NUDISTA MEGTÉRÉS

Oszkár kicsit begyepesedett, mondhatni megsavanyodásnak indult az utóbbi öt-tíz évben, mióta egyszer csak váratlanul kirúgták állásából, mert állítólag túlképzettséget, túlműveltséget tapasztaltak nála, és hát ahol alapvetően hitvány, buta, vagy értelmi képességeiket tekintve igen-igen ostobácska igazgatók, főnökök, és beosztottak dolgoztak ott bizony nem csoda, hogy jócskán megcsappant az értelmi képességek színvonala is.
Ha ez nem lett volna elég gyönyörű, és egzotikus vonásokkal is rendelkező mennyasszonya is határozottan, és egyértelműen közölte vele, hogy mivel Oszkár egy ágról szakadt csóró kispolgár, és a menyasszonyának luxusigénye vannak – elvégre nem csupán a Váci utcába és az Andrássy út méregdrága és márkás üzleteiben szükséges vásárolni –, így jóformán azonnal dobta is jócskán megszeppent vőlegényét, amikor az közölte vele, hogy kirúgták állásából.
– Oszikám! Édes, drágám! Tudod, hogy szívem csücske vagy, de lássuk be! Nekem igényeim vannak, melyeket te soha a büdös életben nem tudsz majd kellőképpen kielégíteni! – legyintett könnyedén. – …És különben is! Nemrég megismerkedtem egy partin egy igazi vérbeli üzletemberrel, akinek jachtja van az Adrián, és megígérte, hogy elvisz egy kis városnézésre és vásárlásra Saint Tropez-ba, és Monte Carlóba! Úgyhogy, pá aranyom!
Így történt, hogy a gyönyörű barátnő és egyben mennyasszony váratlan, hirtelen villámsebességgel sétált ki Oszkár kispolgáriasult életéből.
Szerencsére Oszkárnak rengeteg sok ismerőse és barátja akadt, akik mind nagyon szívesen segíteni szerettek volna neki, hiszen szívükön viselték sorsát, ám Oszkár köszönte szépen ahhoz makacs, örök gyerek, és szamár is volt, hogy bármit is elfogadott volna.
– Jaj, öreg Mohikán! Ne szórakozzál már! – dorgálta meg a minap egyik régi barátja, aki már egész kisgyerekkora óta ismerte, akár a rossz pénzt. – Figyelj! Perceken belül ott vagyok nálad! Csak nyisd ki azt a rohadt ajtót!
A régi jó barát nem hazudott, mert nem telt bele tizenöt perc se és csikorgó fékezéssel máris a társasházi lakása előtt parkolt le, majd lazán felcsöngetett és beeresztette önmagát.
– Szevasz pajtás! Na, kapkod magad, mert van egy isteni jó meglepetésem! El fogod dobni az agyadat! Csak hozzál fürdőgatyát, mert arra szükséged lesz! – kezdett máris titokzatoskodni. Oszkár egyelőre nem szólt semmit, mert megszokhatta már, ha régi barátjának valami mentőötlete támad az rendszerint nem szokott valami túl jól elsülni, de nem tiltakozott ellene; gyorsan bepakolt egy masszívnak tűnő reklámszatyorba pár strandoláshoz szükséges holmit, és egy fürdőnadrágot is, aztán miután gondosan bezárta lakása ajtaját néma engedelmességgel követte barátját annak felturbozott Nissan kocsijáig.
– Öreg! Kurva jó helyre viszlek, meglásd! Elfogod dobni az agyad! – közölte vele, amint Oszkár megpróbálta bevackolni magát az anyósülésre és becsatolni a biztonsági övet magán. Barátja nem volt éppen az a pedáns, precíz típus. Autóját leginkább a szemétkupac gúnynév illette volna. Néhány elgórált dobozos sörös doboz, és jónéhány chipeszacskó, és gyorséttermi kajamaradék tették még lakájosabbá az autó berendezését.
Haverja olyan villámgyorsasággal szegte meg a KRESZ megalapvető szabályait is, hogyha most nem bírságolják meg őket, akkor soha ebben az életben.
– Jaj öreg harcos! Nem kell ám így parázni! Lazíts és élvezd a kirándulást! – közölte. – Figyel! Őszintén sajnálom, hogy otthagyott a kis mennyasszonyod! Megesik az ilyesmi! De szerintem mégiscsak könnyebb, hogy most derült ki, mint akár évekkel később! – jelentette ki őszinétn bátorítóan, ám ez Oszkár rosszkedvét, és mélabús viselkedésén mit se változtatott.
Alig ötven perces autóút után, mikor kiértek a nyüzsgő fővárosi forgatagból egy kellemes, dimbes-dombos vidékre kanyarodtak le, ahol volt egy nagyobbacska, hangulatos tó.
– Megérkeztünk haver! Pattanj, kiszállás! Megígérem, hogy nem fogsz csalódni! – Régi gyerekkori barátja ördögi, sokat sejtető vigyora sok mindent elárult, hogy mi várhat még rá.
Oszkár kiszállt az autóból, hogy a másik bezárhassa verdáját, majd közösen megindultak egymás után baktatva a kis tavacskáig, amit egy kis mező vett körbe, ahol mindenütt meztelen emberek voltak.
Oszkár elsőre azt sem tudta, hogy valójában mit is gondoljon. Elvégre látott ő már meztelen embereket, főként bizonyos őslakosok társadalmában néhány helyen, ahova nyaralni ment, de ez azért mágicsak más volt. Ennyire feltűnően testközelből végigmustrálni valakiket. Mintha egy notorius kukkoló lett volna, akinek szakmai kötelessége a minél részletesebb megfigyelés, és ez most totálisan összezavarta és meg is kavarta eddigi kiegyensúlyozott és határozottnak mondható viselkedését. Hátarcot csinált, és tüstént elindult ellenkező irányba az autóparkoló felé, ahol barátja kocsiját hagyták.
– Hékás, pajti! Te meg hova az istenbe mész?! Fordulj csak vissza! Még sosem láttál pucér pasikat, és dögös bombázó bulákat?! Ne gyerekeskedj itt nekem, mert felnégyellek! – dorgálta meg ujfent Oszkárt a barátja, és azonnal a nudistastrand irányába fordította.
– Hé, pajtás! Mióta is ismerjük már egymást! Mintha a tesóm volnál! Jól érezzük magunkat, és még akár csajozhatunk is! Most pont ez kell neked! Érezd már jól magad egy kicsit! – A jóbarát nem zavartatta magát, és máris pucérra vetkőzve azonnal szaladni kezdett ujjongó gyerek módjára a kis tavacska vizéhez, és egy hatalmasat csobbant.
– Éljenek a fiatalok! – kujantotta a levegő, majd alámerült jó párszor, hogy mindene csurom vizes legyen. – Hé, Oszi! Gyere be! Isteni a víz! Még a pöcsöm is kurva kicsi lett!
Oszkár komotos kedvvel kipakolta cuccait a parton. Még egy gyékényféleséget is sikerült bepakolnia, és most ülőalkalmatosságként haszálva leterítette, hogy legyen min ülniük.
A legtöbb nudista ember ügyet sem vetett arra, hogy két régi barát elvezi egymás társaságát. Sőt! Úgy tűnhetett mintha a csúcsszuper, broznbarna és napbarnított szupermodel típusú nők is mosolyogva, kuncogva szemlélték volna a két férfi vakációját.
Oszkár végül nagy nehezen mégiscsak engedett barátja unszolásának és levetkőzött, igaz magán hagyva a fürdőnadrágját, mely egyszerre volt szánalmas és gyerekes, és a legtöbb meztelen ember bizony jócskán meg is bámulta, mert elviekben akárcsak egyetlen ruhadarab is szigorúan ellenkezett a nudizmus szabályaival.
Oszkár végül óvatosan, lassú, megfontolt léptekkel bemersézkedett a javarészt kavicsos medrű tavacska kicsit hideg vizébe. Előbb csak két szőrös, majomkarját, majd mellkasát paskolta meg vizpermettel, később megpróbálta ellökni magát és megpróbálkozott a mellúszással.
,,Oda se neki!” – gondolta. ,,Ő most nyaral egy kicsit! Különben is élvezi a gondtalanságot és a pillanatnyi függetlenséget, mint sok más!” – amikor úszni próbált nem vette észre, hogy barátja a háta mögé tempózott, és majdnem sikeresen lehúzta lábát a mélység felé, amitől pár percig elfogta a fuldoklási vágy.
– Na mi van kis hörcsögöm! Csak nem vizet nyeltél?! – tréfálkozott, ám Oszkár fuldokló, és kétségbeeesett árbárzatát látva azonnal meggondolta magát:
– Figyelj, haver! Őszintén sajnálom! Bocs! – azzal máris segtőkészen veregetni, ütögetni kezdte Oszkár szőrös hátát. Néhány nagyon dögös huszas-harmincas éveikben járó hölgyemény a parton állt és kíváncsian figyelni kezdte a két férfit, hogy vajon mit csinálhatnak?
Végül Oszkár volt az, aki még tempózott egy kicsit, aztán valamivel később, mint aki szándékosan ráunt már erre az egész mizériára óvatosan kievickélt a vízből, és majdnem lecsuszott úszónadrág kíséretében, ami máris hihetetlenül nagy derültséget és nevetést okozott a legtöbb gyönyörű nő körében.
Oszkár barátja még egy kis ideig ejtőzött a húsítő hangokban hátára fordulva igyekezett prüszköni szájából a vizet, mintha egy termetes bálna, vagy cethal lenne, aztán végül úgy döntött kicsit ő is kijön a vízből, és megszárítkozik.
– Hú, öreg harcos! Ez aztán nem semmi egy menet volt csak annyit mondhatok! – jellegzetesen rázni kezdte vizes haját, mert észrevette, hogy néhány feltűnően gyönyörű hölgy éppen őket figyeli valamivel távolabb, és úgy gondolta férfias hiúságával, hogy megpróbál macsók módjára imponálni, és egyszermind be is vágódni egy kicsit.
– Hú, öregem! Láttál már mennyországot, pajtás?!
Oszkár nemet intett a fejével.
– Hát akkor most jól nyisd ki a szemed öregfiú, mert ott az az öt csúcskategóriás bombázó egyenesen velünk szemez, és szerintem élnek-halnak a vágytól, hogy kicsit közelebbről is megismerkedhessenek velünk. – vélekedett a barát.
Oszkár vállait rázta, mint akit most a legkevésbé sem érdekel sem a randizás, sem a csajozás, de azért barátja máris bogarakat ültetett a fülébe, mert megválogatta eddigi nagyon merev, és ugyanakkor zárkozott viselkedését.
Később ebédidőre járt és a két jóbarát felismerte hogy nem ártana harapniuk legalább egy-két falatot, hogy kínzó kurgo gyomorbajukat és mohó éhségérzetüket átmenetileg csillapítsák, ezért Oszkár haverja kitalálta, hogy nem messze a hangulatos kis tavacskától van egy afféle büfé, ahol a lángostól kezdve a kész ételekig a rántott hal, és sült krumpli egyvelegig bármi kapható.
– Na akkor figyuzz hapasikám! Gyorsan elugrok kajáért! Neked a szokásosat igaz-e?!
Oszkár bólintott párat.
Haverja gyorsan magára kapott egy polót, meg bermudanadrágot, és máris bevágta magát az autójába, majd szokásos módon csikorgó kerekekkel elautozott ennivalóért a közeli büfébe. Alig tíz perc alatt már meg is járta, és miközben vitte a sok finomságot a szabadstrandra észrevette, hogy a dögös, négy meztelen bombázó hölgy máris valósággal körbevette szegény haverját és úgy legyeskednek, mosolyognak, és rebegtetik csábosan szempilláikat, mint Oszkár – legalább is –, valami díszpéldánya lenne a teremtésnek.
– Üdvözlet a hölgyeknek! – köszönt máris a barát.
– Hello dear! How are you? – kérdezte acentusos angolsággal a svéd származású bombázó. Még szerencse, hogy mostanság az angol már nemtezközinek számít, és elviekben majdnem mindenki megérti.
– Thanks! And you?! – kérdezett vissza.
A gyönyörű modelalkatú, meztelen hölgy elmesélte, hogy néhány barátnőjével először látogattak ebben a festői országba és hogy nagyon tetszik nekik Oszkár szótlan szófukarsága és persze megilletődött pirulása.
– A barátod még nem látott meztelen embereket?! – kérdezgették a barátját.
– Ó, már hogyne látott volna szépséges hölgyeim! Csakhát… őt rendkívül konzeratív szellemiségben nevelték imádott szülei! – füllentette kacsintva a barát.
A gyönyörű nők mintha máris valósággal megsajnálták volna Oszkárt, aki mélabús szomoúrságát levetkezve egyre inkább pirulni látszott, és jócskán zavarba is jött attól, hogy néhány női kéz máris simogatni kezdte szőrös hátát, és úgy tettek, mintha őszintén igyekeznének megvigasztalni, és pátyolgatni őt. Persze a barátnak sem kellett több. Kisebbfajta irigységet és féltékenységet érzett amiatt, hogy haverját valóságos hölgykoszorú veszi azonnal körbe, őrá pedig a kutya sem akar figyelni.
– Hé, haver! Na mizújs! Hoztam ínycsiklandó kajákat! – pakolta le magát kicsit arrébb a gyékényre. Oszkár sosem vallotta volna be, de kezdett már nagyon megéhezni, hiszen elfelejtett reggel reggelizni, így kicsit aggódott is amiatt, ha ő itt most enni kezd könnyen lehetséges, hogy a legtöbb gyönyörű nő máris zokszó nélkül faképnél hagyja őket a gusztustalan zabálásuk miatt.
– Na, hapsikám! Láss csak bátran hozzá, amíg meleg! Később nehezebb lesz! – Nem zavartatta magát, és máris egy hatalmasat harapott szaftos, zsíros hamburgerére. A hatás – úgy tűnik –, ezúttal sem maradt el, mert volt egy-két olyan provokatív hölgyemény, akik szintúgy a két férfi köré telepedtek, mintha tábortűz köré gyülnének, és az egyik tűntően szintén beleharapott a gusztusus zsömle másik végébe.
Oszkár amint nekilátott volna ennivalójának a legtöbb gyönyörű nő máris valóságos kisebbfajta közelharcot kezdett azért vívni, hogy akárcsak egy szemnyi falatot is birtokolva.
– Na, de ladies! – hökkent meg jócskán Oszkár barátja. – What are you doing?! Mit műveltek? – Kérdezte jócskán felháborodásának hangot adva, mire a négy meztelen, gyönyörű nő, akár a megriadt vadverebek hirtelen széjjelröppentek, és szégyenkezve, lehajtott fejjel egymásra néztek, hogy vajon ki hibázhatott? Végül aztán csak rájöttek, hogy kicsit gonoszka és kellőképp illetlen dolgot műveltek a két férfi ebédjével, de miután mindenképp kárpótolni szerették volna őket kedvesen meghívták őket magukhoz, ahol incsiklandó sültoldalaok, és nyársratűzött csirkemellek sültek szabadtűzön.
– Ó, nagyon köszönjük a kedves vendégszeretetet, drága hölgyeim! – vonszolta maga után Oszkárt a jóbarát, majd – ha egyszer már fel lett ajánlva –, mi sem természetesebb annál, minthogy a két férfi máris papírtányért, és műanyag evőeszközt ragadott és megtömte tányérját minden földi jóval, aztán aztalhoz ültek, és enni kezdtek.
Néhány hölgyemény karcsú, meztelen lába huncutkodni kezdett az asztal alatt, és míg Oszkár barátja csöppet se bánta a dolgot, sőt valósággal még imponált is neki Oszkár nem győzött hüledezni, és nagyokat sóhajtózni, hogy mire vetemednek a mostani modern felfogású modelnők.
Később, amikor ebédjüket elfogyasztották a hölgyek tüstént megadták a két férfinak elérhetőségeiket, és elmondták, hogy még szívesen együtt töltenék velük a hátralévő bő egy hetüket mielőtt hazamennének külföldre.
Így történt, hogy a kissé kacifántosra sikeredett nudista kalandtúrát követően, amikor már mindannyian kötelező jelleggel ruhában voltak. Oszkár barátja méregdrága zakót, és nyakkendőt viselt, míg Oszkárnak csupán egy tiszta, rövödujjú ingre futotta, hogy a négy álomszépséges nő a hotelszobájukban fogadta a két megszeppent férfit, akik most úgy viselkedtek, mintha totálisan visszavedlettek volna csenevész és félszeg kisfiúkká.
– O, Hello boys! Come In please! – üdvözölték őket angolul, majd beinvitálták a kissé hivatlkodó ötcsillagos lakosztályba, melyben a hanyag elegancia keveredett a mindennapok luxusával. A két férfi csöppet sem volt ilyen felhajtáshoz hozzászokva, nem úgy a négy szupermodel bombázó.
A kellemesen baráti beszélgetés amolyan vegyes keveréknyelven folyt. Éppen úgy megtalálhatóak voltak benne az angol, magyar, svéd és a német töltelékszavak, mint olyan emberek esetében, akik még nem tudják az idegennyelv nyelvi fortélyait, sem trükkjeit. A négy gyönyörű nő annyira fesztelenül, és jól érezte magát a két megszeppent úriember társaságában, hogy amikor vége négy óra múltán vége lett a kötetlen beszélgetésnek az egyik svéd több mint két méteres bombázó meghívta a két férfit magához külföldre és bár főként Oszkár volt az, aki kellőképpen szemérmeskedő hangulatban vonakodott elfogadni a meghívást végül legjobb barátja meggyőzte.
Így történt, hogy a két jó barát kiment egy kicsit turistáskodni, és szétnézni külföldre és az első ami szemlátomást azonnal megtapasztaltak, hogy külföldön sokkal jobban lehetséges a boldogulás, mint odahaza, és sokkalta segítőkészebbek is az emberek, és a tolerancia és empátiával sem állnak annyira hadilábon, mint mondjuk a Kelet Európai térségben.