EGY GAVALLÉR A XXI. SZÁZADBAN
(Dr Koppány Béla tanár úrnak tisztelettel)

Azok az örök eszmék, amelyekben minden embernek hinnie kellene, mert az emberséges, és egyúttal erkölcsös és nagyon is emberi magaviseletnek a tartópillérei, úgy, mint őszinte igazság, emberségesség, becsületesség, a töretlen tolerancia, és megértés a másik ember iránt és mindent összegezve maga az emberek felé tanúsított elfogadás – azt gondolom, hogy a XXI század meglehetősen rácáfolt a maga groteszk kitaszítottságával Mélyen tisztelt hölgyeim, és uraim!
Megkérem önöket, hogy gondolkodjanak el egy percre azokon az embereken akik esetleg mások voltak akár erkölcsi gerincesség, vagy emberséges magaviselet területén mint más embertársaik, vagy esetleg mások voltak mint az azok a tisztelt emberek akiknek meglehetősen kellemetlen, és csúnya nyelvi eszköze hozzájárultak, hogy az illem és a törvényekhez kötött etikett bizony-bizony jelentősen érvényét veszítse és lerombolódjon, akkor kérem figyelmesen kövessék a most következő rövidke, kis történetet, mert meglehet, hogy a mai XXI. századi ember is tanulhat belőle egy keveset, még ha úgy is vélekedik, hogy az állítólagos és gáláns lovagok korszaka már leáldozott, és kiveszni látszik a világ fogaskerekeiből a jóság és emberség, mint a jó erkölcsi etika alappillérei.
Cserépfalvi Balázs magas, kissé túlsúlyos, pufók arcú, és egyúttal határtalan biztonságot sugárzó fiatalember volt, aki éppen hogy betöltötte a tizenhatodik évét – általában ezt az évet tekintik a gyermekpszichológusok a serdülői korszak teljességének, amikor a forrófejű fiatalság bizony -bizony elszabadul, és egyáltalán nem tudják kordában tartani azokat a lelkiismereti érzelmeiket, és nagyon is érző, szerelmi szenvedélyeket amelyeket talán a legelső beteljesülésükben ismerhetnek meg a fiatalok, ha a középoktatás útvesztőit választják!
Cserépfalvi urat bizony egy jó modorú, akár tizenkilencedik század második feléből is jól ismert afféle bájos, és nagyon illedelmes, és – itt szabadjon megjegyeznem, hogy főleg a XXI. századi ember számára már bosszantóan, és túlságosan is idegesítően udvarias, és egyúttal mosolygós lovagfigurának is nevezhetnénk, hiszen olyan eszmék, és gondolatok iránt érzett olthatatlannak látszó lángkeblű elkötelezettséget, mint a becsületes, és igazságos szó szentsége, és az őszinteség hattyúfehér gerincessége, de ugyan is azt is mondhatnánk, hogy minden esetben az emberséges megértés, és elfogadás vezette tetteinek minden kisebb-nagyobb egyesek számára baklövéseknek titulált cselekedeteit, amikor csak meg kellett védenie a hölgyeket az udvarlóik, vagy lovag-kedvesük támadásaival szemben, vagy pedig egy-egy megértő, és támogató bátorításra, vagy önbizalomhiányban gyötrődő hölgynek kellett lelkiismereti támaszt nyújtani, akkor Cserépfalvi Balázsra a hölgyek szíve minden percben számíthatott. - Nézzétek, itt jön a kis bájgúnár eminens tanuló, úgy illegeti magát, mint egy kis szívtipró! – mondták róla gyilkos gúnnyal az ellenségeknek kikiáltott osztálytársai, akik meglehetősen irigy sértődöttséggel vették azt tudomásul, hogy létezik valaki, aki még náluk is megnyerőbb, és sokkalta udvariasabb és megértőbb személyiségi jegyekkel rendelkezik.
A külső megfigyelő számára úgy tűnhetett, hogy Cserépfalvi úr teljes mértékben, mint annak idején a különlegesen fontos és magabiztos előkelő személyiségek meglehetősen fennhordja az órát, és éppen e miatt egyesek nagyon is beképzelt, és gőgösen fennhéjázónak titulálták , aki minden percben jelentősen fennhordja az orrát Bizony kedves lovagfiguránkat inkább képzelhettük volna talán a XX.- század első néhány évtizedébe, mintsem egy olyan sorsfordító korszakba ahol, bizony jelentősen megszűnni látszott az emberséges erkölcsiség mindent meghatározó fogalma.
Cserépfalvi úrnak már csak az elegáns nyakkendő, illetve a hozzá passzoló öltöny, és egy nagyon is stílusos sétapálca illett volna, mint a lovagok nemes fegyverzete: a kard, helyett, nem pedig az ebben a korban kiváltképpen közkedvelt farmernadrág, és pulóverek, továbbá termó póló verek sokasága Hogy kissé jelentős súlytöbbletét leplezze Cserépfalvi Balázs bizony meglehetősen sok alkalommal előfordul, hogy inkább meglehetősen szűk típusú fekete és egyúttal korom színű ruhadarabokat viselt, hogy ezzel leplezhesse testének néha bizony feltűnő méreteit Pedig ha tudta volna az örök emberi leckét.
Miszerint egy embert nem lehet pusztán csak a kinézete alapján megítélni, és egyúttal véleményt alkotni róla, bizonyára egészen más megvilágításba kerülhetett volna önmagával Az önbizalomhiányban szenvedő emberekre általában jellemző, hogy míg sok ember szájából azt hallják, hogy:
- Te mindent megtettél, amit meg lehetett tenni, és nagyon okosan, és intelligens módon cselekedtél! – és természetesen ehhez hasonló a másik ember számára jóleső magabiztosságot sugalló kijelentéseket tesznek az emberre, addig az önbizalom hiányos ember személyiségi lelkiismerete, ezeket a nagyon is bátorító megjegyzéseket hajlamos esetleg véletlenségből rosszul értelmezni és azt hinni, hogy:
- Persze, persze, ezt most csak úgy mondod, ebből semmi nem igaz, legalább is rám! Hál’ Istennek, azért a szűkebben vett általános iskolában ahol még annyira nem alakultak ki az értettség, és egyúttal az érettség bizonyos ifjúság meghatározó elemei, akadtak páran, akik Cserépfalvi úr támogatására siettek Ilyen volt többek között az igazgatónő, illetve ötödik es korában mondhatni isteni csoda, és beavatkozás folytán, az osztályfőnöke Kerekes Béla bácsi Egyébiránt az osztályfőnöke Kerekes Béla bácsi minden esetben igyekezett megvédeni ahogyan az természetesen csak tőle tellett Balázs törékeny, és sajnos meglehetősen érzékeny lelkiismereteit, ha esetleg ez nem sikerült volna akkor is mindenki tudta és mindenki érzékelte, hiszen nagyon is kivehetőn hallotta, amikor egyszer Cserépfalvi Balázs rákezdte a maga először csak hal kan, mint a vadásztól aki fogságba ejtette kicsiny sündisznó először csak halkan aztán mint a fátyolba zárt eső keserű-szomorú könny-gyöngyei elkezdte a maga síró –rívó magatartását, ami a talán a többi osztálytársa és tanárai szemében egyszerű megmakacsolt hisztizésnek tűnhetett, de ha a dolgok mögé pillantottak volna egyes szakavatott és tudós kezek bizonyára kideríthették volna a nagyon is kellemetlen igazságot Miszerint Balázs ezzel a bizonyos figyelmeztető, és mondhatni veszélyt érző iránytű jelzéssel kívánta a világ számára tudtul adni, és egyúttal bebizonyítani azt, hogy meglehetősen veszélynek van ítélve, és csak arra várna, hogy segítő jobbként valaki felajánlja neki segítő szándékú jobb kezét, mint baráti jobbot amelybe segítségként kapaszkodhat, és aki majd megvédi A tisztelt olvasó, most bizonyára felteszi magában a mindent megmagyarázni vágyó és mindent eldöntő végső kérdést.
Hogy létezik az, hogy egy meglehetősen megtermett, és mondhatni tölgyfa vaskosságával, és nagyon is becsülni való erkölcsi emberséggel rendelkező ember nem tudja megvédeni magát a tizenkét évesek fenyegető inváziójával szemben? – bizony ennek csak egyetlen épkézláb magyarázata lehetett, ha számításba vesszük azt, hogy Balázs az erőszak, és a fizikai bántalmazás, szinte minden fajtáját mélységesen elítélte, csak az lehetett, hogy Cserépfalvi úr egyáltalán nem szeretett verekedni, inkább, mint valami titokzatos és nagyon is belső engedelmesség eltűrte, ha minden nap jócskán móresre tanították egyes korántsem kellemes jellemű, és szellemiségű osztálytársai.
Ennek a végeláthatatlan iskolai csetepaté csatáknak a végső, és talán legfontosabb következménye az lett, hogy Cserépfalvi úr lelkében lassanként lejátszódott a lelkiismereti elmagányosodás, és a kényszerű, már idegőrlő magárahagyatottság gondolata, tehát meglehetősen befelé forduló, és elmélkedő típussá kezdett válni, aki akkor lehetett talán a legboldogabb, ha rosszcsontokat művelő, kellemetlen osztálytársai egyáltalán úgy eltöltik az osztálytermi életük szürkének beállított ki hétköznapjait, hogy békében hagyják, és egyáltalán senki nem szólítja, és nem szól hozzá, csak azok akik jó szándékúak, és akiknek lelkében semmilyen jellegű gonosz, vagy haragvó indulat nem gyökeredzik