RANG-SOROLÁS

Már fölösleges sebeket szaggatott bőrünk, dobbanó szíveink köré a Mindenség kiszámított matematikája. Sohasem értett egyenletekké, érzelmek hazug, kisstílű manipulációjává degradálja magát a hős romantika s csók-pátosz. Szerveiden keresztül szokod meg a kozmoszzerű Hiányt s a kitöltött árvaságot.

Megszépített emlékeiden is fel-felsejlik egy-két tudatosan kellemetlenkedő bogár; féreg, bolha vagy tetű – ha nem figyelsz -, könnyen összerág. – E mostani hibernált, senkiházi élet csupán csak arra jó, hogy vegetálj, s bármi áron túlélhesd a rád váró sorscsapásokat.

Megkövült borostyán-könnycseppeket már aligha szorít magához a Kedves, vagy becézgeti sírva: „Mennyire nagyon szeretlek téged!” – Hajnalok pirkadó vöröslő martján talán még valahol feltűnni látszik esthajnalok üstököse, mely száguldó bolygók kontinenseként örök szerelmes reményt ír a sebzett szívekbe. Meteor-zápor köszöntést hallgat, ki setétlő szemek tavában még észreveszi az őszinteség lángoló, pöttyalakú csipkebokrait.

Idegen földön idegenként vagy elhajtanak, vagy baráti kézfogással üdvözölnek. A barátság s megbékélés határai néma egyetértésben s ritmusra mozognak. Az elmúlás tompa, telt zörejhangjai, akár egy-egy tachikardiás ritmuszavar sokszor megkísértenek s mégis – évtizedek méla múlása irányjelzőként figyelmeztet téged csináljon bár belőled díjnyertes hatökröt, vagy kényeskedő udvari bolondot e mostani becstelen, bitang nagyvilág – te most is megmaradsz Emberhez méltón még akkor is ha sárgaföldig sújtják érzelmeid! – Érezni fogod magadban tudatosan, mikor mágneses varázsként kinyújtod kezeidet Valaki titkon csak terád várakozik!