ELSŐ RÉSZ

(A szín üres; kívülről mintha csicsergő női hangok hallatszanának be; egy zuhanyzó részletét láthatjuk; odabent bőséges vízsugarakkal éppen fürdik János az izompacsirta; Ilcsi belép a színre, és azonnal odalopakodik a zuhanyfüggöny szomszédságába leskelődni: vágyakozó sóhajtások hagyják el dúsított ajkait, mint akit többre vágyik az életben, és mégsem kaphatja meg; óvatosan még elnézi gyönyörtől ámulva a dagadó izomkötegek sokaságát majd visszajön gyorsan a zuhanyfüggönytől, mert időközben János elzárta a vizet)

ILCSI (áradozó, gyönyör hangjon) Nahát! Én észre se vettem, hogy te itt vagy? (mint aki már pontosan sejti a választ) Hogy vagy? Mi újság?

(János fürdőlepedőt köt derekára, kidolgozott, Antik-szobor csípőjére, miközben azzal bíbelődik, hogy még egy utolsó pillantást vet a fürdőtükörben vadiúj frizurájára, és szépen domborodó izmaira; mint aki valósággal önmagába szerelmes)

JÁNOS Remekül! Pompásan! Mióta van ez az új tömegnövelő turmix azóta az izmaim i szemlátomást nagyobbak és szexisebbek lettek! Mondd csak? Te mit gondolsz?! (odamegy kihúzott testtartásban Ilcsihez, akinek veszettül dobolni kezd a szíve, mert nagyon vonzónak találja az izompacsirtát; finoman tapogatni kezdi a robosztus bicepsze izmait)

Oh! Szépfiú! Itt aztán van férfierő! Mennyit tudsz kinyomni?

JÁNOS Hahaha! Nagyon jó pofi vagy kicsi lány! Amennyit csak kell! Akár még egy úthengert is könnyedén felemelek! Vagy mondjuk olyan habkönnyűségeket, mint Te! (nem törődve a fürdőlepedővel, amit dereka köré csavart fölkapja a megilletődött fiatal nőt, és párszor fölnyomja a levegőbe) Szeretek veled tornázni cuncibébi! Hadd paskolhassam meg azt a feszes kis fenekedet!  (finoman megpaskolja Ilcsi fenekét; a nő hagyja magát kényeztetni, mire betoppan a színre férje)

TÓNI (kellemes külsejű, idős úr, aki meglepően kivirult gyönyörű felesége mellett; látszólag úgy érzi magát, mint aki tökéletesen elégedett az életével; nem is sejti még, hogy felesége a fiatalabb korosztályt kedveli; Ilcsi azonnal lekászálódik az izompacsirta bicepszeiről; tétován, és megszeppenten megigazítja kis szoknyácskáját)

ILCSI (erősen mentegetőzik, kifogásokat keres, hogy mentse magát) Szervusz Drágám! Mondd csak? Hogy utaztál? Biztos nagyon megéheztél ugye?! Főztem neked valami finomat! (odarohan hozzá az aggódó hitves álcájával, és úgy tesz mint aki tényleg szerelmes az urába) Annyira erős, és bátor vagy! Tökéletesen felizgatsz!

TÓNI Fölösleges kisgalambom ennyire pedálozni! Én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy észrevettem a sárgaföld mocskában egy fényesen tündöklő kis drágakövet, és kicsiszoltattam, hogy méltó legyen a nőiesség kritériumaihoz! (összedörzsöli két ormótlan tenyerét, mint aki jó munkát végzett; megpillantja közben az izompacsirtát, és kérdően feleségére néz) És az úriemberben kit tisztelhetek?

ILCSI Ja, hogy Ő… ízé… Ő csak a legkisebb nővéremnek a pasija… egyébként itt lakik nem messze… gyakorlatilag olyan, mintha a szomszédunk lenne… (cinkos pillantást vet az izompacsirtával, mint akik máris szövetkeztek abban a titkos reményben, hogy Tóni nem sejthet meg semmit; János félszegen kicsit közelebb merészkedik; már nem akkora a mellénye, mint korábban; Tóni hozzálép és üdvözli)

TÓNI (kézfogásra nyújtja a kezét, üdvözlés) Köszöntöm szerény hajlékomban kedves Uram! Bocsásson meg… hogy is hívják?

JÁNOS (szabadkozva) János… Jancsi…

TÓNI Ha megtisztel vele inkább megmaradnék a Jánosnál! Az valahogy férfiasabb, és tiszteletet parancsoló! (tüzetesen végigméri; minden apró részlet egyszerre lenyűgözi, és érdekli is) Hát önnek aztán nagyon jól kifejlett izmai vannak fiatalember! Csak nem spenótot evett egész életében mint Popeye? (finoman igyekszik ironizálni)

JÁNOS (semmit sem ért az egészből) Bo-bocsánatot kérek… hogyan?

TÓNI …Már úgy értem, hogy bizonyára komoly, és kitartó szenvedések árán valósította meg a fizikális kiteljesedés erőnléti nimbuszát!

JÁNOS Ahogyan magának jobban tetszik nagyapó! (párat odakacsint a fiatalasszonynak, aki titokban még mindig vágyakozó, epekedő pillantással szempilláit rebegteti felé)

ILCSI Igen! Tudod szívecske… János az én hatalmas segítségem! Ha bútort, vagy valami nagyon nehéz holmit meg kell emelni, vagy mozdítani bármikor szólhatok neki, és sohasem kell csalódnom a teljesítményében, mert mindig kisegít!

TÓNI (megvakarja enyhén kopaszodó, ősz üstökét) Oh, hát ennek szívből örülök! De ha már ennyire figyelmes az Úr, meghívhatnám vacsorára?

ILCSI Nagyon figyelmes vagy szívem, mint mindig, de attól tartok, hogy Jánosnak még rengeteg dolga akad a háza táján, és nem lehetünk hozzá eléggé figyelmesek, hogy minden szabadidejétől önkényesen megfosszuk! Nem igaz?! (flörtölő szemével legszívesebben majd felfalná a megszeppent izompacsirtát, és vágyakozó pillantást vet rá)

TÓNI Igazad lehet kis tündérem! Akkor hát… még egyszer nagyon örülök, hogy megismerhettem, és segít és elnézi a feleségem minden gondját-baját!

JÁNOS Semmi gond nagyapó! (méteres izmait tornáztatva; ami meglátja Ilcsi neheztelő pillantását azonnal leesik neki a tantusz) Akkor talán én… jobb is ha megyek… és máris munkához látok…

ILCSI Igen drága Jánosom! Az nagyon jó lesz, és majd talizunk! (egy névjegyszerű kis kártyát csúsztat János fürdőlepedőjébe, mire az megfogja és óvatosan, hogy meztelen testéből több már ne látszódjon szemérmesebben távozik a színről)

Kis csend

TÓNI Drágám! Mondd csak meg apucikádnak, hogy mi bántja aranyszívedet? (babusgatón, becézgetve)

ILCSI Nagyon jól tudod drágám, hogy én mindig a kedvedet kerestem és… imádom, hogy bármit is kérjek te mindent megveszel, és meg is teszel értem…

TÓNI Azt akartad mondani ugye, hogy de… még valami hiányzik!

ILCSI Ha veled lehetek életem nekem már semmi sem fontos, csak a te boldogságod! (tetetett, felszínes számítósággal, ravaszul mosolyogva)

TÓNI Tudod, már biztosan el is felejtetted, hogy amikor megismerkedtünk, és rád néztem, mintha a meg-nem született lányom nézett volna velem farkasszemet, és a döbbenet volt talán az oka, mely összehozott minket!

ILCSI (kicsit neheztelőn, cinikusan) Ez a legfőbb vonzerő! Pedig én biztosra vettem, hogy a bombázó szépségemmel tudtalak azonnal elvarázsolni, és levenni a lábadról! (kedveskedőn az ölébe kuporodik, és megcirógatja kétnapos hófehér borostáját az arcán) Te kis mackóka! Az én drága állatkám! Imádlak! (cuppanós csókot nyom az arcára, ami nagy, stigma-sebszerű foltot hagy a másik arcán)

TÓNI Kicsi szívem! Mit szólnál hozzá, ha bérelnék egy jachtot, aztán uccu és irány az Atlanti Óceán? Meg sem állnák Borabora-szigetéig!

ILCSI Jaj, mucuskám! Lehet egy kisebb kívánságom?

TÓNI (hagyja magát kényeztetni) Kagylócskám! Neked bármit!

ILCSI Mit szólnál hozzá, ha Jánoskát is magunkkal vinnék! Tudod ő egyke volt egész életében, és szinte ki van éhezve mások szeretetére!

TÓNI Drágám! Számomra minden aprócska óhajod is szent parancsolat!

ILCSI Drága vagy! (újabb cuppanós csókot ad az arcára) Nem is tudnám, hogy mihez is kezdhetnék én ebben a fejére állított, bizonytalan világban a te megértő jóságod nélkül?

TÓNI Hát, attól tartok csak így… magunk között kénytelen volnál robotolni, amiből viszont nem élvezhetnéd az élet luxus kényeztetését!

ILCSI Jaj, annyira okos eszed van bubuska! Mondtam is a többi csajszi barátnőmnek, hogy az én pasimnak bizony nincsen párja! Tudod te, hogy mivel jöttek? Hogy mit kérdeztek? (mint aki visszafojt, vagy elejt egy csicsergésszerű kuncogást) Képzeld csak hahha… azt kérdezték, hogy hogyan boldogulunk mi este az ágyban, ha nincs kéznél Viagra? A kis pimasz rüfkék!

TÓNI Szerintem a testi kapcsolataink ápolásához nem feltétlenül van szükségünk segítségre, hiszen megy az anélkül is!

(Ilcsi nem figyel oda; mintha teljesen el lenne merülve gondolataiban, meg se hallja, amit a férje mondd neki)

ILCSI Persze… persze…

TÓNI Jól vagy kis bogárkám? Olyan szórakozottnak tűnsz egész álló nap! Csak nem vagy fáradt, kimerült? Hát persze! Tudtam én! (megrémül, megijed) Biztosan azok a hülye libuskák mondták neked, hogy duplázd csak meg bátran a konditermi adagodat, hogy ezzel is jobban imponálj a drága férjednek! nem igaz?!

ILCSI (még mindig nem figyel oda, mert János méretes bicepszén jár az esze) Hogy? Mit is kérdeztél drágaságom?!

TÓNI Nem érdekes! De kis galambom kímélhetnéd magadat legalább egy csöppet az én kedvemért! Hát hogyan vágjunk bele a babakészítésbe, ha ennyire elhivatott mártíromsággal szenvedteted már így is észbontó testedet!

ILCSI (meglepődik, mert gyerek még nem szerepelt a tervei között) Bébimaci! Hogy mondtad?!

TÓNI Csak azt próbáltam meg elmagyarázni, hogy azért még mindig érzek magamban annyi energiát, hogy férfi lehessek, te pedig gyönyörűséges, virulgató, ifjú hölgy vagy! Hát mi kell még?!

ILCSI (enyhén neheztelőn, kifogásokat keresve) De hát kicsi szívem! Ilyet nem szabadna csinálnod! Hisz magad mondtad, hogy az orvos azt mondta, hogy kímélni kell a szívedet, nehogy infarktusod legyen, mint régen! Annyira aggódom érted!

TÓNI Drágám! Kockázat nélkül nincs győzelem! Szerintem most azonnal vágjunk bele a családalapításba, aztán majd meglátjuk mi sül ki a dologból! Rendben?!

ILCSI (húzódozik, szabadkozik) Ne haragudj mackóka, de nem érzem, hogy kényeztetnél! Nem érzem a babusgatásodat, és azt hogy igazán akarnál engem! (számító, körmönfont taktikával)

TÓNI Kis galambom hát hogy tehetném jóvá bűnömet, mondd?! (rituálisan letérdel előtte, ami egyébként sem szokása, mert ahhoz van szokva, hogy előtte hajbókoljanak; mint akinek most túlzott bűntudata van)

ILCSI Tudod mit babucikám! Utazzunk el Te meg Én, meg Jánoska, és olyan jól fogjuk magunkat érezni, mint még soha! (segít Tóninak nagy nehezen feltápászkodni, miközben az esze mindeközben János kimunkált testén ábrándozik)

TÓNI Ahogy parancsolod kicsi szívem! És még mit szeretnél? (kedvesen megfogja kacsóit, és babusgatni, csókolgatni kezdi)

ILCSI …Hát… talán egy vitorlást! Még soha sem ültem egy igazi hajón! De jó lesz egy csónak is, ha más nem akad!

TÓNI Ugyan már kis butaságom! Ne bolondozzunk! Te is tudod, hogy mindent eltudok intézni, csak vár egy pillanatig… azonnal jövök és telefonálok! (gyorsan elviharzik a másik szobába a telefonhoz, hogy felhívjon valakit; Ilcsi még türelmesen vár valakit, addig a színpad előterébe megy és farkasszemet néz a közönséggel)

ILCSI Ezt a vén bolondot! Úgy szolgál, mintha egy hűséges, hülye kis pincsikutyuska lenne! Ez az én titkos fegyverem! Még nem is sejti a marhája, hogy mit forralok ellene… (gyilkos, számító mosolyt ereszt meg)

TÓNI (hamar visszatér, és kedve valósággal ujjongó)  Már itt is vagyok! Ugye hogy nem késtem azért annyira sokat?! Lefoglaltattam az egyik apartmant, és hozzá egy kis öblöt, édesvízi lagúnával, és képzeld csak mi lesz a meglepetés?!

ILCSI Csak nem?! (ujjongó örömmel kitörve) Vitorlás! ÉLJEN! Te vagy a világ legdrágább kincse babuci! (össze-vissza csókolgatni kezdi)

TÓNI (lefejti óvatosan magáról izgatott barátnőjét) Azért ne siessünk, egyelőre csak nagyon boldoggá szeretnélek tenni!

ILCSI Akárcsak én… (számítón)

Csend

TÓNI (magában) A kutyafáját! Hatvanéves elmúltam, és még egy gyereket se tudjak összehozni! Micsoda dolog ez?!

(Benéz a két szomszéduk Pali és Marcsi; mindketten harmincas éveik elején járnak; afféle mintaházaspár, mintaszerű viselkedéssel, mintszerű gesztusokkal, még a mosolyuk is mű, és egyáltalán nem hiteles. Úgy néznek ki, mint egy tökéletesnek hazudott élet sakkfigurái, amiben ők maguk sem veszik észre, hogy süllyednek, mégis boldog, kiegyensúlyozott arcot vágnak)

MARCSI Gyere már Drágám az ég áldjon meg! Hagyd a slagot, majd föllocsolsz később!

PALI Jaj, kagylócskám! Te is tudod mennyire kényes a gyep! Ha most nem locsolom meg elszárad, és előbb-utóbb kiég a fű! És akkor megint loholhatok fűmagért, hogy a mi házunk lehessen a környéken a legszebb!

MARCSI Ha a testi kapcsolatunk is ennyire kiegyensúlyozott lenne, nem kellene leállnunk minden egyes menet után! (epekedik, sóhajtozik)

PALI Ez fájt tőled kicsi szívem! (megbántott hanggal)

MARCSI (odalép hozzá, megsimogatja arcát; és párszor meg is puszilgatja) Jaj, kis angyalom! Árva szentem! Te is tudod, hogy csak a szám jár! Nem gondoltam komolyan! Én csak szerettem volna boldog és elégedett lenni!

PALI Szerinted rosszkor jöttünk?! (éber figyelemmel körülnéz, de senkit se lát)

MARCSI Lehet, hogy huncutkodnak még egy kicsit a hálóban! Ez természetes vagy nem?!

PALI Jaj! Hogy lehetsz ennyire… Butuska! Nem látod, hogy a kedves barátnődnek csak a vén fószer zsetonja kell!

MARCSI Hát ezt meg honnan veszed?! (csípőre tett kezekkel, mint akit szabályosan felidegesítettek)

PALI (csitítólag) Édes, drága bogárkám! Kis egyetlenem! Tudod, hogy nem úgy gondoltam! De használjuk már az eszünket! (kicsit suttogóra veszi a figurát) Szerinted miért volt a barátnődnek annyira fontos a házassági szerződés? Ingó-ingatlan vagyonelosztás stb.?

MARCSI Ezt most csak úgy mondod! Már tudom! Féltékeny vagy, mert amikor elvettél neked csak egy használt Wolswagened volt, nekem pedig önálló Cabrióm!

PALI Haha! (ironikusan) Nagyon vicces vagy! De törd csak nyugodtan a fejed! Miért van az kérdezem még csak, és jó volna, ha nem kapnád fel a vizet – hogy itt van ez a bombázó virágszál, és egy ilyen vénséges, sótlan pacákhoz hozzámegy! Hát nekem mondhatsz akármit, de biztos nem azért tette, mert csak úgy dúl közöttük a turbékoló szerelem!

MARCSI …És ha éppen te tévedsz?! (naivul) Mi a helyzet akkor, ha te nem látod a dolgok valódi értelmét, és összefüggéseit?! Csak jártatod azt a nagy szájadat!

PALI Jól van! Győzött a ráció! Vegyünk akkor egy egyszerű példát! Jó?! Tegyük fel, hogy én korosodó, vén trotty vagyok, egy valóságos kripli, aki talán utoljára ifjúsága teljében lehetett Adonisz! Mit csinálok?

MARCSI Mondd csak meg te! Ha már ennyire jó a képzeleted! (karba teszi a kezeit, várakozik)

PALI …Hát nem egy lepukkant háziasszonyt fogok magam mellé társnak választani, hanem minimum Miss Címlaplányt! Érted már?!

MARCSI Mire akarsz ezzel célozni?! (megdöbben) Csak nem azt akarod ezzel állítani, hogy ez egy nyitott kapcsolat?

PALI Miért kicsi drágám? Lehet ezt másként is érteni?!

MARCSI Egyszerűen nem hiszem el, hogy folyton ezen jár az a híg agyad! Amióta felbukkant az az idióta János, azóta mintha téged is teljesen kicseréltek volna! Még idiótább lettél, vagy csak az eszedet hagytad a gatyádban?! (mint aki védelmébe venné barátnőjét)

PALI Drágám! Mindketten felnőttek vagyunk, és én azt hittem, hogy veled majd lehet kicsit értelmesebben is beszélgetni!

MARCSI Mármint azt akartad mondani, hogy kulturáltabban, igaz?!

PALI Hát… valahogy úgy!

MARCSI Nos, hát akkor! Igazán kár érte, hogy máris csalódást okoztam! De én nagyon kedvelem a barátnőmet, és tűzbe tenném érte a kezemet! Van neked arról fogalmad, hogy mennyire nehéz egy kövér, pattanásos, szemüveges kamasznak a gimiben, ahol mindenki ugratja, cseszteti a másikat lefogyni, és kicsit is csinosabban öltözködni, hogy felfigyeljenek rá?! Tudod te mit jelentettek a sorozatos megaláztatások, hogy gúnyolódások céltáblája voltam egész életemben a túlsúlyom miatt, és alig voltak barátaim, akikre számítani tudtam volna! Tudod is te, hogy mennyi szenvedésembe, lemondásomba került, mire így nézhettem ki, ahogy most láthatsz?! Gőzöd nincs, kis haver! (mint aki teljesen az igazság bizonyítható sodrása alá kerül)

PALI (csitítgatja, vigasztalná) Jól van kis bogaram! Csss! Nyugodj meg drága szentem! Már elmúlt! Nincsen semmi baj!

MARCSI Tudod mit sajnálok én – sok egyéb dolog mellett -, az életben?

PALI Te mondd meg Drága!

MARCSI Azt, hogy bárcsak ismerhettük volna egymást gyerekkorunkban, mert akkor nem kellett volna ennyi mindent részletesen elmondanom, míg teljesen megismerjük egymást! (kissé neheztelőn magára)

PALI Drágám! Én annyira örülök, hogy veled hozhatott össze a Sors! Ezt tekintem a legnagyobb ajándéknak az élettől! Tudod miért?

MARCSI Ki vele!

PALI Azelőtt nagyon bunkó voltam – ma már belátom -, az olyan teltkarcsúbb, molett-típusú hölgyekkel, akik látszólag abszolút nem adtak magukra, és úgy néztek ki, mint akik tökéletesen elhanyagolták magukat! De ma már őket is Embereknek tudom látni, mert te felnyitottad a szememet, és a helyenként önző szívemet! (leborul Marcsi lábai elé, és megcsókolja aprócska lábait) Köszönöm, hogy vagy nekem!

MARCSI (igazán meghatódik, és percekig szóhoz se jut) Ez… ez egy kicsit már sok lesz!

PALI …De Drágám! Hát nem érzed át, hogy mennyi mindent kellett átélnünk, hogy tökéletessé lehessen akárcsak ez az egyetlen, örökkévaló pillanat?

MARCSI De, de! Nagyon is! Most, ha megbocsátasz! Elengednéd a lábaimat, amire még szükségem lehet?

PALI Oh! Pardon! Hát persze, persze!

MARCSI De most jövök! Te is hallod?

PALI Én nem hallok semmit szívecském!

MARCSI Ettől félek én is! Ebben a lakásban most túlzottan hallgat a csend… (sejtelmesen, hátborzongatón)

Csend

Odakintről csöngetés hallatszik; János jön kitornázott, felpumpált felső testtel)

JÁNOS Szevasztok gyerekek! Hát ti meg mit kerestek itt? (meglepődik)

PALI Szervusz kérlek! Mondhatjuk úgy is, hogy csupán átjöttünk üdvözölni rég nem látott kedves szomszédainkat!

JÁNOS Á! Vagy úgy! Okés! (kissé flörtölős pimaszsággal végigstíröli Marcsi testét, és nagyokat kurjantgat, fütyül hozzá) Hűha! Ez igen! Kisanyám! Mondd csak ciccám? Neked ki a személyi edződ?

MARCSI (szándékosan körbefordul, hogy a tökéletes műférjét is provokálhassa, és kicsit féltékennyé is tehesse) Ez mind biológia, és persze egy nagy adag akarni vágyás!

JÁNOS Hát nem mondom! Nekem sincs miért szégyenkeznivalóm! De ha ilyen formás kis popsival áldott volna meg az ég, és ilyen szépen ívelt, gömbölyded dudákkal, hát én bizony isten mindennap szerelmes lennék! Persze mindig más valakibe! Hihihi! (kuncog)

PALI …Nos, igazán kedves és figyelmes vagy öregem, hogy ennyi kellemes bókot szánsz az asszonynak, de a te barátnőd hol marad? (ironikusan)  

JÁNOS Mindjárt itt is lesz! (bárgyún mosolyogva, mint aki nem értheti a megjegyzést)

(bejön a színre Özv. Klápikné; jó hetvenfelé menő özvegy, kotnyeles öregasszony, aki mindig szereti tudni ügybuzgón, hogy mi történik, és mindig megkeveri az adott eseményeket, és szereti túlbonyolítani talán még saját életét is; szemlélődik, ácsorog; főleg a közönséghez beszél)

KLÁPIKNÉ (színpadiasan meghajlik) Üdvözletem a Győzőknek, kik seregeket otsromolva szálltak partra itt, hogy önző vétkeiket sutba vágva érvényesíthessék jogaik… Jó napot kívánok… (elhúzza a köszönést, akár a rétestésztát) Hát hogy s mint vannak gyermekeim?!

JÁNOS (megilledődött félszegséggel) Bo-bocsánat bébi néni, de… ö… de taliztunk mi már valamerre?!

KLÁPIKNÉ Hát azt hiszem kedveském, hogy ilyen szép megtermett daliás legénykére, mint maga biztosan emlékeznék! Mondja csak, lelkem? (odatotyog hozzá; megfogja a karját, mint valami jóságos nagymama; ebben a pillanatban kiszolgáltatott, és elesettséget tükröz egész jelleme)

Nem szánna egy házsártos vénasszonyra akárcsak pár percet is?

JÁNOS (meglepődik a szokatlan kérés hallatán, de rááll) Miért is ne! Ha jól megfizetni mama! Mennyit tudna felajánlani? (rákacsint, mint akinek flörtölési hajlamai vannak)

KLÁPIKNÉ Kedveském, aranyosom! Odaadhatom én magácskának a nyugdíjam felét is csak beszélgessen velem egy csöppet jó? Kényeztesse bepókhálósodott ösztöneim! (esengőn)

JÁNOS Annyira szupi, hogy még a vénlányok is buknak az izmaimra! Csak használt az a sok zsírnövelő termékflanc, no meg a szénhidrát, és fehérje kúra! A táplálék-kiegészítők pedig maga a csúcs! (látszik rajta, hogy repes a megérdemelt boldogságtól, amiben eddig valami miatt csak korlátozottan, és legfeljebb igen ritkán lehetett csak része)

(Pali és Marcsi közben tétován, és hezitálnak, egy helyben rostokolnak; mint akik szabályosan engedélyre várakoznak; figyelmes éberséggel vizslatják az öregasszonyt)

MARCSI …De drága kedves öreganyám! Hát hogy jutott eszébe, hogy ezt a nagyon csinos és roppant rokonszenves fiatalembernek ajánlatot tegyen? Hát nem tetszik látni, hogy most roppant elfoglalt a drága, mert éppen fűnyírásból jött, és olyan akár a csatakos ló?!

KLÁPIKNÉ (mint aki szándékosan süket, vagy csak úgy tesz, mint aki nagyot hall; fülét éberen hegyezni kezdi, és hozzá tölcsért formáz aszott, májfoltos kezeivel) Hogy? Mit akartál az imént aranyom? Kicsit rozsdás vagyok, és nagyon rosszul hallok?

PALI (átveszi a szót feleségétől) Drága anyácskám! Marcsika lelkem csak azt akarta mondani, hogy nem szükséges, hogy Jánost ilyen dolgokkal is fárassza! Tetszik érteni?! (erősen artikuláló hangon)

KLÁPIKNÉ (egyszerre maga is megjuhászodik, és már kicsit jobban hall; elmosolyodik) Értem én lelkem értem! Szereti a paradicsomos levest?

MARCSI Igen drága öreganyám! Az Uram valósággal imádja!

KLÁPIKNÉ (kicsit mérgelődve, mint akit félbeszakítottak) Nem magához szóltam volt kedveském!

MARCSI (bűnbánóan) Bocsánat drága mama!

KLÁPIKNÉ Drága gyermekem (Palihoz fordulva) Hát miért nem jön át egy jó kis háziasszonyos kosztra hozzám? Meglássa én majd garantáltan fölhizlalom, és az étekre sem lehet majd panasza!

MARCSI Ezt kikérem magamnak Mama! Az én Uramnak nincs szüksége rá, hogy tápláló ételeket vegyen magához! Egyelőre úgy hiszem még én is magabiztosan elboldogulok a konyhában!

KLÁPIKNÉ …No de Kedveském! Az édesanyja nem tanította meg magácskát arra, hogy a felnőttek dolgába ne üsse egyszer se azt a csábos, kis fejét?! Nahát, nézze meg az ember! Rontom-bontom! (kicsit házsártoskodva)

MARCSI (mentegetőzve) Jaj, Anyám! Hát miért nem veszi észre magát az Istenke áldja meg! Hát nem látja, hogy abban a békés korban van, amikor felesleges csél-csap dolgokkal önmagát felizgatnia!

KLÁPIKNÉ Ohó! Le az agarakkal édes lányom! Nagyon is jól tudom, hogy mire megy ki a játék! Azt szeretnéd ugye, hogy te vígan élhesd és szédíthesd továbbra is az én jó fiacskámat, miközben te vígan élheted a világodat! Hát arról sürgősen tegyél le; Tudd meg! Az anyai szeretet határtalan! (mint aki mindenre elszánt; vívó-támadó pózba ereszkedik úgy, hogy még a dereka is megroppan) Ha arc, hát akkor legyen harc! Oh! A keserves mennydörgésit neki! (fájlalja a derekát, miközben nem tud kiegyenesedni;  előbb Pali aztán Marcsi mennek hozzá felsegíteni)

PALI Csak nyugodtan öreganyám! Mindjárt segítünk magának! (Marcsihoz) Drága kis feleségem! Gyere és segíts!

MARCSI Hát azok után, ahogy velem beszélt, én egy szalmaszálat se tennék neki keresztbe! De… ha már ennyire szépen és előzékenyen megkértél… (megfogja az öregasszony egyik kezét és húzza-taszigálja, segítene lábra állni nagy nehezen)

KLÁPIKNÉ Jaj, drága Lelkeim! Ne húzzatok már! A végén még menten szétrepedek a valagammal együtt!

PALI Egyet se féljen Anyám! Mindjárt kiegyenesítem én azt a rakoncátlankodó gerincét! (fogja az öregasszony testét és akromabikus mutatvánnyal hátára veszi, majd jól megropogtatja elgémberedett, becsípődött csontjait, hogy Klápikné csak úgy vonyít)

KLÁPIKNÉ Auuu! Hogy azt a hét, meg a nyolcát! Ez nagyon fájt! Bárcsak ne volnék ennyire vén! Bizony mondom nektek fiatalabb koromban az egész mohó férfisereglet megfordult utánam! (nosztalgiázik) Változnak az idők…

MARCSI … Drága Mamácska! Meglehet nem is az idők változnak sokkal inkább a stílusokat, viselkedéseket irányító emberek! (kicsit kioktatóan, tudálékos hangnemben)

PALI No, de kérlek kicsi szívem! Hát nem látod, hogy ez a derék jóasszony élet, és halál közt lebeg, és csak mi tartjuk még fenn?! (valamivel aggodalmasabban, izgatottabban)

MARCSI Nekem ne mesélj édes Uram! Látom, amit látok! Vannak vénasszonyok, akik legszívesebben mosolyogva megforgatnák az éles pengét az ember hátában is, ha csak azt érzik, hogy egyáltalán valaki is szeretgeti, vagy kényezteti őket!

PALI Azért csak nem annyira tragikus a helyzet, vagy tán igen?!

MARCSI Ami a saját dolgodat illeti… ítéld meg magad! (tovább már nem segít a vénasszonynak; hagyja, hogy férje vonszolja át a kopottas kanapéra a szín közepére)

Csend

PALI Így ni! (megigazítja a díszpárnákat a kanapén, hogy az öregasszonynak biztos fekvése lehessen fájó dereka miatt) Így már sokkal jobb! Igaz-e öreganyám?!

KLÁPIKNÉ Jaj, jaj, édes egy fiam! Nem is tudod te mennyire sokat segítettél mások helyett is! (komfortos kényelembe helyezi magát, és megpróbálja élvezni az átmeneti jellegű kényeztetést)

PALI No, ugye! Figyelje csak meg drága mama! Még egy-két pillanatig tartja magát a makrancoskodó fájdalom, aztán huss… vége szakad!

KLÁPIKNÉ …Mint a te édes kis durcis galambocskád! (epésen)

PALI De mama kérem! nem szabad így beszélnie! Végül is az ő pénze is kell a fennmaradáshoz nem igaz?! (mint aki józan belátásra akarja bírni nem sok sikerrel)

KLÁPIKNÉ Figyeljétek csak meg édes drága gyermekeim! Ennyi erővel nyugodtan el is patkolhatok akármelyik véletlenszerű pillanatban, ha ,,egyesek” arra se méltatnak, hogy gondozzanak!

PALI (azonnal csendre inti) De csitt, mama! Ilyeneket nem szabad hangosan beszélni, mert a végén még azt képzelhetik a szomszédok, vagy az egyszerű köznapi rokonság, hogy nyúzzuk a drága mamát!

KLÁPIKNÉ …Pedig fiatalabb csitri koromban mennyivel fürgébb és csinosabb is voltam! És most (végigméri szánalmas, rongyos állapotát) Mivé tett, és gyepált engem ez a rusnya egy élet?!

PALI No, mamácska! Ezt most rögtön fejezze be, mert ha vissza találna jönni a ház úrnője akkor lehet nemulass! (bölcsen figyelmeztetően)

KLÁPIKNÉ Jól van, lelkem Fiam! Jól van!

Csend

( Ilcsi Jön vissza egy szépen becsomagolt gurulós bőröndöt húz maga után; leginkább a reptéren használatos utazó fekete kufferokra hasonlít, bizonyára rengeteg ruhával és egyéb holmival degeszre tömködve; kezei között kicsit idegesebben, és feszültebb türelmetlenséggel két repülőjegyet szorongat; nem mondta meg senkinek csak Jánosnak, hogy hova készül)

ILCSI Na, készen vagy már drága napsugaram?! Hát hol a fenébe csatangolsz már annyi ideig? Nem látod, hogy ezt a rengeteg fölösleges holmit is csak szükséges alibi miatt: kettőnk kedvéért pakoltam be? Igazán lehetnél hozzám figyelmesebb is!

JÁNOS Bocsika, bébi! De épp lent voltam a kondiban, mert nem akarok ellustulni, mint azok a szánalmas krapekok, akik csak hobbi kedvéért járnak oda! (saját magát stíröli nárcisztikus hévvel, miközben megtapogatja dagadó izmait, és bicepszét) Na, kicsi cicám! Hogy fest apuci?

ILCSI (vágytól égve odaszalad hozzá, és megtapogatja, miközben kéjsóhajokat ereget) Oh, Jancsim! Eszméletlenül izgató vagy! Valósággal máris rád vagyok gerjedve! Szökjünk el erről a nyomoronc vidékről, de azonnal! OKÉS?!

JÁNOS Mókuskám! Kis csibém! Hát a vén fószerral meg mi legyen?

ILCSI Őt már sikerült elintéznem! Azt mondtam neki, hogy csak egy hétre utazom el a barátnőim társaságában, mert ő most teljesen nyakig van melóval! Különben is miért venné észre? Már éjszaka sem áll fel neki…

JÁNOS Oh, bébi! Már alig várom, hogy a formás kis popsikádat a homokban simogathassam, miközben együtt aszalódunk a napon!

ILCSI Szépfiúcska! El se hinnéd mit tervezek én neked? (sejtelmesen, élvezettel rávigyorog, mint akinek szabályosan titkos tervei vannak, amit a másik nem sejthet) Alig várom, hogy monokinire vetkőzzek, és a hullámok között magadévá tégy! Ugye megteszed?!

JÁNOS (nekihevülten) Hát akkor mire várunk még ciccám?!

ILCSI Csss! Ne olyan vehemensen kis csillagom! Mindennek eljön még az ideje! Most az a legfontosabb, hogy Tóni ne foghasson gyanút, különben én is, és te is lebukunk és mehetünk amerre látunk, mert a luxusból ki leszünk kiebrudalva! Ugye világos voltam?!

JÁNOS Kagylócskám! nem tudom, hogy mire is célzol, de részemről O.K.

ILCSI Én is pontosan így gondoltam! Most pedig… (kecses eleganciával átadja neki a guruló bőröndjét, mert egy úrinőtől nem várható el, hogy saját maga cipekedjen) Kérlek vidd a csomagokat.

Csend

(Tóni lép be; mint egy izgatott gyerek úgy viselkedik most; kiderült, hogy mégis együtt utazhat ifjú feleségével, és ő is egy kisebb kuffert cipel, de ő a hóna alatt; annyira stresszes, izgatott, és frusztrált, hogy észre sem veszi, hogy felesége és János egymás között turbékolnak, és hetyegnek)

TÓNI Hát szervusztok gyerekek! (megtörli csatakosra verejtékezett homlokát és zsebkendővel) Képzeljétek el, óriási híreim vannak! Na, találjátok ki?

ILCSI De drágám! Tudod az orvos pár nappal ezelőtt említette, hogy illik mindig vigyáznod a magas vérnyomásodra, különben még komolyabb bajod lehet!

TÓNI (csak legyint a szóbeszédre, nem foglalkozik vele) Ugyan kicsim, ugyan! Tudja is egyáltalán az a sarlatán, hogy mikor érzem én jól magam, és nekem mi a jó! Már csak izgató, nőies látványod is felpezsdíti azonnal bennem férfiasságom rejtett csíráit! (észre sem veszi, hogy nadrágja enyhén, de láthatóan kidudorodik…)

ILCSI (izgatottan elpirul, mert erre nem számított) Node drága, édes prüntyőkém! Hát nem látod, hogy éppen kibukkanni készülődik a kisfőnököd? (mélyen elpirul, mint aki valami illetlenséget mondhatott)

TÓNI (hirtelen megijed; de tréfásan, bohókásan) Tényleg! Hoppá! Mindenkitől elnézést kell kérnem! (Ilcsihez) Kagylócskám akkor készen állsz az utazásra?

ILCSI Ez minden álmom és vágyam… (rejtetten, már-már fondorlatosan mosolyog)

Csend