AZ ÉRTELMES NŐ


Adamecz, a sikeresnek mondható plasztikai sebész már deresedő, kopaszodó, aggastyánfejjel adta fejét a nősülésre. Váratlan elhatározásának hírét – főként barátnői körében -, meglehetősen különösen, és furcsán fogadták, elvégre Dr. Adameczről mindent el lehetett mondani, csupán csak azt nem, hogy ő a mintaférjek példánya. Az volt a híre, hogy trófeákat gyűjt, és szakmai törtető. Már harminc éve volt a szakmában, és ennyi idő bőségesen elegendő hozzá, hogy a legluxusabb ügyfeleket kaparinthassa meg magának; az unatkozó gazdag feleségeken keresztül egészen a hamvas kis cicababákig, akik amúgy is kirakatfeleségekként szolgáltak befolyásos férjeik mellett, mint afféle divatbábuk. S mivel a főváros egyik legjobban értesült, és legjobb szakemberének tartották, aki dörzsölt presztízsét kihasználva ágyba képes vinni bármelyik hölgyikét, akit kellő mértékben képes elhanyagolni állandóan dolgozó férje.
Akiknek viszont az a kiváltság jutott, hogy közelebbről is ismerhették őt abban egyetértettek, hogy valóságos lepedőakrobatikára képes az ágyban, míg sajnos az őszinte érzelmekre gyakorlatilag teljesen képtelen, így jóformán nem is állt szándékában leragadni, és elköteleznie magát egy valamirevaló kapcsolatban sem. Dr. Adamecz már jócskán elmúlt hatvanéves, mikor megnősült, és ez értelem szerűen teljesen kiverte a biztosítékot az összes olyan hölgynél, akik kellő mértékben megvoltak elégedve testi teljesítményeivel.
Most is csupán csak egyetlen aprócska dolog verte ki a biztosítékot! Nevezetesen: az illető hölgy, aki a felesége lett rendkívül szegény, kispolgári miliőből jött, és munkához szokott nőként minél hamarabb munkába szeretett volna állni, mert egyáltalán nem kedvelte a naplopást, és az egész napon át tartó szüntelen vásárolgatást. A hölgyet Gajdos Annamarinak hívták, és még csak a húszas éveiben járt. Szülei persze sehogyan sem tudták megérteni, hogy miért kell egy legalább negyven évvel idősebb férfihoz feleségül mennie, amikor bőven akadt volna olyan rokonszenves fiatalember is, aki a tenyerén hordozta volna, már ha adott volna nekik egy szemérnyi esélyt.
Mindenki halálosan kíváncsi és izgatott volt, hogy milyen Dr. Adamecz újdonsült, fiatalos felesége, aki szinte egy-két napon belül annyira szocializálódott a gazdagok, és kiváltságosak táborához, hogy az ember meg sem mondta volna róla, hogy szegénysorból jött. Akiknek volt alkalmuk megismerkedni vele egyszerű, hétköznapi, mosolygós, és rendkívül kedves angyalként írták le, aki bárhol is feltűnt, szinte mágnesként magához vonzotta az embereket, akik a társaságát és személyiségét megkedvelték.
Szó sincsen arról, hogy valamilyen különleges, egzotikus karizmával, vagy lefegyverző szépséggel áldotta volna meg a szerencsés genetika. Mégis az a fajta kivételes, különleges nő, akivel – ha az ember találkozott akárcsak egyszer is -, képtelen kiverni a fejéből, hiszen angyali lénye mindig ott lebeg elméje antennai között. Mégis hogyan sikerülhetett, hogy egy ennyire ártatlan, védtelen, és szemlátomást nagyon alázatos, és szerény kis hölgy szinte megbabonázta a csinos, és egzotikus hölgyekhez szokott Adameczet? Senki sem tudta a választ.
Társaságban a hölgy stílusosan, csinosan öltözködött, mégis visszafogott eleganciával, mely nem volt sem hivalkodó, sem arrogáns. S bár legtöbbször a társaság középpontja maga a plasztikai sebész volt, és legújabbnak számító ügyfelei, a kis hölgy csöndes alázattal háttérbe vonult az estére, de ugyanakkor könnyed szellemességgel társalgott azokkal, akik megtisztelték jelenlétükkel.
– Mit látott ebben a jöttment nőben, amiért elvette? – találgattak.
– Biztosan terhes lett, és a jó öreg Adamecznek most fájhat a feje a gyerek miatt is! – okoskodtak megint mások.
– Talán megtalálta azt amit mindig is keresett! – szólta el magát valaki. – Az őszinte érzelmeket!
Mintha egyszerre hályog hullott volna le a sok arrogáns, felszínes, gazdag ember szeméről. Igen! Dr. Adamecznek igencsak meggyűlhetett már a baja a sok korlátolt gondolkodású emberrel, akik általában szépségre vágytak az ő keze által, és mivel – nagyon sok esetben -, férjeik is elhanyagolták őket ezért futó kalandokat is szerettek volna.
Adameczné Annamari minden volt, csak éppen nem egy agyon botoxolt, és plasztikai műtétek egész sorozatán átesett műnő. Bár szegény volt, mégis a helyi közkönyvtár és néhány jóakaró segítségével olyan irodalmi, és széles kulturális műveltségre, és széles látókörűségre tett szert, hogy bármit is kérdeztek tőle komolyabb, bonyolultabb témákat is azonnal frappáns, és lényeglátó válaszokat adott. A hatás nem is váratott magára. Az összegyűlt társaság egy része máris Annamari körül kezdett sürögni-forogni, és szinte mohó érdeklődéssel fogadták minden egyes beszédét, melyek lényegre törően, és perspektivikusan érzékeltették azokat a gondolatokat, melyeket meg kellett volna cselekedni, hogy a rengeteg szociális reform – melyre az országnak szüksége lenne -, megvalósíthatóak legyenek.
Annamari megérezte a siker ízét, mégsem jelenthető ki, hogy akárcsak egyetlen percre is elfelejtette volna honnan jött. Tüntetően és büszkén emlegette, hogy őt egyszerű földművelő emberek nevelték fel, mert a szüleinek is állandóan dolgozni kellett, és így is megtanulta mit jelent az emberség és az erkölcs.
– Nem minden szegénység Istentől ered! – volt egyik kedvenc mondása, melyet aztán mindenki kénye-kedve szerint értelmezhetett.
Társaságban, és ismeretségi körökben aztán mind egyre gyakrabban idézgették Annamari elmés, bölcs hozzászólásait, aranyköpéseit. Mi kell hozzá, hogy egy hölgy rendkívül művelt legyen? Elsősorban a megfelelő magatartás, illem, modor, és persze rengeteg könyvet célszerű olvasni, és forgatni.
A barátok, és ismerősök rögtön megállapították, hogy Dr. Adamecznek kiváltképpen használt ez a tartósnak ígérkező kapcsolat, hiszen a fiatal feleség valósággal a tenyerén hordozta urát, és mindent megtett azért, hogy a boldogság és az öröm tartósnak ígérkezzék. Mivel a plasztikai sebész ravasz, és dörzsölt ember hírében állt nem lehet átverni, vagy becsapni. Adamecz a kedves szerénységet és alázatos bölcsességet imádta feleségében. Éppen azt, mely valahogy kihalófélben járt a XXI. században egy olyan országból, melyben egyre nagyobbra nőtt a társadalmi szakadék, és a gonoszság.
A dolgok tíz évnyi gondtalan, és álomteljes boldogság után változtak meg, amikor Dr. Adamecz egy szép napon már nem kelt ki az ágyból. Mint később kiderült infarktust kapott álmában, miközben hallgatta felesége szuszogását. Nem szenvedett sokat. Szinte hangtalan, tompa fájdalommal léphetett át a másvilágra elégedett, és boldog emberként.
Annamari tisztességesen viselte az özvegyi fályolt, és bár modern, karizmatikus nőnek tartotta magát bizonyos társadalmi konvenciókhoz azért ragaszkodott. Lábainál módos, újgazdag kérők adták egymásnak a kilincset.
Néhány év múltán megismerkedett egy középosztálybeli villanyszerelővel, és hozzáköltözött. Azt beszélték, hogy mindenkit túlélt, mert Száztíz éves volt, amikor könyvvel a kezében örökre lehunyta kíváncsi, sugárzóan gyönyörűséges őzikeszemét.