FELÁLDOZHATÓ KISZOLGÁLTATOTTSÁG


A Mindenség Sors-rendelt csont-ketrecébe zárva

mindennapunk tartós küzdelemnek ígérkezik;

kínok-verte, komisz Lét-gyönyörökben egyszerre vágyunk

s még többet akarunk!

Hamarján elvész a meglett, érett perc,

halhatatlan jelenvalósága ha csupán olcsó,

földi örömöket választunk!

Világok acsarkodó gáncsai közt

kihordott méhlepény-kételyekben

mindig kivirágzik fojtogató önbizalomhiány

s túlzsufolt társas Sziszifusz-magány!

Világ-csorbított, sebzett-álmaink ritkán,

ha teljesedhetnek!

Kísértő éjjeleinket csatakos verejtékezéseink

már mind ellopják!

Lélekmély lelked önmagába visszahallja méla-tétova

echcó-hangjait a megteremtett,

gyilkos csendnek! Mennyi önző,

makacs súlya lehet még hiányérzetednek?!

Kimondható irgalmakra fáj mindannyiunk foga,

hogy enyhülve lelket-tépő besti-fájdalom!

Álmokat, vágyakat cipel kolonc-súlyként,

de még egyre messzebb a teremtő gondolat,

melyből megváltó Különbéke esik rád!

Mert amint eljő az emlékezés dac-korszaka valahogy

mindig szenilissé válik a délceg Jövő!

Önmagába befordult, merengő tudat néz szét

e prostituált adok-veszek világba;

egybemosódott, bizalmas Hűségesküket árulnak,

mint használt fehérneműt lelkiismeretek kisstílű üdvéért!

A Közöny szánalmas üledéke alól ritkán kaparhatnak

ki emberséget maguknak,

titkos erkölcsi piedesztált!

Áskálódva megfúrnák könnyedén a felkínált,

enyhet-adó Reményt is – ha azon múlna

– karrierjükért megfelelő díjazásba

reménykedhessenek!

Minden újabb lehetőségben ott

sírdogál egymagában a megaláztatás

Halál-kacérkodó kompetenciája!

– Egyre csak gyűlnek,

sokasodnak homályos elmék kaptárjaiban szenzációhajhász,

ostoba ötletek, hogy a végzettség számát radikálisan megemeljék;

kislány-arcú manökenek állnak vigyorgó kanáriként készenlétben;

feláldozható porcelánbaba-értelemmel!