TIZENKETTEDIK FEJEZET     Szilvi már régen kedvenc ágyában aludt hullafáradtan, és tökéletesen megsemmisülve; úgy érezte magát, mint aki szabályosan megsemmisült a terhesülő hétköznapok súlyától, amit valamilyen úton-módon de feltétlenül ki kell egyenlítenie! Úgy érezte betonná vált…

    AZ ISMERHETŐSÉG CSAPDÁJA   Rajtam tán mindenki átlát: Mégis, hova menni szándékoztam tán soha nem is érhettem el, hisz az ember valódi céljai megfoghatatlanok, s elérhetetlenek! Túl jól ismerem már világotokat, s mégis naponta küzdelmet folytatok, legalább veszedelmes árnyék-képem ne…

                                                  CSEKŐ IMRE KALANDJA     Amikor az ember – nagy általánosságban -, végre betölti a negyvenet, szinte nincs is olyan csontja, porcikája, és belső szerve, mely mint egy aprócska, kicsinyített figyelmeztető tábla ne hívná fel a figyelmét a korára,…