Új vers




SZERELEM-SZELÍDÍTŐK


Áll már régen a kikészített csapda. Mint egy-egy titkos egérfogó, hogy a menekülő zsákmányt totál-biztosan bekerítse, s lépre csalja. Emberi kapcsolatok játékos csalása, megtévesztése az egész. Szent, mégis bűnbe esett, árva áldozatként önmagát szempillaspirál s kontúrradír fogságába kényszeríti, hogy még a tizenéves, harmatillatú, tudatlan csitrik is meglett harmincasoknak látszanak.


Valón túli, szirupos, rózsaszín-baba Mennyországban így ragadtak cégéres szakma legfiatalabb képviselői. Árválkodó prostituált Angyalpofival bárkit megkaphatnak: sikeres üzletember, vagy nyerészkedni vágyó bróker számukra egyre megy, hiszen távoli értékek, hamis csillogások, luxus börtönélet-módok épp úgy lefizethetőek akár érzéki szexis testük Mindenség-genezise, kiszolgáltatott, hazug szerelme.

Ha csak az kell, hogy feltétlen bizalmat ébreszthessenek csupán egyetlen Mennyország-pillantással szorgos Moira-hálót szőnek gyanútlan áldozataik köré, hogy később mint fekete özvegyek halálos csapással torolják meg arcukon stigma-sebeket égető, megalázott, szándékos fájdalmaikat.

Önmaguk előtt is gondosan elrejtőznek. Szeretnék, ha a kinti világ izgalommal vegyes tiltásokkal, kiközösítésekkel viseltetne irántuk: a Lét titkos őrző-papnői mégis ők, hiszen rejtegetett biológiák benti útvonalán igyekeznek minél több dolgot átadni, kideríteni, s megfejteni. – Éjszakákból kilépő, szelíd-csöndes árnyakká vedlenek, míg nappal tüneményes, kedveskedő pillangó-lepkék módján kacérkodón csábítgatnak. – Talán már sohasem lehet igazán övék halhatatlan szívek törvénye csupán csak kiszámított, kínzott percekig?!