A TALPON MARADÁS GYÓGYSZERE



Talán egyedül igazán azok áthatnak kik már elfogadtak, mert önzetlen gyáváknak adtak utolsó esélyt s megnyitják szíveik. Kikben még nem olvadt meg havas jégsapkák kérgeként az emberi együttérzés, vagy az önkéntes pátyolgatás. Akik még tudhatják mit is jelenthet egy-egy kedves, őszinte, baráti szó, testvéri váll lapogatás.

-Nirvána-megsemmisülés ellenszereként s hogy ne ígérgetések méltatlan spirálrendszere tekergőzzék alamuszi kígyóként sebezhető sebek mélyén – de baráti szent kézfogások se mehessenek ki idejétmúltan veszendőbe. Rájuk omlott békéltető, mégis arrogáns rendben megvesztegethetetlen a karrier, küzdő szellem, mintha csak egyedül e két értéktelen s hitvány dolog szolgálhatná kincs-lét sava-borsát.

Súlyos autó balesetben sem lehetett már valaki pattogzott kockaköveken helyre szirénázni: mintha egy szimpla hentes helyére facsarná a törött, szétroncsolt szövetdarabokat, hátha ettől az egyszerű művelettől ismét helyreáll működőképesen a hezitáló keringés. – Gyermek-önmagában tán éppen ezért szűköl, vacog még mindig valami tudatos, mégis különös félsz – az eljövendő, megtörténhető események koordináta-rendszere szerint.

Mindenkiben ott lappang mocsok-titokban apró, alvilágiasult morzsaként a továbbjutás, túlélése egyetlen, ősi élet-halál kálváriája; a sors bizonyítható elrendelése még megbocsátható hibáinkon át is kiütközik, méltatlan áruló gyökereket ereszt. A Létben örökösen eltévedni biztos kalauz, vagy bölcs kísérő nélkül félelmetes s felelőtlen! – Egyetlen, közös Ügy-érv marad csupán. Még itt vagyunk s próbálkozunk talpon maradni!