SZIKE-SZAVAK

Bujkálnák az örökkévalóságig minket

védelmező anyai szoknyák redői mögé,

de nincs megbocsátás! A közelítő félelem s magányérzet

gyilkos módjára hallgatagon követ,

hirtelen némasággal pusztít!

– Mindenfelől, látod megalkudott,

cinikus tekintetek boldogságát,

miközben magad a védtelenséget könnyező

erdők mögé rejted! Egymással szövetkezett Janus-arcú

ég s föld között biztos talajt keresed,

s rettegsz magad is, ha elnyel a csalogató iszap,

mocsári ingovány! Mert aki ma ki is tudja fizetni

azt amivel alantosabb hatalmaknak tartozik:

Rezsik, számlák, statisztikai útvesztők bonyolult kalkulációit

– holnap már házasságon kívüli idegenné degradálódik,

s családja vesztett agglegényként létezése hiábavalóságán,

mint laikus filozófus töpreng!

De azért jó bujkálni:

Észrevétlen s láthatatlan nyomulás mellett!

Senki sem háborgathat téged,

magadra hagyatottságod romjain:

Jó lenne biztos, teremtő ölek fogságába visszatalálni,

visszamerülni amíg csak lehet – gyorsan burjánzik a tapasztalat,

- az utolsó reménység-csillagok,

szerelmes Esthajnalüstökös – mindig melletted állnak.

Rémálmokkal traktált, nehéz álmaidban is könnyedén felszabadítanak,

vigasztalnak – te mégis egyre visszahúzódóbb,

egyre félszegebb s bizalmatlanabb vagy:

Szárnyas angyalod bár örökkön figyel csupán

kivételes pillanatokban avatkozik közbe!

Közelítő, tompa dübörgéseit érzed emberek bosszúszomjának:

de hát mindannyian a BÉKÉRE esküdtünk,

mint Szent s Sérthetetlen fogadalomra,

útmutatásra a teljes megsemmisült enyészetben?

Értelmes, artikulálatlan válaszadások sehol;

remek, süllyesztett, s felfüggesztett gondolati összefüggéseit az agy,

- ajkak tágra nyílt, ócsárló szavakkal dörömbölnek,

s visszhangoznak!