HUSZONHATODIK FEJEZET     Szinte nem lehetett olyan napszak az egyetemen sem, hogy a jövő-menő emberek nyüzsgő méhkaptárát meg lessenek kényelmesen kerülni; legyen az hétköznap, vagy éppenséggel hétvége. Mert Myrea is sokkal később tudta meg, hogy – főként a nyári szemeszterben -,…

  A VISZONTLÁTÁS ÖRÖME     - Hát akkor… - kérdezte megszeppentsen, és szinte egy szégyellős kisfiú makacsságával a púfok férfi -, holnap eljössz? A Kálvin-téri fővárosi könyvtár előtt várakoztak, mint akik tétovaságuk folytán valamit még elfelejtettek, és most mindketten töprengenek, hogy a…

    SZIKE-SZAVAK   Bujkálnák az örökkévalóságig minket védelmező anyai szoknyák redői mögé, de nincs megbocsátás! A közelítő félelem s magányérzet gyilkos módjára hallgatagon követ, hirtelen némasággal pusztít! – Mindenfelől, látod megalkudott, cinikus tekintetek boldogságát, miközben…