CSATORNABŰZ


Vad csatornabűzben tocsog már az, ki luxuséletmódot választotta. Leterhelte mindenét csakhogy biztosan a nyereséges szériát kikapja. Rémülten ingatja fejét, néz előre a dolgozó kisember: örökös, kisstílű rabszolgája üzletelő haramiáknak. Már mindenki sunyítón önmagát mentve aggódik pénz-Istene miatt. Nem használtak lélek-rábeszélő, szép szólamok, se bölcselkedő intelmek. Lassított évgyűrűk fordulása a szívek szirmain egyre jelzik: közelítőn jő az Idő, mikor majd minden mi volt gyorsítottan letelik.

S nem lesz majd több fölöslegesen felturbósított botox, sem ragasztópaszta kollagén. Körmönfont luxusfeleségek, partiarcú dívák lárva-arccal szánalmasan megvesztegethető barátságokért könyörögnek majd, hiszen továbbra is elhiszik életük fenékig dobostorta lett.

Rémülten néznek a bizonytalan jövőbe, mert ők is tudják s érzik: a sikertelenségüknek nagyobb élettel flörtölőbb ára van. Groteszkre-torzult nevetések üvegmarkában lesoványodott, egykori sírva könnyező arc-csonkok látszanak; reflektor-játékok végtelene idelent porladó csillagpor-ajándék. Kántálgató tapsorkánok után, mikor az örök halhatatlannak hitt percben is fel-feltűnik egy-egy kiszolgáltatott, haldokló-fényű üstökös-csillag, egy újabb beszélni sem tudó analfabéta rüfke, akit kedvére foglalkoztathat a média, szépségipar hogy aztán karrierje végén mehessen a szeméttelepre.

A titkos, emberi természet megfejtésében még így is maradhat számtalan, feltérképezhetetlen fekete lyuk, mely feltárásra várakozik bizalmasan, s hajthatatlan az igaz szívűeknek!