Új vers





ELHASZNÁLT ÖRÖM
  

Bélpoklosoktól sóvárgó, melasz Idő: atombomba-felizgatott pokol konyhája dáridózik sokszor ember-hódította horizont-kontinenseken. Apokaliptikus jövő szakadék-ásító vész-kürtőjébe ki az, ki valóban belelát?! Őrült, céljavesztett prostituált kor mutatkozik meg most minden közös dologban! Idilli romantika s hűség szűzesség csupán akkor villanyfény mellett virraszthat, ha már közelget a méltó sötétség. Céda angyalok megszentelt árnyéka cirogatja végig szívem.


Minden elhallgatott szóból s záporozó tekintetek kereszttüzeiből újbéli sebek szivárognak; ki is lenne még méltó, s elhivatott rá, hogy megfejthesse a létet körbekerítő, felszínes-büszke talányt: miért is lett az ember mások apró játékszere? Önmaga is áruló? – Felejtett rom-roncs már e nagyvilág: alattomos kapirgálók hajszolják egymás rovására a még szennyzőbb sikeresség-hírneveket, ami mindig fennakad egy puccos V.I.P.-parti romantikán, ahol jófajta pezsgő, s álom-hamis luxusmód garantálja az azonnali képzelet felturbóztatást.

Sorsokat-tékozló, mosolygó bájolgó arcok unalommal ásítanak. A gyilkos őszinteség – ha létezik -, már nem hat meg senkit. A semmibe kapaszkodnak alantos szolgáltatást-végzők a játszható képlet mindig fatális. A hűtlenséget már egyre többen kifelé is viselni kényszerültek. Csillagó, szerelmes szemekben csupán egy élhető stratégia kiszámítható részeként valósulhat meg a boldogság stigmásodott, dobbanó szarkalábja. Némán ölelő, csendekbe belefűzött cérnavékony kiáltás félbemaradt másnapos érzést kezd egyre kitartóbban önmagához az átélt cselekmények börtön-spirálja.

Elhasznált öröm s féllábbal egyensúlyozó szakadék közt jó volna biztonságot-képzelt egyensúlyban Valaki mellett belekapszkodni s gyökeret ereszteni!