új vers



HIÁNYOK VONZÁSTERE



Távolságtartó észérveink megsokasodtak,
hogy érzéstelen tabuterületté
degradálta önmagát megismerés,
jó szomszéd-viszony.
Szerelem s mindenségek ösztön-álma
nem létezhetett ott, ahol hamis, hazug hangokat
hirdetett a társkereső oldalak fizetős világa.
S minél több pénz hódító hatalmaskodása.

Látható gesztusnyelvekből leképzett bizonyosság,
hogy már az egyszerűsített szimpátia sem volt elég.
Ösztönök helyébe belépő összezavart bizonytalanság,
hogy minden romantikából már
törvényszerűen hiánnyá lett a harmónia s szimpátia.

Öntörvényeit a makacskodó szív
ma a külvilág elvárása szerint alakítja.
Valami elátkozott, cifra-parancs meghibásodást
teremt kíváncsi s közvetlen tekintetekben
– mire megnő az utálat, addigra a dédelgetett
remények is mind kárba vesztek.
Görcsbe kötött, megszállott tudat azt képzelni,
hogy akinek pénze van az már lelki Kánaán is!

A megérdemelt boldogságot – ha létezett -,
rég elfeledte a határozott tiltás:
,,szegény emberrel sohasem lehet leélni egy teljes életet!"
– mondják.
S mert manapság már nem csak hóbort
de egyenesági, agyzsugorító divat.
A hölgy-dívák hamarabb hervadásnak indulnak
s inkább független, modern nők lesznek saját
vállalkozásokkal, vállalatokkal semmint,
hogy makacs szívük ösztön-szavát
céltudatosan követhetnék.

Azért mert egyesek szerencsésebb genetikát
örökölhettek még nem biztos, hogy az IQ-juk is
szamárlétra-magasságokat ostromol.
Valaki már sokadszorra kiengedte a korszellemet
veszélyesen tömeg-fogyasztható alakban
s most mindenki szeretne már engedelmeskedni neki!