ELLENTMONDÁSOS EGÓ

Kilépve a mocskosnak hitt
sikátorszagú holnapok pöcegödreiből,
prostituált romantikák
könnyen megfizethető üdvét fel-felkeresve,
gyönyörködvén vér-alkonyok vér-frecskendezte
karmazsin-vörös sugaraiban
– miért nem vehetjük észre a világ
miként is működik valóban köröttünk?!

Kitakart álmainkból ritkán
ha érezhetjük szabadnak önmagunk.
Hamis csillogásukkal elárulták napokként önmagukat.
Mit érhetnek manapság az elcsavargott évek?
Celeb-hírnevekről ócskán prédikál jóltetszőnek
gondolt ál-híreket a bulvármédia,
míg az egyszerű kisember tönkre megy,
vagy önszántából öngyilkos lesz.

Sorsunkba-dermedetten, akár bogarak,
vagy éppen mihaszna csótányok népes serege
a kitaszított magány poros üveglapjai mögött álldogálnak
megváltásukban bizakodva az elveszett, kóbor-lelkek.
Konok árnyak mély-sötét montázs-kockái
suhognak az éjszakában
ahogy egyik láb lépeket tétován a másik után.

Vérmolekulák szunnyadva megalvadnak
akárcsak az ős-ösztönök sejtjei.
A Létezés már rég kitömve:
megcsalt szerelmek, hűtlenné lett bárcás-házasságok,
felpofozásra ítéltetett szeretők emlékeivel.

Nem lehet megoldás semmire,
ha rohamosan elenyész a megmaradás zátonya.
Naponta izzik már egy-egy újabb áldozat kihívó,
megrendítő meztelensége,
míg a folyamatosan féltékenykedő,
árgus-szemek árkaiban szurkáló kések
villámai döfködik az embereket.

Naponta akként gondolkodnak már,
hogy ki-ki a maga jól megérdemelt
hasznát szándékosan nem illeszti
a megszerzett közösbe.Naponta keresik,
kutatják hajszolva már a valódibb, igazabb szerelmet,
s naponta súlyos vermekbe, vagy pofára esnek.
Már senkinek sem lehet kedve elégszer
az automatikus, kiszámítható mozdulatokhoz.
Lassított felvételeken minden
s mindenki idegbajos, agresszív
vadállat vagy türelmét vesztett holdkóros lesz!