, ha párja majd megőrült volna azért, hogy bikiniben láthassa. Lementek a tengerpartra.
Ágit kislánykorától kezdve ámulatba ringatta a hullámzó víz. Még a mostanság méregdrága Balatonnál kezdődött ez a vízhez köthető nagy szerelem, és azóta szinte majdnem minden vakációt szükségképpen vízpart mellett tervezett el. Még a diákmunkáit is úgy alakította ki, hogy a Balatonhoz közel pincérkedhessen amikor gimnazista volt. Amikor megérezte, hogy strandpapucsa alatt finom szemcsékben csikorog a hófehér homok azonnal mezítlábra váltott, és élvezte, hogy lábát dörzsölni a forró homok. A délelőtti órák után egyre kevesebb embert láttak a strandon. Meglehet mindenki árnyékba húzódott a kegyetlenül tűző nap elől. Ez pont Áginak kedvezett akit csöppet sem zavart a tűző bombázó nap, annál inkább Ádámot, aki nem győzött a pálmafák nagy levelei mögé bújni, mert félt hogy szoláriumban megszerzett barnasága megsínyli az igazi hőséget.
- Mit szólnál, ha fürdenénk egy nagyot és utána letáboroznánk valamelyik fehér napernyő alá. Most úgy sincs itt senki! - azzal Ági máris berohant az óceánba, és alig várta, hogy a millió szám fröcskölt vízcsepp kellemesen lebarnult testét csiklandozhassa.
Ádám inkább csak párszor megnedvesítette jólfésült frizuráját, és vigyázott, hogy méregdrága napszemüvege el ne vesszen a nyugodt kékségben. Ez a csobbanás nem tartott tovább mint harminc perc. Utána kissé fázva mindketten letelepedtek az egyik hófehér nagyméretű napernyő alá a káros napsugaraktól védve. Ági csomagolt szendvicseket és most jóízűen falatoztak, miközben a bámulták a távolnak tetsző szintén kékszínű horizontot.
- Annyira szeretnék egy ilyen helyen élni! Legszívesebben otthagynám a régi életemet, és haza se mennék! - kívánság kerítette hatalmába, mely jelenlegi életében öltött testet. Ha most megvalósíthatná céljait egyetlen percig se habozna.
- Szerintem ezt át kellene gondolni még jó párszor! - vette ellen Ádám kissé bizonytalanul, mint aki sok mindennel nem érthet egyet.
- Sosem tudtam megérteni az emberek tétova hezitálását! Mi értelme van úgy élni, hogy várod a megfelelő percet arra, hogy cselekedj, aztán amikor nagyon hosszú idő eltelik gyakorlatilag elsiratod az összes cserben hagyott lehetőségeidet?!
- Hát... én csak annyit mondok cicám, hogy én megcsináltam a szerencsémet, és jelen pillanatban nem szándékozom változtatni rajta!
- Tehát ezzel azt akarod mondani, hogy nem szeretnél egy kis trónörököst? Vagy bármi mást, amivel úgy érezhetnéd, hogy megtaláltad önmagad? - nézett rá kíváncsian, sóvárgón.
- Nézd! Nem így akartam fogalmazni, de ha már megkérdezted válaszolok a kérdésre! Csípem a kis srácokat, de semmilyen felelősséget, vagy elkötelezettséget nem érzek az iránt, hogy egyszer talán nekem is legyen egy sajátom, akivel elmarhulhatok. Igen, meglehet, hogy sokszor önző szemétláda vagyok, de sajnos ilyen ez a mostani világ! Aki nem teszi a dolgát azt könyörtelenül eltapossák.
Ági hallgatta ennek az embernek minden szavát, aki újdonsült férje volt, mégis olyannak tűnt, mintha egy tökéletes vadidegentől hallotta volna. Mintha olyan testvéri kötelék lenne kettejük között, ami legfeljebb a formális alapokra és egyáltalán nem a kölcsönös, bizalmas érzelmekre helyezné a hangsúlyt.
Még jócskán emlékezett milyen volt, amikor megismerkedtek. Ádám élsportoló volt, aki ezüstérmeket szerzett, és ez szép summával is járt, a kiterjedt kapcsolatairól nem is beszélve, míg ő ügyvédbojtárként kezdte, és szeretett volna a bajba jutott, szegényebb sorsú embereken segíteni. Azonban hamar rá kellett döbbennie, hogy a szegényebb sorsú embereknek nincs pénzük jogi képviselőre.
- Szóval mégiscsak kibújt a szög a zsákból! - szögezte le szinte ellenséges hangnemben, amitől Ádámnak valósággal mindig borsódzni kezdett a háta.
- Jaj ne gyere nekem ezzel az olcsó, önsajnáló szöveggel! Pontosan tudhattad, hogy mi fog történni, ha hozzám jössz! Most pedig mit kell hallanom, hogy te máris elkezdted a rinyálást, meg a panaszkodást! Miért?!
- Figyelj! Nem így akarok beszélgetni! Nyugi! Csak arra gondoltam, hogy mindent együtt, közösen végiggondolunk mielőtt további döntéseket hoznánk! Ez neked miért nem felel meg?!
Ádám megpróbált megtörülközni, ám a tikkasztó kánikulai nap dacára is úgy érezte a kérdések hallatán, hogy mindig ledermed, és csurom vizes. Folyamatosan a törölközővel bibelődött, és törölgette magát.
- Figyelj! Nekem az lenne a pálya, ha most visszamennék a szállodába, harapnánk valamit, szeretkezénk, aztán egy hatalmasat aludnánk. - hangja egyre unalmasabbá, színtelenebbé vált. Kifakult.
- Ne haragudj, de nekem muszáj tudom, hogy szeretsz-e vagy csak azért vagy velem, mert éppen így hozta a sors! - Ági lelkében valósággal kavarogtak, tótágast álltak a szeszélyes érzések. Úgy tekintett magára mint egy tétova kis állatka, aki egy erős, és nagy hím mellett keresett menedéket magának, miközben valójában a szerelemről, a kölcsönös érzelmekről mondott le.
- Egyre idiótább kérdéseket teszel fel kicsim! - pár vízcseppet fröcskölt ági barna karjára viccből. - De tudod mit menjünk vissza a szállodába, és egy közös hancúrozás rendbe hozza a dolgokat.
- Kélek! Megpróbálnál legalább a kedvemért nem az ösztöneiddel gondolkodni?! Hallgass végig! - húzta le maga mellé.
Ádám kénytelen volt belátni a tényt, hogy ez a nap kicsit más lesz, mint akihez hozzászoktatta magát.
- Jó! Elismerem, hogy amikor jártunk voltak melletted mások is! Ezt akartad hallani?! - valahogy elege lett már ebből a sok kérdezősködésből, és fölösleges felelősségre vonásból.
- Ez totálisan új információ! Szóval akkor nem én voltam az első? - lepődött, és hökkent meg döbbenten,mint akit megcsaltak.
- Kis szívem! Mégis mit képzeltél, mi?! Talán egy férfi nem kedvelheti a változatosságot?! - szavai élesen hasítottak, megbontva ezzel a kölcsönös bizalom szövetségét.
- Hát tud meg, hogy ez azért övön aluli ütés volt, még tőled is! - tette mérgesen keresztbe maga előtt kezeit Ági. - Akkor mi volt ez a szöveg arról, hogy egyedül csak én vagyok neked, meg hozzá hasonló?
- Ja, vagy az? Azt csak úgy mondtam! Te mindig olyan is anyuci kedvence voltál, akit könnyű becsapni! - mosolygott hamiskásan. - ...De ha már itt tartunk! Mi volt az a kis affér azzal a hájpacni pojácával? Hogy is hívták? Aladár, vagy Albert?
- Antal! És nem affér volt! Verseket írt nekem vedd tudomásul! Romantika is van a világon!
- Hát édesem, ha a romantika képes megvenni egy száz szálas rózsacsokrot, és a legdrágább gyémántot ám legyen, de csórókkal nem érdemes szóba sem állni. Csupa lepra népség! - legyintett könnyelműen.
- Nem tűröm, hogy így beszélj egy olyan különleges emberről, akit még csak meg sem akartál igazán ismerni!
- Jaj, ezer bocs! És mondd csak? Milyen volt a te kis Antalkádnak a teljesítménye az ágyikóban? Hányszor is feküdtetek le egymással? - egyre kegyetlenebbül hangoztak a férfi szájából a szavak.
- Semmi közöd hozzá! - valósággal vörösödni kezdett barna arca alatt, és jócskán kijött a béketűrésből.
- Oh! Mivel a férjed lettem szerintem bizonyos dolgokhoz azért mégiscsak közöm van! És mit szólnál, ha előkeríteném a te hősszerelmes Antalodat és beleverném a betonba a vízfejét? Hátha nem lenne olyan idióta!
- Ha csak egy ujjal is hozzá merész élni esküszöm, hogy olyat teszek, amit megbánsz! - fenyegetőzött Ági is, és látszott rajta, hogy a tűzbe menne egykori szerelméért.
- Na látod édesem! Ezt nevezem én pazar veszekedésnek! Most akár haza is mehetnénk és jöhetne a szex! Ilyenkor mindig jobban esik! - gusztustalan volt az utóbbi megjegyzése.
- Tulajdonképpen miért is vagyunk mi együtt Ádám?! Felelj őszintén!
- Miért? Miért? Fingom sincs! Honnan a jó büdös fenéből kellene azt tudnom! Egyszerűen így alakult és kész! Miért kérdezed? Csak nem el akarsz máris válni?
- Nos drágám nem állsz messze az igazságtól! Lehet, hogy én vagyok a hülye, mert még mindig hiszek egy olyan párkapcsolatban, amihez semmi közöm!
- Hát édes cicám... ha csak így áll a helyzet! Én szívesen elköltözöm tőled, ha visszamegyünk a szállodába! Sőt! Nem is kell ugyanazzal a géppel visszarepülnünk. Mit szólsz?!
- Figyelj! Inkább ne veszekedjünk! Ez mindkettőnk számára komoly tehertétel, bár látom, hogy téged ez a legkevésbé sem visel meg!
- Hát bébi, ezt nagyon jól látod! Mit szólnál egy gyertyafényes vacsorához? Egyből jobb kedved lenne!
- Köszönöm, de valahogy elment az étvágyam!
- Én viszont csak most kezdtem megéhezni! Ha visszamegyek a szállodába rendelek is magamnak egy homárt sültkrumplival.
- Ahhoz képest, hogy fiatal házaspár vagyunk egyetlen nap sikeresen kiábrándultunk egymásból! Te nem tartod ezt különösnek?
- Ugyan miért? Nincs ebben semmi extra dolog! Teljesen természetes, ha egy kapcsolat megfeneklik, és mind a két fél másutt keresi magának a boldogságot! A baj, ha a válásnál szóba kerülnek az ingóságok!
- Hát... ez igazán velős magyarázat! - érezte, hogy totálisan kiábrándul párjából, de ugyanakkor visszatért a realitások talajára. - Ha mindent megbeszéltünk akár vissza is mehetünk a szállodába!
- Okézs O.K. bébi! - Ádám nem sokat teketóriázott és máris visszaballagott a szállodába. Ismerve őt egy-két dögösebb hölgyet is sikeresen ujja köré csavart. Míg Ági egyelőre kint maradt az alkonyi naplementéve veszi, varázslatos látványt nyújtó tengerparton. Úgy érezte valamit elvesztett, de valamit tanult is ebből a vegyesre sikeredett kapcsolatból. Furcsa nászút volt az övék, ami egyben válással ért véget!