TIZENEGYEDIK FEJEZET

Myrea sokszor úgy gondolt magára, hogy talán a vigasztalás ősi nőies mesterségét sokkal jobban elsajátította, mint a bátorítást; különben is egy férfi miért szorulnak éppen arra, hogy férfiasságának nyomatékos bátorságot biztosíthasson, amikor elég egy csábos, flörtölve izzó, kacérkodó szempár és voa' la, már meg is van az adott szexuális együttlét megfogalmazott, és kivitelezhető nyitánya!

Az esetenként bebörtönzöttnek hitt férfiasság szellemét egyébként is jótékonyan befolyásolta Myrea babusgató empátiája, és mélyenszántó segítőkészsége!

Az egész kis lakásuk csöndjében most először érezte azt, hogy akár a végtelenségig is beszélgethetne gyakorlatilag immáron csak saját magával, mert a kutya nem hallja meg, és Annamari pedig teljesen ki van ütve. Mégis sokszor érezte azt, hogy egy lusta és idomtalan halacskára hasonlít, akit ide-oda dobál az élet, miközben csak a szívére kellene őszintén hallgatnia!

Óvatosan felvette cuccait, festékeit, és ecseteit, és kilopakodott előbb a fürdőbe, hogy kimoshassa a festéknyomokat az ecsetjeiből, és feleslegesen ne száradjanak be, mert akkor ideje korán töredezettekké válnak, és használhatatlanok lehetnek!

Amikor végzett arra gondolt, hogy megtömi a pocakját; gyakran az evés az egyetlen gyógymód arra, akinek szerelmi bánata van! Persze ezzel a kijelentéssel azért nem árt óvatosan bánni, annak, akinek súlyos lelki gondjai, vagy testkép zavarai vannak – de Myreának – köszönhetően a gyors emésztése, és gyors anyagcseréje következtében előnyére vált, hogy akármennyit ehetett egyetlen deka zsír sem látszott meg szinte mindig kifogástalan, és hibátlannak tűnő kecses alakján.

Úgy lopakodott a fridzsiderhez, mintha besurranó tolvaj lenne, aki még nem döntötte el, hogy az értékesebb zsákmány kellékei közül válogat kedvére, vagy megmarad a szokásosan felszámolható szajréknál!

Vágott egy gusztusosan tökéletesre sikeredett hófehér kenyérszeletet – ami meglehet csupán azért tűnhetett ennyire hófehérnek, és ellenállhatatlannak, mert ki tudja milyen ízfokozó anyagok, és mesterséges élesztőket tartalmazott -, aztán tett rá egy ízletes pulykasonkát aztán már mehetett is korgó gyomrába! Ellentétben azon hölgyek véleményével, akik az étkezést nem valami újító, vagy forradalmi gasztronómiai felfedezésként értelmezik Myrea a végletekig leegyszerűsítette az evés fogalmát, és a salátalevelekkel, és a zöldségek tartósan meghatározott bevitelével sem sokat foglakozott.

Ma reggel kivételesen a tegnapi, állott leginkább olvadt szurokra emlékeztető kávé sem zavarta; egy hatalmasat kortyolt, hogy kellő mértékben kijózanodhasson, és indulhasson a Képzőművészeti Egyetemre.

Miért van az, hogyha akad egy jó pasi is, az vagy mind eszeveszett mániákus, vagy mindig idióta seggfej? Sokszor érezte azt, hogy előnyös, és mindig roppant csinos nőiességét a férfiak kedvükre kihasználják, mert nem akarják meglátni, hogy ő sokkal több, mint ami eredetileg kívülről látható teste előnyösebb domborulataiban! Sokszor becsapta épp ezért az erősebbik nem képviselőit azzal, hogy összekócolt, vagy lenyalt frizurában, vasalatlan, ágyból kikelt ruhában ment le az utcai forgatagba, éppen azért, hogy ezzel tudományos érdeklődésének megfelelően egy kicsit tesztelje, és cukkolja a hapsikat; na, akkor lássuk? Erre az új megjelenésére vajon mit lépnek? Hogy reagálnak? Aztán rájött arra, hogy aki igazán megakarta volna ismerni talán már hetedhét országon is túl járhat pusztán csak azért, mert ő volt annyira magának való kis szipirtyó – még a gimiben -, hogy a szalagavatós táncot nem a szemüveges és pattanásos pufók srácnak tartogatta, hanem annak a seggfej Tibikének, akivel leakart még azon a jelképes éjszakán feküdni! Amiből aztán végül semmi sem lett, mert a töménytelen mennyiségű alkoholfogyasztás megtette a kívánt hatást, és végigokádták az este hátralévő részét mind a ketten!

Vajon mi lehet azzal az észbontóan jóképű, vérforraló Tibivel? Lehet, hogy már egy rakat gyereket gyártott azóta, és a nagycsaládosok kedvezményeiből tengeti szánalmassá silányodott életét?

Apjával sokszor képtelen volt megértetni magát, hogy mi a különbség a normál, és a vastagított ecsetkezelés között; még jócskán emlékezett, hogy általános iskolai rajztanára hogyan tette az egész osztály előtt nevetségessé, amikor rajzolni kellett egy szabadon választható képet, és ő volt az egyetlen a teremben, aki vette a merszet arra, hogy rajzát színes színekkel dobhassa fel, és tegye még bájosabbá!

- Mi akar ez lenni kislányom?! Aliz csoda országban?! – emelte fel, mint egy nyilvános megszégyenítésként rajzlapját, és ezzel majdnem sikerült teljesen elvennie, és tönkretennie a továbbiakban festészet, és rajzolás iránti halhatatlan, és lángoló szenvedélyét. De megfogta magának, hogyha a fene fenét eszik is, soha nem fogja megengedni senkinek sem, hogy elrontsa a kedvét, mert azzal odalenne minden megmaradt, dédelgetett örömforrása.

Aztán, amikor valamivel már érettebb lett rájött arra, hogy ha szemét volt vele a Nagyvilág, és a nagybetűs Élet, hát majd ezúttal rajta lesz a sor, és majd ő megmutatja mennyit ér, ha egy vagány, nagyvilágias csajszi bedobja magát, és kihasználja az embereket maga körül!

De abban a pillanatban, ahogy a Képzőművészeti Egyetem új tanfolyamán megpillantotta a cingár, és enyhe borostát macsópofát, aki valóságos szívtiprónak bizonyult harmonikusan markáns arcberendezkedésével azonnal elveszett, és visszavedlett ugyanazzá a tétova, és kissé nyegle, kísérletező kislánnyá, aki volt!

Igazi férfiideálnak látta maga előtt ezt az ismeretlen tanárt! Erős, sugárzó potenciálról tanúskodó járása markáns jegyet kölcsönözött egész fizimiskájának; ferde, félénk mégis vakítóan hófehér mosolyában azonnal volt valami megnyerően kisfiús, amitől Myrea valósággal azonnal begerjedt, és veszettül dorombolni kezdett szívében a bolondóra: ,,Csajszikám! Hahó! Eljött az örök Szerelem korszaka!” Azonnal a karjába szeretet volna omolni, mintha csak az Elfújta a szél c. film egyik romantikus nagy jelentét vették volna fel, hogy aztán perszelően szenvedélyes csókokkal lehessenek egymáséi a lenyugvó, vérvörösen felsebzett naplementében…

Ébren álmodásából Szilvi billentette ki, aki már megint valamin duzzoghatott, mert rendszerint, ha ilyen morcos motyogásokat elkövetett, akkor az csak azért lehetett, mert a melóhelyén nem stimmeltek a dolgok:

- Szia! Hát te? Csak nem rossz napod volt anyám?

- Ugye megbeszéltük, hogy kértelek rá, hogy csinálj egy kis rendet, mire megjövök?! – csípőre vágta a kezét, mint egy harcoskedvű Amazon.

- Igen, de Annamari azonnal elaludt, és nem vettem volna a szívemre, hogy felébresszem az örökös szöszmötölésemmel! – próbált kibújni azzal, hogy mentegetőzik.

- Te is tudod, hogy megállapodtunk! Ha mindenki elvégezné a kötelességét, és rendben tartaná a maga feladatát most nem kellene állandóan nekem helyrehoznom mindent! A nyavalyába! – fakadt ki, és türtőztetnie kellett magát, nehogy bárki is meglássa szomorúságának, elcsigázottságának könnyeit.

Myreában, ha Szilvivel kicsit elbeszélgetett önkéntelenül is mindig sikeresen felébredt kislányos alteregója:

- De anyucikám! Hidd csak el, minden rendben lesz! Majd megcsináljuk! Most viszont még elcsámcsogom ezt a szendót (mert imádta a szavak rövidített változatát), és utána már megyek is, mert ma megint találkozok azzal a jó fej tanárommal!

- Igen??? És Ha én azt mondanám neked, hogy addig innét ki nem teszed a lábad, amíg minden nem ragyog makulátlan a tisztaságtól, ahhoz mit szólnál?!

- Enyhén szólva is szemétségnek, önzőségnek tartanám! De most komolyan! Légyszi, engedj el! Légy jó fej, amilyen szoktál lenni! Milánka ma egészen tűrhetően viselkedett!

- Remélem szerelmi légyottjaid között azért legalább tisztába tetted! – vonta kérdőre.  

- Persze! Annyira patyolattiszta, akár a frissen esett hópehely!

- Remélem is, a saját érdekedben! Ellenőrzöm majd, csak szusszanom kell egyet, nehogy összeesek a fáradtságtól!

Azzal levette ruháit, és semmi más nem járt a fejében, minthogy legalább pár órácskára csak az újra megtalálható nyugodt harmóniák szigetére képzelhesse magát miközben kedvére durmolhat egy jót az ágyában.