MEGVÁLTÁS-KERESÉS

Lehullott szirommá lesz szégyen s dicsőség.
Már minden egy új, eltervezett korszaknyi
szárnycsapással dőlhet el, valósulhat meg.
Friss levegő, depresszió-teremtette kétségbeesett
létállapot teljes fölszámolhatósága
– szakadékok hűvös, szivárgó résein
keresztül a fény is sűrűsödik,
ikrásabbá válik, mint a méz.

Alázatos kavicsokkal, kövekkel ritkán ha dobnak meg valakit.
Minden küzdelmek ősi értelme helyett
újra előtérbe került s jogot formált magának
bitorlón a hatalom kicsinyes, alamuszi örököse.
A fogyatkozó Idő mindenkin fájdalommentesen ítélkezik,
ha eljön az ideje óceánok halhatatlan
romantikus ringására kellene,
hogy hasonlítson a fájdalommentes halál is.

A Lét már fokozatokban nyúzza,
zsigerli, fűrészeli önmagát.
Vér-molekulák zubogó szökőkutjai szúrják át
hűségükkel dobbanó szíveit megtévedt lelkeknek.
Mozdulatlanságunk ideje korán ránk talál,
akár a várható időtlenség köztes állapota.
Holnapok titkos lélek-leltár anyagúba,
mint kés a vajba szorgos szolgamód
beleivódik egy befejezetlen élet küzdelmes kálváriája.

Rongyokká összegyűrődött büszke éveink
fogságát őrzik barázda-szántott,
viszontagságos ráncaink.
Elherdált, adakozó könnyeink
– félő -, már nem lesznek elegendőek,
hogy bárkinek is higgyünk,
vagy bocsássunk meg.
Múltak aszú-rágta barlang-mélységeiben
még mindig ott vacog a szomorú gyermeki én.

Tekintetek ős beszédében ritkán fedezhető
fel újra egy-egy lehullott csillagporos látomás.
Ádáz sakál, pestises jelen töri meg testünket.
Pókhálók sora lészen könyvtáraink gazdag sorsa,
ha már mindenütt tahók
s kegyeltjeik diktálják a trendet.
– Enyhülésről jó volna ábrándozni még -,
ha szorgos biológiai mikro-férgek
rágják marcangolva emberek testét.
Gyászkönnyeket termel minden
újabban nem várt sötét óra.

Elveszett életünk mindenkire rátalál,
ha nem figyel eléggé a jelen kincsekkel
terhes pillanataira.
Kihalt, lakatlan, Ninivei városok
szólítják felkent halottainkat!