HUSZONKETTEDIK FEJEZET     Időközben az éjszakai klubban már Annamari is javában készülődött, hogy fogadja azokat a szánalmas embereket, akik valamiért a kielégített boldogság átmeneti, röpke illúzióját, és tiszavirág-életű felüdülését egyedül az ő pátyolgató babusgatásától várhatták; persze…

                                                         MAJD A BUKOVICS     Bukovics Tibor látszólag semmit sem sejtett – pedig az érzékszervei, mint valami titkos diódák, vagy mágneses kapcsolók szinte mindig előre engedték jelezni, s sejtetni vele a bejósolható veszélyt! Most mégis kicsit…

TÉTOVA MARSZÜÁSZ   Boldog Marszüász-ifjú koromban – hiszen most sem vagyok sokkal szőrtelenebb, a Szerelem csupán, mint kölcsönös félelem s rettegés létezett! Önző szeretet volt a Júdás-csók Semmi egyéb! Lappangott a titkos szakítás a szájakon, s kínálkozó pillanatokban bizony néma maradt a…