Blső Univerzum c. Kötet versei

KISZOLGÁLTATOTT HAJÓTÖRÖTT

Mint sündisznót a dróttüske körbekerített harapófogójával szólított a Magány: ,,Mitől félsz s rettegsz egyszerre ennyire?" Hordom a magam skarlát-bűnösségét: Félelmem s rettegéseim gyermek-félénkségét bűvös kötélként bilincsben lelkemen! Bőröm szerves része lett a rejtőzködés mellett, a gyávaságnak titulált nyíltszívűség!

 Emberek közül furcsa idegen, némaságra ítéltetett hírmondó lettem! A külvilág zsivajgó zajaitól visszavonultan csöndes harmóniában szemlélem a nyüzsgő hangyaboly s zűrzavar világában mennyire kiszolgáltatott hajótörött: Kénynek s öntörvényű kedvnek áldoz az Ember!

Gyermekien naiv félszeg gyermek-emberke: Barátságos sündisznó vagyok! Talán jó esélyem van arra, hogy elrejtett műhely-titkaival kiismerhessem belső mélység teljességében harapófogó csapdaként körbefogó hatalmas kaptár-világot!
 Az emberi vétkes sorsok s emberpróbáló hétköznapok sűrű szakadék-szélein felemelő lélekerővel erősen kell tartanom önmagam páncélozott lelkiismeretét, hogy emberségesnek minden változandó alakban megmaradjak!




LECKÉT TEVŐ TAPASZTALAT

 Hogyan változik ütemes perceit halál pontosan kimérve a sok évszak őrségváltásán minden pillanat töredékében megújulni kész Prométheusz-természet? Megtörtek s megkínoztak engem az álmokba vetett naiv Pandora-életű remények! Elpártoltak mellőlem! Hagytam, hogy a naponként szivárványban változandó dolgok akár az összetömörített, szeszélyes emberi hangulatok bejósolható vulkánkitörései szétessenek, s a Damoklész-sorsvégzet döntsön helyettem is!

  Drága szikla-teher pofonok amikkel előszeretettel megkínált a Lét a belső lélek-ösztön akaraterő öntudatával kellene tanulni örök s leckét-tevő emberi tapasztalatként kivédeni! Csöndes értékeket teremtő remete lettem! Udvarias etikettbe bezárkózva, s Atlantisz-szigetként őrködöm, nem tudhatom még meddig lelkem örök kincs-titkai felett!

EGYETLEN AJÁNDÉKOD

Minden ami valaha voltál életed könyvtár polcain hangyaboly szorgalommal Sorsod Damoklész-kódex lapjain gyűlik s tapasztalattal sűrűsödik! Saját baklövéseidből örök emberi leckeként okulva értelemmel értened kellene, e csont-menedék börtönöd, melynek végzetes idő-kozmoszodban foglya lettél; ártatlan társas lényként lét-lehetőséged hogy felfedezve megtapasztald s megértsd az élet értelmét!

Bármennyire is szorít a létfenntartó s megvesztegethető anyagi szükség: Egyedül te vagy sorsod kovácsolója! S élted esendő keresztjét, egymagad cipeled végső ítélet számadásként! Irtóztató lét-próbatétel nap-nap után a fönnmaradásod, hogy másoktól is függesz nemcsak magadtól! Önállósággá válás sokszor megkörnyékez, s egyre nehezebb küzdelmes napjaid vonulata, mikor sejtheted s tudhatod azt mit rajtad kívül csak más aligha ért meg: Végül örökre a magány bilincs-egyedüliségében maradsz!

 Ne felejtsd el, hogy ember vagy, de az erkölcsi etikett meghatározott törvényei szerint, és csak másodsorban túlélője megtöretett holnapjaidnak!

AZ EMBERI LÉLEK TÖRVÉNYE

Emberek! Kérlek titeket könyörületes szívvel mások felett pálcát ne törjetek! Mindenki csakis önmagát ismerheti elégszer s minden ember csupán önmaga felett merészelhet törvényt ülni; más aligha érthetné őszinte lelkiismeretét meg! Vajon szívének legmélyén milyen folyamatok s érzelmi anyagok bonyolult cselekedetei zajlanak odabent?

 Felelősségre vonható ártatlan bűnösként mindenki önmagába néz legbelül! Titkos gondolatainak ki nem mondott igazságai között szerényen kutatva s lelkiismeret furdalása mindent fölfedező s ideg-morfondírozó törvényszéke előtt vallomásra kényszerül: Jól tettem, hogy cselekedtem a szerintem helyes valót, vagy nyúlszívűségemet árultam el ott, ahol talán kitartó akarattal segíthettem volna?

  Vonuljunk önmagunk külvilágtól elzárt belső mikro-kozmosz udvarába vissza, s nézzünk szembe végleg önmagunk
kijavítható gyarlóságaival!

EMBERI ÉRTÉK

 Kitartó oroszlán-elszántsággal napi tizenkét órán át húzza a gépi robot munkát az emberi lélek! Megvesztegethető sakktábla a kézen közön forgó emberi világ! Pénzes emberkék tologatják kedvük szerint megvett emberi lelkek hűséges alattvaló-figuráit! Ha kedvesen is, de maradtak még a lelkiismeret szikla-kemény, s lét-pofonok által ez idáig megvesztegethetetlen túlélő kívülállók!

  Emberi elbizakodottság mértéke; olcsón vett, tetetett semmit tudás, s a látszat butaság remekei: A ,,mi közöm hozzáállás" - olyannyira kellemetlen s feltűnő kordivat lett akárcsak a Celeb-idiótaság! Ember! Ha hüvelyik ujjaddal s árnyékod szürkebarátsága mellett egyes egyedül maradtál! Önmagadat hasznos papírtömegek szövetségére akasztottad! Egyetlen ítéleted, hogy jót cselekedj: Lásd meg szíveddel a másikban a sebezhetőt!

TESTÜNK GYARLÓ TITKA

Az emberi szerves hús-szövetben két halhatatlan s állati ösztön csatázva versenyez! Vad szerelmi hevület, mely kísértésbe ráncigálja kellemes búja titkaival az agy összerendezett labirintusait míg a gondolkodás tanulhatóságát birtokló tartalommal s értékekkel megtölteni tudó szellemi értelem! Ha a Lélek esendőségbe zuhant az érzelmek szeszélyes óceánján, ha az emberség tisztes köntösét kielégíthetetlen vad ösztönöktől hajtva letépné a szív mindent tudó kút-mélyén állati vadként az ember nem gondolkodó csak legszabadabban cselekvő mivolta!

Mit mondanál kísértés vétkeiben tékozló bűnösként Prométheusz-módjára vétkező testednek? ,, Bűnös vagy az állati s gondatlan szabadságodban, s mégis elfog s bűntudat s számadásra kényszerít hibáid gyarlóságainak beismerésére, a minden pillanatban igazságot követelő az érzelmeiddel harcban álló lelkiismeret!"

Csak az emberséges lelkiismereted maradt meg; akinek bátran megvallhatod néha lebukó s az élet összekuszált ösvényein hol bűnbakként, félszegen bukdácsoló hírmondóként tennen magad!

Az ítélet-válaszokat ostrom-hadjáratként a világ majd a fejedre zúdítja megkövezés gyanánt!

HALANDÓSÁG BILINCSEI

 Minden ami csak rész, vagy töredék-igazságnak tűnt - azt vak, hiszékeny emberként a hűség bizonyítékával elhittem, én! Ha tudtam volna hogy ma is léteznek még a tiszta s őszinte érzelmeken élősködő érdek-barátok, talán megfordítottam volna tett-ítélettel a forgandó Sors nagyhatalmú fogaskerekét!

Az ember befolyásolható eladhatóságára ráférne hogy megtörhetetlen bilincs-akarattal kimondja a megalkuvást s alakoskodást elítélő törvény-szavait: ,,Akkor sem adom meg magamat!" Munka s elmúlás között a pákák ítéletével terhesen törékeny léte kell vetni minden álom elképzelést s hiábavalóságnak számító ötlet-vágyakat!

  Nem tudom testem halandósága még meddig engedheti hogy várjak az élet ajándék-megvilágosodásaira, de én határozott, konok akarattal míg csak halandó létem le nem pereg várni fogok!

A SZÍV RÉSZEI

(V. K.-nak szeretettel)

Már nem is mondom meg mennyire részemmé vált szív-kelyheim mély-tó emlékei között: Tűzről pattant mosolya, huncut gesztenye-gomb szemének hamisíthatatlan ékkő ragyogása, s az ártatlanságnak gondolt, mégis alakoskodás nélküli teljes emberi szívjóság mellyel első pillanatától kezdve lefegyverezve magához láncolt szemérmes kacérsággal kedvesen!

Hűségesküjét egy másik férfinak szentelte hitvesi nász-csókként a Szerelem örök emberi oltárán! Mégis, mi lehet egyre vadabbul kattogó nyomás, szívdobbanásaim kalapálásai közben?! - Férje áldott tenyéren hordozza, s tán palotább élete van annál, mintsem egyetlen pojáca-hajlamú poéta nyújtani képes: elkellett hogy fogadjam vennem, hogy lemondott barátságom szövetség-szálairól, s már ő is lélek-idegen!

 Nekem életem darabjainak áldott összeillesztője s könyörületes angyala, az élő lelkiismerete volt Ő!
 Mit adhattam volna szívem Pandora-méltóságán, s emberségén túl neki, s létemet érte áldozva?
Haj! - Csak a hatalmas gondviselés örök megmondhatója álmatlan-éber álmai hánykolódó küzdelmei között kísért szememben mennyit is aggodalmaskodtam s vágyakozó honvágyam támadt iránta!

Lelkének ajándék kincsei közül mégis talán a legtöbbet kaptam, amit az igazán megbecsülhet értékei között a sírig kitartó s hűséges alattvalóként csak megőrizhet az ember: A földi gondoskodás megtestesült paradicsomát s az önsajnálat sár-lavinájából fölemelni törekedő hitet: ,, Hogy mindig létezik s Prométheusz-titokként újra születhet a segíteni vágyó bizakodás az önmagát meg nem adó Reménység!

A legjobb amit én adok, ha barátságomat felajánlom szolgálatként neki s így különös figyelő barátként szívének talán része lehetek!

SZELLEM-SZÍV HULLÁMHOSSZA

Tekervények fogaskerekeként működő agyad, s reménytelenül dobogó szíved majd tartalmas emberismeretével együtt összefogva titkosan megsúgják folyvást másokra hallgató lelki füleidnek ki az kiben bíznod illik, s ki az ki ellenséged lett? - s benne hited többé már aligha lehet!

Majd megjönnek hangyaszorgalommal a kellő időben a megjósolható s bölcs válaszok ne félj! ,, Hallgasd mindig szűnni nem akaródzó szíved egyenletes s Igazat dobogó ütemét!" - Ne akarj mindent elsőbbség jogán elérni! Ne csak azt lásd pusztán; a halandóság a szépség mulandó ígéretével kecsegtet! Vedd számadásba az embert egységként s a társadalmi mikrokozmosz alkotón is, cselekvő, mégis törékeny láncszemeként!

 Ismerd meg előbb hibáit, esendőségének féltve őrzött Igaz ok-titkait, s utána se ítélj konzervatív megszállottság etikett-szabályai szerint felőle - hanem, köss, ha lehetséges -, bizalmas barátságot! Lelki társak eggyé való s elválaszthatatlan teljességeiként rajtad is múlik, hogy megtalálhasd a titkosított hullámhosszt a lélek határain…

TÚLÉLŐK LECKÉJE

 Gyermekkorom meghatározó nyolc hosszú évét de soksor átsírdogálam! Mikor a csodálkozó gyermekből kutatni vágyó kamasz serdült - s biztatva s nyugodt szívvel hitegettem kitartón s makacsul önmagamat: Könnyeiddel önmagadon legbelül a belső hitvalló számadást az önvizsgálat őszinte s Igazságos számadásaként letudhatod!

Ha túlságosan önző s makacs igazságtalansággal összeütközésbe keveredtem a nagy ütköző tengely emberi világgal mert az önbizalom szikra-reménye, mint eláruló érdek elpártolni látszott s e helyt az önmagába temetkező önvizsgálat menedékét kerestem! Nem tudtam hogyan teremthettem volna harmóniát s békét, holott folyvást a védekezés óvó falai közé kellett, hogy akaratos emberségemmel megmeneküljek!

Viszontagságos hajótöröttnek való túlélő-lecke volt ez az embert próbáló nyolc év, s ami még azt követte, keserű csontzsibongással kellett tapasztalatokra szert tennem! Koponyám összerendezett s rendszerfüggő alagútjai ma kiegyensúlyozottabbak s az elfogadással igyekszenek tanulni s összefüggéseiből okulni, múlt emlékei rám szabtak!

Én világ életemben kutatva s felfedező értelemmel kívántam járni a nagyvilágban! Hiú-dédelgetett álmokat, amik küzdelmes hétköznapjaim csodanapjait megszínesítenék nem adtam fel soha, hisz önmagam emberi személyiségét ítéltetném a felnőttkor befolyásolható érdekekben rabságra!

SZÁMADÓ VALLOMÁS

Vétkezve s rimánkodva könnyezik zuhany-függöny módjára az igazhitű szív, s éppúgy gondolkodik s nyöszörög gyarló s megtöretett fohászokat zengőn vétkes emberi lélek!
 Pökhendi, s beképzelt szándék, s vágy még nem lenne baj, amitől emberré válik az ember: Az erkölcsi rendszerek etikettje s a rend széthullása, már igenis haldokló pusztulásra ítéltett utolsó mentsvár!

 Szavukat csak ritkán tartó hízelgő, alakoskodó prédikátorok legnagyobb örömére a tartalmasan is értékes emberi kapcsolatokat szándékosan lemondunk! Talán mindent helyrebillent s könnyűszerrel megoldhat a Damoklész-fogaskerék, akárcsak az élet dobogó malmai!

 Lassan s türelmesen megvárják, míg az elhibázott döntés-válaszok helyett az ember higgadt hidegvérűségét erőltetve értelme bonyolult összefüggéseibe felelősségteljesen képes irányt határozni! Amíg mosógépek beprogramozott s ütemes zajára nyikorog szívünk, addig a holnapok új bizalmába is reménykedve küzdünk magányosan-árván!




A BETŰK SZÁMADÁSA

Kutatni igyekvő szemem csillagzataival figyelem, mint csak papíron vallomást tevő nyúltekintetű pojáca, milyen ütemben haladhat vajon a dolgok elrendezett folyása? Látom: merész ötletek s kacérkodó álom-vágyak vakmerő nemzedékváltásait, s azt hogy szava itt s manapság annak lehet aki a húsosfazékhoz legközelebb nyert első osztályú ülőhelyet!
Borzalmas küzdelemben érvényesülési harcot vívnak egymással az elbizakodott önimádók seregei! Mindannyian ismerik a kiismerhetetlen létállapot függőségét: Behódolva tűrsz s hűséges alattvalóként vakon engedelmeskedsz hogy állásodat még megtarthasd, s legyen kenyérkereseted!

 Mint sok számkivetetten sehova nem tartozó szabadgondolkodó dicséred a mindenhatóság ál köntösét viselő nagyhatalmú Pénzt, hogy fizetni tudd számláidat!

 A legszerencsésebb az, kit nem kötnek a küzdelmes lét-harc emberi törvényei! A betű: Elgondolkodtató felelősség volt hajdanán! S most célozgató ígéretek kézpénznek nem vehető hazugságait jelentik!

 Az Idő majd szólít: Önmagával is elégedetlen s minden töredék-pillanatban többre vágyó utókor ítélet-válaszaival majd az értékelhetőség mérlegnyelvére tesz! Csak Ő a megmondhatója, mit érték teremtéssel létrehoztam nem volt-e semmirekellő időfecsérlés?

KORTÁRSAK

Talán értelmetlen s hiábavaló ostrom-ütközeteket kellett folyvást vívnunk koponyának rejtélyes furcsaságokat tartogató labirintus-szellemeivel, s agyunk fogaskerekeit is megmozgató gondolati könyvtár ihlet Prométheusz-ötleteivel! S még a méltatást s az emberszámba vevést is egyedül az jelentette, hogy valamely soraink szépirodalomi szépségét a kíméletlen gyilkos kritikus boncasztalán fölszabdalva kielemezte!

Értékeink gondolati sor-örökségeit, ha majd a kemény kézzel ítélő Idő igazság-mérlegére helyezi a halandóságra ítéltetett tudatosan emlékező lelkiismeret fogja döntés-válaszaival megbecsülve kihirdetni: ,,Vajon mennyit is értünk a világban?"

JÁRVÁNYOK

A meg-nem-vesztegethető ember előtt felveszi álarcát az árucikké süllyedt profit nagyvilág! Egyéni érdekek s a pénz megszerezhetősége vív manapság csúcsokat döntögető karriertervekért ádáz lelkiismereti, lélek-hűség csatát: Lássuk, vajon melyik az erősebb? Melyik csábítja, kísérti, vagy egész egyszerűen hálózza be az tengődő sovány kenyérkereseteket?

Hisz ki is láthatná becsapott szemivel a harmadik törékeny befolyásolható lelkiismeretek pusztulását? Hatalmas károkat okozó végveszélyét? Az embertelenséget s az erkölcsi etikett-rend végleges fölbomlását?! Ki látta valaha is közvetlen nagybetűkkel írott karrier-trónhoz körömszakadtáig vérre menve ragaszkodó emberek? A Humanitást s az individuum teljes Atlantisz-süllyedését amely a mai kor legmeghatározóbb kordivatja lett?!

Skarlát-keresztként cipeljük magunkkal a súlyos terhet mert munkák s egyéni lét-boldogságunk fontosabb eltapossuk az erőtlenebb s szerényen meghúzódó, hangyaszorgalmú erkölcsöket! S az ember a Lét-piramis tetején álló az elbutulás szándékos mocsarait választja kényelmes lustasága fejében új lakóhelyéül!

Jaj! Emberek! - Ha csak szikrányi töprengni tudás, s gondolkozásra serkentő morfondírozás maradt még bennetek, vegyétek észre az Emberség s az erkölcsi vitézség törvényeit! Okulva is tanuljatok hibáitokból s összegubancolódott életek pofonjaiból s mentsétek meg még mai menthető s alaposan nézzetek magatokba!

NEM SZABADULHATOK!

Titkos véletlenek csalfa-huncut játékának rossz helyen lévő sakkfigurája vagyok! Ma már megint rólad kezdtem álmodni morfondírozva: vajon megbántad bűneidet mikor faképnél hagyva s mit sem törődve igaz-glória őszinteségemmel bűntudatod furdalása nélkül elhagytál?!

Gondosan figyelő kövérkés szembogaraim ma is élményük közé idézik hattyúfehér ünneplő ruhád minden tünde-lebbenését, s mindent megbocsátani vágyó angyalarcod nemes lelkű vitézségét! Ma már megint elveszettnek gondolt visszatérő kedvesem vagy! Pedig abban a végzetesre sikeredett Valentin napi szív-üzenetben galád módon sikerült ezernyi milliárd darabokra összetörnöd orvosi műhibás szívemet, s nagyon hamar eladtad önmagad!

 Megmutattad nekem esendő lélek-szirmod legféltettebb örök titkait! Talán csak huncut, flörtölni vágyó kacér gyöngeséged hívott játszadozni az Igaz szerelem láng-lobbanásaival? S hogy tán Feleségem leszel, s családom mindenható földi megtestesült alakban! Óh! - Talán már tisztábban tapasztalhattam, hogy csak hazug szószaporításra képtelen gazdag csokoládé szemeidnek igazsága lehetett érdemben az enyém!

 Bíbor cseresznye-ajkaid, hamar vulkánkitörésükben más lovag karjainak s száj-alagútjainak ölelésére s vigasztalására vágytak!

Lélekben örökké megsirattalak bánatos lemondásom zuhanyeséseivel, mérhetetlen lelki sebek özöneivel! S még most sem sikerült így öt év után végleg elfelejtve meggyűlölnöm téged! Nem haragszom rád, s mint barátod - ha úgy hozná a jövő s kívánságod -, én messzemenően melletted állok! Mert előttem a feltétlen őszinteség páncélját viselő Szűz vagy!

NAPOK BIRKÓZÁSA

,,A nappalaink sivár egykedvűségét megfojtaná egyetlen kanál vízcseppben a számító harácsolás s az egyéni személyiség áruba bocsátása! Szakadatlan rohamtempóban őrli fel szervezetét az ember!

  Ha miden ember a belső emberismeretének Egyetlen Küklopsz-szemével meglátná a másikban sorsfordító gondok, s létet befolyásolható baklövések teljes térkép-rendszereit, s nemcsak részvéttelen hideg közönnyel rosszindulatú bárányfellegeket villámok pengehasításként összecsapnának fejei felett!

Mennyire könnyű lenne a lélek nyugalmát elérni! Hátrahagyva a pénzkeresés őrlő malomfogaskerekeit, s az emberi kapcsolatok viharait, s megérezni a legfontosabb szív-elixírt: paradicsomi harmónia gondviselést!

Vajon nekem milyen szerepet szánt a létezés előre eltervezett a megszerkesztett szerkezetében? Merre menjen iránytűként mindig vezető ösvény-utam? S ki fog engem jó bölcs útmutatásaiként előrelátó tanácsaival megmutatni az elérhető célt?!

AZUTÁN

Pesszimista hírmondóként én már előre sejtem mi lesz! Földi megszámlált létezésünkből sorszámozott adatként mulandó utazóként elmegyünk a hóhér kaszás oldalán! Mint könnyen letörölhető piszkot, fölösleges szemetet mindig elfelejtenek! Pár évtizedet adok még megélhető menedékhelyként otthonunknak a mindig végezeteset dobbanó szív, a kiismerhetetlen fogság: Emberi szervezetünk börtöne!

 És mi lesz azután? Testünk biológiai-romtörmelékeit egy kiválasztott földi labirintusba rakják, s tartalmasan tápláló humusz-adalékként könnyek gyász-gyöngy zuhatagjaival visszaadják azt a teremtő föld várakozó közönségének!

 Az élet körforgásszerű teljességének lebontó ítélet-bogarai hirdetik a mulandó jogot, hogy még van s létezik bennünk harcias merészség az élet-maradék keringéseit kioltani! S ha van is aki a halandó elmúlással szembeszáll fölöslegesen teszi! Csak a lélek erkölcsi nemessége szabadulhat felelőssége számadásaként a test-börtönkalitkáiból, ahová születésünk által záratott!

S még most sem tudom - így múltam tékozlásával tisztába kerülten -, új céljaim felé melyik utat is válasszam?!

OTTHONRA TALÁLÁS

,,Ne menj fiam a bizonytalan s nagyvilágba, mert fenyegetését még alig ismerheted!" - mondta sokadszor is megszívlelendő aggódó szívjóságú törődésként egyetlen anyám! Kisgyermekként mindenre kíváncsi töpörtyűje voltam; egyetlen felfedező lévén én mindenre kiterjedő kérdező vágytam megismerni személyiségemre ható, létezésemet meghatározó zsongva nyüzsgő nagyvilágot!

 Eszembe se jutott hogy értelmetlen penge-negatív kritika-hadjáratokkal szemben valaha is birokra kelljek, s mindaz amit megteremteni vágytam töprengő értelmem gondolati könyvsoraiban: Háborúba kelljen bizonyságom s
egyéni törvényeim önző ítélet-tételeit megvívnom ádáz csaták dübörgő baljóslatával!

  Voltam én már minden! A Létezés milliárd alakban fenyegető pofon-megpróbáltatásaival szemben: Rab, aki saját maga önbizalomhiányának börtönében töpreng! Élete hiábavalóságát próbálja rejtélyként megfejteni! Különös hírmondó: Aki jogos emberséggel elvárhatta volna hogy
igazmondással meggyónják előtte miért lett kívülállóként is a közösségi szellemek társaságaiban számkivetett?

 Én voltam a mindent tűrve lenyelő, fogcsikorgató emberséggel elviselő ember; kit ha gyalázkodó szitokszavak nyomdafestéket nem tűrő szócsatákkal becsületében bemocskoltak, s skarlát-bélyegként örökre rajta maradt a mindenért hibáztathatóság igaztalan bűnbak-jelvénye: Hogy bátran elbánhatunk s móresre mehetünk vele, hisz úgysem tesz soha semmit! - Áldozati bohóc-mosollyal képemen megpróbáltam lelkierővel kinevetni az élet fájdalmas próbatételeit!

  Most bujdosó menekültként szavakban vallom meg hitvallásomat, s egyéni tisztes igazságom megtöretett s megtiprott sóhajhangjait - amiből ez idáig nem engedtem soha!

DIGITÁLIS KORBAN

 Televízió, s filmek tömkelege, s a digitális adathordozó a számítástechnika fölépíti jelenünk befolyásolható lebilincselését; a jövőt kellene foggal-körömmel, s műveltséggel szolgálnunk! Könyvek: Korok tanúságtevők, s mindig értékálló eszmei gondolatokat hordozó forgácsolandó lapjait, amit a pusztítani vágyó Idő sárgulásra ítél!

  Kimunkált emberfők könyörülő s alkotó kezei, hisz belépve a mikrocsip-rendszerek hálózatába digtális forradalmakban kísérleteznek! Félre a be nem avatott s tanulatlan, értéket nem értő emberek taposó ítéletével!
Vigyázd ember a tanúskodó múltadat! Nagyon vigyázd! E nélkül a nagyvilág változandó képletét aligha értheted!

MÁJUSI LÁTOMÁS

A nyár titkos hírnöke Május részegítő napsugár-nyilakat küldött a föld ölébe! Minden mi volt élő s holt Főnix-reményekkel rügyezett s fakadt! Megújult Prométheusz-testként a barnahajú föld dús felszínére! A mennyecskének látszó hó-jácint csilingelt harmatot-öntöző szirmokra!

Záporok éden-nektár függönyeiként hullott a glória-fény s kicsalogatta a talaj lebarnult s termékeny mellkasából a létezés elrejtett Pandóra-reménységű bizakodás-magvait!

 Mintha csak a hortenziák szivárvány-csónakos kelyhei napernyők védelmét kínálták volna a tulipánok alkony-glóriái fölé;  anyák napja a legáldottabb gyógyír a lelki sebekre, örök hűséges vigaszt nyújtó megszentelt virága: Védtelenségében is ártatlan, s törékenységében is mindig megtörhetetlen Igazmondás igéivel felelő angyali gyöngyvirág!

Kicsiny élethez szentül ragaszkodó mennyei csengő-szirmai, kicsiny kalapjukat ember árva s félszeg lelkiismerete előtt is megemelik, s titkos s halk dallamokkal azt suttogják sóhajok huncut kis manóiként fülünkbe tanácsként: ,,Szakíts le bátran, de gyöngéd óvatossággal minket, mennyország-örvendezést nyújtva a mindent megbocsátó s gondoskodó édesanyáknak hogy övék lehessen e fenséges nap, kik a feltételen szeretet gondoskodó szülőiként mindig vigyázzák lidércektől fenyegetett kísértet-álmainkat!

 Május tikkasztó pillantásaival lefegyverezte zsongító jóvátételét a biológiai gyöngyöket tápláló nyár!
S talán rám köszöntött mézízű aranysugárkévéivel a komor s sötét depressziót is elűzni vágyó reménységet nyújtó glória-fény!

BIZAKODÓ LELKIERŐ

Én mindig csöndes-elgondolkozó, gátlásos nyúllelkű emberke voltam! Elvégeztem kötelességszerű feladataim minden napra kötelezően előírt s rendszeresített robotját: Tanultam, olvastam, műveltem soványka s kezdeti stádiumban mogyoró elmém! Mégis  mesebeli érezhető varázsálmok vontak egyre mélyebben bűvkörükbe, mindent tudó hatalmuk alá!

 Elfelejthettem kőszikla-teherként keményen gáncsoskodó kritikai kezek pusztító megpróbáltatásait! Embernek igyekeztem megmaradni, itt ahol csak állati ösztönlénybe botlottam! Gyilkos hiúságban tobzódó fenevad-farkasok között egy értelmetlen s mindig újra kezdődő, örökösen csak piszkálódó hadjárat tűrő sakkfigurája voltam!

Azóta a soha be nem gyógyítható lyukas-szívű sebet próbálom lelkiismeretemben beragasztani, s erős kishitű komplexus él bennem, hogy lelki harmónia-teljességem kincseit - miket egykor elvesztettem - most ismét bizakodni vágyó lelkierővel megtalálhassam!

AZ ÉLET LEHETŐSÉGE

 Holnapok viszontagságait a sárból felemelt fejjel viseljem! Nem bocsátottam még meg - meglehet, csak azért mert régi sérelmeim stigma-tüskéit nem tudtam egyetlenszer sem feledni a Lét számító arculcsapásait!

S kiket tettem értem a lélek hazugságain: Elárulták lelkiismereti személyiségüket, azoktól most csak egyetlen kérést kérek; hogy szívük igazmondás kelyheiben találják meg a lelki harmóniát ajándékba adó nyugalmat, s feleslegesen ne vádoljanak, s ne ítéltessenek baljóslatú ítéletekkel másokat!

Emlékek kincsi-töredékét amit fáradságos megpróbáltatások által sorsfordító, nehéz esztendőkben sikeresen megszereztem külön könyvtárpolcokon hírmondó számadással eléldegélnék s hálás lehetek így is a mindenre figyelő Damoklész-sorsnak, hogy emberséges ember lehettem ez idáig!

KÁLVÁRIA

 Magányom tékozlóságra ítélet börtön egyedüliségében mennyire kiszolgáltatott a Lélek! Otthonom biztos menedéket tartogató független fal-szigetére téve fel éltem napjait! Óra hosszat faragtam az értelmes sorok szavait; hangokat amik csak bennem kongtak ütemesen egyre! Belső mikrokozmosz terem csillag-végtelenén egy kedves arckép szerelmes vágyakozása szemeim gyöngyeinek vízesését fakasztotta pufók arcomra!

 Az élet igaztalan, pokoli tortúráján igyekeztem felemelt akarati-tettel végig mennem s megtennem létezésem embert próbáló s számadó feladatait! Életem Páka-megtört vérvonalain a szenvedő adósságot levontam!

 Elfogadó beismerés tanúskodó jeleként megismerni vágytam gyarlóságom gyengeségeit! Szívem érrendszer-labirintusa egyre dobban amikor egy-egy ártatlan, de őszintén igaz gyöngycsepp az emberek szeméből a lelkiismeretek megismerési kapuin át bebocsátást kér!

MEGKÖNYÖRÜLÉS KÍSÉRLETE

Valaha is ki lesz majd kit feltétlen hűséggel a bizalom szívjóságú alázataként szívem titkos kapuin be merek ereszteni? Ki lesz a szerencsés kiválasztott ki mindent megbocsátó röntgen-szemeivel, fel tudja bennem kutatva keresni a Lényeget, a legbelsőbb féltett gyermeki-énemet?

 Aki sír, nyafog, s örökös rettegésben morfondírozó fedezéseket keres; hisz s béke paradicsomi meghitt állapota jobban érdekli sok értelmetlen csatázásnál!
Én nem szerettem volna örökösen nap-nap után birokra kelni e nagy fogaskerék világgal! Én nem akartam érdemjegyeket s becsületnek számító rendjelvényeket, fölösleges fáradozásnak tűnt minden, értem való fölhajtás!

Szívesebben lettem volna erdész, de rettegek a kullancsok háborúitól! Vagy különös hírmondó ki messzi hegybércek alázatos dombjain kutatta volna az esendő emberi természet bonyolult jellemvonásait!

 Csodálatos emberi nem-csillagok jobban vonzzanak a hűségük vakhitű s feltétlen őszinteséget megmutatják, mint glóriák kincset hordozó ragyogó ékkövei!

Unalmassá lettek az emberi létezés alaptörvényei: Kétségtelen, hogy a lustaság szellemem örökké éhes gondolat-bendőjének sem használ, így marad alkotási reménykedő hittel az elgondolkoztató sorok s mondatszerkezetek finom faragása! S a Pandora-remény, hátha megkönyörül rajtam valaki!

ÉDESANYÁM

(Édesanyámnak hűséggel)

Amint legbelül s apró csöppség gyanánt szerelmed egyetlen hűséges gyümölcse megfogantam; s lettem eszmélkedni s kíváncsiságra vágyó lelkes angyal, biológiai létezés, hűséges kincs ringató öled akár a dupla pólusú vas szilárdan tartó mágnes úgy vonzott eltéphetetlen szív-köldökzsinórként tehozzád, oroszlán-hittel is olykor törékeny anyám!

Határozott s céltudatos arcodon az évekről s múltam megszépített emlékeit őrzik óceán-kék ég szembogaraid, s én kutatva s kíváncsian próbálom kitalálni egyre vajon mit is írhattak lélekerő akarattal, végigküzdött létezésedben az ezüstszálak zúzmarás tanúságai fejed felett?

 S te tudhatod egymagad szívjóságú, felbecsülhetetlen anyám mennyi mindent jelentesz te énnekem! Ha a te megbocsátón is türelmes védangyal, nem lettél volna mellettem, mikor frontvonalak golyózáporával fogadtak, bedobva fegyvertelenül a hideg mélyvízbe az élet vihar-pofonjai, s karakánhitű biztatásoddal mint újjászületni kész Prométheuszi aranyszív nem adtad volna kölcsön áldott pótolhatatlan lelked lelkierő kincseit a Hóhér-könyörtelen Halál bizton elragad!

KÍVÁNCSI SZEMLÉLŐDŐ

Egyetlen vágyam lenne, hogy a folyvást értelmetlen szócsatára kényszerítő világgal végre békét kössek! Hólepte tiszta elme lapok felett görnyedtem órák sokadalom percein is kiszolgáltatva hűséges magányos farkas társaimnak! A betűknek! Voltam gondosan megáldott hangyaszorgalmú takarító egy banki fiók ügyviteli tagozatán, s sokszor tértem nyugvóra a késő esti idegzsibbasztó műszak után!

Félszeg emberke lévén megszállott egérként keresem az emberek esendő gyarlóságának okait! Hóbortos önzőségem előre kitervelt s felépített csapdája estem, hogy jobban ismerni szeretném a részletek összerendezett gyökérzetéig lehatolva a világ s benne az értékes porszem az Emberi életet!

 Morcos pesszimizmusomban magamon is gyűlölködöm! Kibékülök magammal végül, felállok alázatos szívvel az élet piacán kíváncsi szemlélőként tovább ballagok!

APÁM

(Apámnak)

Még most is olyan jellegzetesen látom kidülledt szemeinek kristály-kövein, szertartásosan hazafelé ballagó testét; a napi éjjeli rohanó robot megtörte! Ledobta gépolajos táskáját a csempére, s kibontja aznapi jól megérdemelt sörét! A konyhában áll: kezében az egyre drágább luxuscikknek számító cigaretták mérges-gyilkos füstjeiből fon magának homály-elszálló koszorút!

 Hétlapáttal adagolja börtöntüdejébe a gyilkos gázokat makacsul! Olvasni sajnos soha nem akart; hiábavaló kidobnivaló semmiségnek titulálta amit az elgondolkoztatni vágyó múlt, megélt kor alkotó szellemei kultúr-üzeneteket hirdető örökségként ránk bíztak! Létet pusztító életmódjával: Cigaretta s kávé pusztítása dühöngő idegzetén csapódott le! Vajon mit hozhatnak élet meghatározó döntésekként a megelégedést óhajtó nyugdíjas évek?

TAKARÉKOSKOSÓ SÜLT GALAMB

Amit a hosszantartó perc időkincsekként megadott megbecsülve minden felbecsülhetetlen pillanatot, gondos tücsök szerénykedéssel összegyűjteni vágytam! Most régen megélt fizikai s kritikai penge-sebek emlékeit várnám takarékoskodó sült galambként, hogy beheggedve meggyógyuljanak az idő hömpölygő Léthe-feledése által!

Talán a lelki egyensúlyt is fölborító probléma, hogy visszatérő marcona kitartó kísértetek amik rémlátomásként nap-nap után eltörhető lelkem porcelán-határozottságát nyüstölik s szipolyozzák glóriák fényes ebihal nappaliban visszatérve megkísértenek, alig szabadulhatok tőlük!

Láttam már magamat lusta semmirekellőnek, s léhűtőnek bélyegzett skarlát-bűnösként megítélve az adott kor, melyben éltem! Méltatlan könyörtelenségek igaztalan vádjait fröcskölték rám: Gyilkos késhegynyi szúrás-tettel, s az előítéletek kíméletlen baklövéseivel! Pokol-keblű s gonosz ártó szándék-bűnösök le ne csaphassák megingó nyakamról fejemet!

Udvarias s félszeg gavallér voltam! Mindenhol megbámult furcsa üzenet-hordozó aki ember harag-ítéletétől reszket s fél! Szobájában gondoskodó türelemmel összegyűjti kultúrák halhatatlan Prométheusz-szervként mindig megújuló üzeneteit!




A REMÉNYHEZ

Dús asztalok lakomázó felhajtásainál rettentően feszengek! Vajon lesznek-e még meghitt lélekmelengető s családi együttes-pillanatok? Múltam erkölcseit kincsként őrző fennmaradó percek? Éjt nappallá téve kattog bennem agyam elhasznált s elkopni készülő kereke, hogy létem fenntartó költségeit vajon hogyan is fogom kifizetni, ha végleg ragságra ítéltetett a termékeny egyedüliség?!

 Minden nap öntörvényű értekezésekkel biztat engem a Remény! Ha majd végleg egyedül maradok s biológiai óramű-szerkezetemet egy-egy ostrommal fenyegető betegség be akarná venni, megmaradhat-e nekem hűséges lelki társként ismeretlen valaki, akire életem utolsó lélegzetét s szívdobbanásom minden felelősségteljes titkait rábízhatom?!

ELGONDOLKOZTATNI

Évek haldokló percei, kötelességtudó aggastyánok módjára tanácsokat adnak az embernek, s mint iránytűk bölcs útmutatásai elgondolkodásra kényszerítik a termékeny agy labirintusait! Az ember, mint feledni vágyó, s leszámoló utazó tovább viszi egy létezésen keresztül múltja elhibázott döntéseit!

 Az emlékezés gazdag s felejthetetlen kincseit vajon mely gondolat széf, vagy bank őrizheti meg? A mostani jelen jellegzetes percei körbe vesznek, s a múlt kitörölhetetlensége által sokasodnak!
 Idővel elménk s agyunk Prométheuszként újranővő sejtjeivel szállhatunk szembe!

A nagy tevékeny alkotó egész hasznos humusz-anyagjai termékeny alakjai leszünk egyszer a lét őrlő fogaskerekeivel örökké újjászülető egységes részeiként, de csakis tőlünk függ, hogy sarkalljuk elgondolkozásra e világot!

VAK ŐSZINTE HŰSÉG

Pofonok piros pozsga lángsugarú rózsákat őriz dédelgetve hideg arcom izmai között gyermeki naivságom mely különben könnyedén csábul, s esik megvesztegethető kísértésbe!

Esendő jellemek mélységkútjait már végigjártam! Általában rövidhajat viselek, hisz sajnálatot s lelkifurdalást érzek verejtékező gondolataim gyöngycseppjei miatt! Mikor már elégszer elhagyni készül a megtöretett Lét-akarat panaszt teszek: miért is nem lehetek én is egy kicsivel vagányabbul bátrabb, s a határozottságom miért kell kunyeráljam?!

 Remélem, lesz majd bennem annyi átérezhető, bátorsággá átlényegülő lelki erő, hogy a Világ kihívásai ellen a békét tudjam megfontolt döntésként választani!

 Keringek, s minden megélt élet-töredékemet igyekszem megbízhatóan s kellő türelemmel kivallatni: Mondd csak, ki vagyok én? Ki voltam egykoron? Egyetlen beteges rigolyám: Önbizalom hiányos önsajnálatom mélyén leledző mocsárvidékeiről kerestem esendő lelkem számára kiutat jelentő felszabadulást!

EPILÓGUSFÉLE

Huszonhat évig gondozott vakhűségesen anyám alkotó keze! Jellemem oroszlán-makacskodásait jó apámtól megörököltem, hangulataimnak megmagyarázhatatlan hatású vulkánkitöréseivel együtt! A létezés meghatározó pofonütései s frontvonalai között egyik pillanatban boldog önfeledtséggel szívemben mosoly fakad, míg az önsajnálat pesszimista szólamai kísértik félszeg lelkiismeretemet!

 Könnyeim lassú vízesései türelmességgel gazdagon megerednek! Ifjú fiatalemberre cseperedtek bennem az éretté termő hosszú évek, s mégis legbelül még mindig nagyon törékeny kisemberke maradtam! Ha embertelenséget kordivattá tevő dzsungelvilágban igaztalan könyörtelenséget tapasztal lelkem megriadt sündisznó óvó menedéket keres s kutat! Aki még megpróbálja gyermeteg s illúzió hittel elhitetni, hitetlen Tamás lelkiismeretével: Az ember gyarlóságában megváltoztatható, s megjobbítható s megkísérthető, befolyásolható Erkölcse!

Mint kaméleon ki arra vágyik, hogy kiválasztott ellenségei rá ne találjanak örökre elrejtőzne - nem érzem, hogy csábítana a fel világ bohém társaság, sem a megalkuvó emberi jóindulat!
Azt is Röntgen-szembogaraimmal hallani szeretném, hogy mit is suttoghatnak elrejtett titkossággal az őszinteség lélekhangjaiként megtévesztésre játszó emberi jellemek?! Még nem köthettem a Világgal fegyverszünetet, se békét!
Mindent gondos s alapos takarítóként szorgalommal összegyűjtök, s tovább gondolható üzentként megőrzök!

UTOLSÓ NAPOMON

Ha majd a halandóságot páka-fonalként elmetsző nap, mikor már jártányi erőm is lehanyatlik s testem börtönében sínylődő biológiai órám is az utolsó s végzetes lét-perceket üti  beköszönt a Halál; ha majd minden szó amit egymásnak kellő őszinte igazsággal mondunk kellett, hogy alig remegő ajakkal suttogjunk, hisz cserepes ajkunkat elzsibbasztotta a kín; s miként majd utolsó életben látott szeretteimtől végleges tehető búcsút veszek - el merem e mondani hitvalló számadásként: Nagyon is rettegek az odaát világtól!

 Örökös ijedős lelkiismeretemtől nyílt számadás gyanánt mégis megkérdezem: Mitől rettegjek még amikor értékes porszeme leszek a földben az áldott állapotú humusznak s részlete a körforgó emberi létezésnek?




HITMEGÚJÍTÁS

Valami tudatlan belső, szolgáló végzet-parancs arra kényszerít, hogy kimondjam őszintén ami lelkem kútmélyében fortyogva jelen van! Hírmondók utolsó félszeg ismerője nem vagyok! Tanúskodó számadással szeretnék szolgálni! Már minden elképzelhetőt átéltem s átszenvedtem én; némaságra ítéltetett hosszan tűrő méhecskeként: Meggyalázást, kisemmizett tékozlást, megvesztegethető képmutatást s fizikai bántalmazások móresre tanító gyilkos sorozatát!

Sötét múltam ádáz rosszcsont s bandavezér-szellemei kísértenek szüntelen! Gyöngyök sóhaj-hangjait üvöltik egyre fájdalmasabban lélekharang önérzetemben!
  A mulatság álarcát kell tréfát s feledést osztó bohócként örökké magamon tartva viselnem, hogy a világ igaztalan könyörtelenségeit penge bírálatát s ítélet-kritikáit valahogyan kikerülhessem!

Végig kellett néznem barátoknak mondott alakoskodók pálfordulását a legnagyobb válságba került kétségbeesett lét-történetek idényén!

SZÁMADÁS

Ha csontvázzá váltak már eleve biológiai tagjaid, s léted porszemek halandóként hamar leperegett; állj meg kérlek, egyetlen maradandó percre s merengj el létedet összegezve is összefoglaló filozófiai kérdéseken! Sikerült-e megtartanod magadban szüleidtől örökölt hűséges tartást kölcsönző Gerincességedet, hogy emberséges ember lennél, s nem bólogató János?

Megőrizted-e azt amit a lelked igazságra törekvő őszintesége mondatott veled: Hogy mindig gondosan s alaposan fontold meg, életre szóló s sorsfordító döntéscselekedeteidet?!
Légy mindig tudatos határozottsággal nem törtető-birtokló akarattal életével elégedett s a lélek egyensúlyát kincsként őrizgető értékes ember! Legbelül szívedbe pillantasz,

 magad is egyszerűn észreveszed; üzenetet őrző értelmed eszméi s szellemed gondolatai elfogadó alázatra kell, hogy találjanak, s lehetőleg maradjanak fenn!