ISKOLATÖRTÉNET         ,,Nullával csak a hülye oszt!” Fegyelmezett hangyaszorgalmú szent betűkkel ezeket a kultikus sorok díszelegnek egy szamárfülessé vált matekfüzet legelső kolofón oldalán! A matektanárnő – abban a reményben, hogy fontos megbizatást tölt be -, még mindig a zöldes,…

    ÁLDATLAN ÁLLAPOTOK Reszkető félelem fogta el. Gyomra fel-alá liftezett, mint aki legalább háromszor vagy többször ült fel a hullámvasútra és most éppen a tartósnak ígérkező, barátságtalan hányinger kerülgetné. Egész hátán, majd gerincén is tudatosan megérezte, amint a jéghideg,…

ÁBRÁND ILLUZIÓK     Manapság már – sajnos egyre káromkodóbbak lettek az emberek! De hát mi is várhat el az ember egy olyan korban, amikor maga az ember sem igazán tiszteli önmagát, és önző baklövései miatt hajlamos másokat hibáztatni! Történetünk hőse Hallgató Károly úr, aki talán maga is…

FLÖRTŐLŐ SZÁNDÉK     Épek hogy az orrom előtt hullott le a hó Mintha folyamatos otromba kedvtelésében engem akarna orvul megpofozni, hogy aztán otthagyva az önsajnálatban tovább álljon! Ballagtam éppen a Károlyi kert felé, és ebben a varázsaltos évszakban az ember számára minden pillanat maga…

LÉT-SÜLLYESZTÉS     Csak avval a semmirekellő trógerral nem akadt volna össze, aki az alkoholizmus mély szakadékába rángatta, a gyengeakaratú embert, akinek már így is több elkövetett baklövése stigma-bélyegként felelősséggel terhelte a lelkét. A legnagyobb fogyatékosság, ami valaha is érhette…

MÉZES MENNYORSZÁG       Bizonyára egyetértenek velem, a kedves olvasók, ha azt mondom, sőt egyenesen az a meggyőződésem, hogy nincs is jobb és boldogabb pillanat egy agyonhajszolt, és a napi tíz-tizenkét óra robotoló munkában rabszolgává vedlett ember számára, mint egy hangulatos kerthelységben,…

AZ ÍNYENCKEDÕ REMETE       Aki a süteményeket szereti, és kedveli, bizonyára rossz ember aligha lehet Szól az ősi közmondás, azok számára, akik valóban nemcsak, hogy elfogyasztanak egy-egy ínycsiklandó, és minden ízlelőbimbót megmozgató, és kíváncsiságot felkeltő sütemény, és…

A BŰNBAK     Nem lehetett rá azt mondani, hogy nem úriember, mert mindig, mint, akárcsak valami romantikus gavallér előzékenyen, és bizonyos félszeg magabiztossággal nyitogatta a bejárati ajtókat szinte mindenki – kivált persze előszeretettel -, a hölgyek előtt! Emiatt sajnos mindig meggyült a…

A SZERÉNYKEDŐ GAVALLÉR (Juhász Mária tanárnőnek tisztelettel)     A város úgy merült alá a piszkos szmogban, mint elfelejtett zsakettos gavallérok a szalagavató előtt! A nap mindhiába csak nem akart még csak kisütni se Áttetsző, parányi fénycsíkok, késélek táncoltak néha-néha a levegőben, hogy…

AGÓNIA     Majdnem kihaltnak látszott a sikátorszagú város. Csak egy-egy eltévedt, s pisla utcai lámpafény ontotta magából villámló csillagos sugarait Fölöttébb hideg, és barátságtalan volt az idő Mintha a csillagok is azoknak a hírnököknek az útjait akarnák kivilágítani, akik valamilyen…