BÖLCS TANÁCS   - Ne feledjék el! – figyelmeztette az idősödő, színházért a végtelen rajongás tiszteletével viszonyuló professzor diákjait -, csak akkor lesznek a nevelő mesterséghez méltó pedagógusok, ha megtartják magukat az erkölcsi emberség feljebbvalóságában! -–ezt annyira komoly…

    EMBERKÖZPONTÚ FILOZÓFIA   Az ember összetöpörödik. Áll. S aztán hirtelen zsugorodik, mint kiszolgált, határozott idejét letöltött aggastyán. Vagy szelíd, jóságos anyóka ki ajándékba kapott létezését halhatatlanuló sejtjeivel viszonozta: Arcunkon viseletes sebezhetőség…

    HARMINCEGYEDIK FEJEZET     Napjainkban…     Annamari a zord, és kissé marcona külseje alatt mindig is tisztában volt vele, és tudta magáról, hogy a kelleténél érzékenyebb, és kicsivel talán sebezhetőbb is, mint vele egykorú társai. Bár ha jobban megnézzük gyakorlatilag még mindig…

    SZISZIFUSZ-LÁZADÁS   Sokáig a biztos, becsapható tudatban, én is elhittem: Az ember központi láncszem a gyöngyök udvarában, s engesztelhetetlen Robinson-ösztöne űzi s hajtja kiismerhetetlenül s egyre új kalandok lakatlan tartományaiba, hogy tudatos s fejlődni képes értelme kormányozza…

    HUSZONHETEDIK FEJEZET     A várva várt gyertyafényes vacsora kicsit hamarább elérkezett, mint azt Myrea valaha is gondolni merte. Valahogy a legtöbb pacák, akivel eddig randija volt a legtöbb esetben azonnal letépte volna a bugyiját, hogy becserkészhesse, és amikor a vad, fülledt éjszakai…

    HALANDÓSÁGRA KONZERVÁLVA   Bezárva az örökkévalóságra rendelt négy napig kórházi ágyak foglár-börtönébe – mint a lassan gennyesedő, jajveszékelő seb –gyógyulgattam, miközben legbelül magam is könnyeztem, - a folyosó fölötti imbolygó, pisla fény az éj kihalt csillagaival együtt…

    HUSZONHATODIK FEJEZET     Szinte nem lehetett olyan napszak az egyetemen sem, hogy a jövő-menő emberek nyüzsgő méhkaptárát meg lessenek kényelmesen kerülni; legyen az hétköznap, vagy éppenséggel hétvége. Mert Myrea is sokkal később tudta meg, hogy – főként a nyári szemeszterben -,…

    HUSZONÖTÖDIK FEJEZET     Tomi tulajdonképpen meglehetősen hamar - már tizenhat éves kora körül elköltözött a nevelőszüleitől, akik meglehet csupán a még több kecsegtető haszon reményében fogadták be, és sokkalta kevésbé bántak vele úgy, mintha a vérszerinti édes fiuk lett volna! Mivel…

  HUSZONKETTEDIK FEJEZET     Időközben az éjszakai klubban már Annamari is javában készülődött, hogy fogadja azokat a szánalmas embereket, akik valamiért a kielégített boldogság átmeneti, röpke illúzióját, és tiszavirág-életű felüdülését egyedül az ő pátyolgató babusgatásától várhatták; persze…

                                                         MAJD A BUKOVICS     Bukovics Tibor látszólag semmit sem sejtett – pedig az érzékszervei, mint valami titkos diódák, vagy mágneses kapcsolók szinte mindig előre engedték jelezni, s sejtetni vele a bejósolható veszélyt! Most mégis kicsit…