Új vers



HÍRMONDÁS

 

Zsarnokok önfeledt, lomha nyugalmával nekilát önmaga felfuvalkodott, arrogáns ajnározásainak! Nem kételkedik, hezitál sokáig, mert nincs is szüksége rá! A zsarnoki köztudat már egymásra acsarkodó, tudatosan féltékeny gyűlöletben ölt testet! Vad csámcsogások közepette akasszák már a Morált, az Emberit – s aki különcségével még tiltakozna, mint elefántcsonttoronyba visszabújt remete; viskója tágláit egyetlen szálig felgyújtaná a tomboló haragvás!

Gerinces tartás – félő – már mind rég elvesztett! Harácsolgató, hangos basák, kőgazdag, befolyásos oligarcháknak fapatkát sem érhet manapság az adott szó, vagy a tiszta Lélek-becsület: önző tyúk-ketrecekből mohó sorompókat állítanak luxus-ingatlanjaik köré, s akié a föld azé már minden jogalap, hogy rendelkezzen! Mindenek sorsán dúl s háborognak atombomba-indulatok, kikezdhető forrófejű vitézek; tesztoszteron-Titánok mázsás izomtömegek helyébe gigászi bicepszeik s beton-izmaik nőttek, míg mogyorónyi agyakban az egyetemes kultúra illemszabályai szándékosan felejtődtek!

S látszat perc-emberkék akkor lehetnek a legvidámabbak, mikor műsoros vetélkedők alapkérdéseire is csupán csicsergőn vihorásznak! Rikoltozó maszka-népség, felpumpált, botoxolt szépségkirálynők kislányos mű-mosolya mögött hiányzik az emberi sors-történetek lekérdezhető kompetenciája! Hordó ülepű hörcsög szotykák s festett gigolók közt oly kevesen maradhattak meg a kígyónyelvű hölgyek táborából is, kik látni szerették volna eltékozolt valóságuk arany-kincseit!