AMIKŐL BESZÉLNI ILLENÉK

Kollagénezett, extrudált kartonokból újabb papírpizsamás szöszke parti-királynők pacsirtás fruskák bukkannak elő; nem gyújthatják fel tömegek magányát, mégis szentül rátarti makrancossággal lázadoznak ellene. Mesebeli aranyrögöket még jó volna felfedezni gazdagon igazgyöngy-parádés tekintetekben.

Mert már mindannyian tudatosan menekülni kényszerültek a világ kapujában; dülledt-szemű békakirály alattvalók ádáz-gonosz harsonái elől, mert élni úgy látszik csupán megalkuvással lehetséges. Ácsoltak már bőszen kis árkok peremére penészes vízimalmot melyben megavasadodott gabona termett. – Más boldogabb halandók az indítókart így is, úgy is lenyomják míg tajtékosra hevülve szókaraték oszlop-bástyái mögül habzó szájjal káromkodnak.

Az álmokat sokadszor közprédákra adják, mint megvehető, olcsósított árucikkeket. Görcsfejű kiscicák luxuspart-kocsik anyósülésein hirdetik a bőség alvilágiasult zavarát, míg csomós kezű varázslóknál a rontó Ige bekrepált. Sugár-ráncos árvácska mosolyokkal még el nem érhető a biztosított megváltás. – Önmagukból számkivetve öntudattal mégis csatangolunk e hitvány világon mely már többedszer megtagadta önmagát: hízott, zúzós pokolszájúak táborából rendre kilógunk.

Fekete zakós seftelők még most is vígan ellébecolják gázsijuk háromnegyedét szerződéstől már megalkudottan. Nagyra növesztett vadkanagyar-Egokkal még senki sem győzhetett idiótábbra felhizlalt ellenfeleket. Fölsebzett kosztüm-kabátok kifordult válltöméseiből olcsó, korca vattacukor-felhőpamacsok szállingóznak, ha éles olló végig szántja összefércelt varrataik rendezett sorát.

Csencselnek már arannyal, ingatlannal, s emberélettel is akár – ha az kell hozzá: harapnak maguknak mangalica zsírtömb-csemegéket, ízes falatú finomságokat. Megy még a végtelenre beállított nagy játékfilm sziruposra megálmodott utópiákról ,,amikről nem beszélhetünk!” – címmel!