EGY L.A.-i ROMÁNC TITKAI

Valósággal alig akarta elhinni, hogy ő mint egy totálisan lesajnált biztonsági őr, aki jóformán egész álló nap csupán egy sorompó melletti kis házikóban posztol egész nap, és a napja legnagyobb részében megállítja a márkáns autócsodákat, és hosszú fekete óriáskígyókra hasonlító limuzinokat abban a kivételes, és persze nem elhanyagolható szerencsében lesz majd része, hogy maga személyesen a befolyásos filmmogul fog vele pár szót váltani.
- Üdvözlöm Mr. Jenkins! - köszönt szófogadóan, amikor a nagyon hosszú, sötétített üvgű limuzin behajtott a piros-fehér sávos sorompó elé, nem kis meglepetést okozva ezzel a jócskán meglepődött biztonsági őrnek.
- Jó napot! - a sötétített üveg automatikus leereszkedett az ablakonon, és kiszólt belőle egy pöttöm, folyamatosan márkás szivart pöféklő emberke. - Mondja csak... mi is a nevem kedves barátom?! - kérdezte gyanakvó ,méregető szemekkel. Úgy fstett mintha aznapra direkt valakin szerette volna mgköszörülni a fogait, vagy legalább is jócskán példát statuálni.
- Ö... Bill vagyok Mr. Jenkins... - hebegte az őr, és gondolatban már felkészült a legrosszabb forgatókönyvre; miszerint záros határidőn belül azonnalki fogják rúgni állásából.
- Hát kedves barátom Bill, ha ebédszünete van lesz szíves majd benézni egy-két percre az irodába! - közölte sejteljesen, kimérten.
- Hogyne, természetesen Mr. Jenkins... - hebegte. ,,Na most aztán végleg jócskán elkapálhatta magát" - gondolhatta. Hiába a filmiparban, és a bizonytalan showbiusnessben már csak így mennek a dolgok. Egyik nap még a cúcson érezheted magad, míg a másik percben már te vagy az ellneség, akit minden eszközzel el kell taposni, és tartósan a földbe kell döngölni.
,,Mégis mi a fenét szeretne tőle a nagyfőnök szmélyesen?!" - tette felmagának a kérdés a nap hátalévő részére és mgpróbált elfogadható történeteket, amolyan sablonszintú fedősztorikat kitalálni magának arra az esetre, ha mégis nagyon balul sülnének el szóban forgó dolgai.
Egy piros mustráng kabrio állt meg most a sorompónál. A vezetőülésben egy álomszépséges, szőkehajú szupermodellalkatú nő ült, és nagylencséjű szemüvegén át máris úgy tűnhetett, hogy flörtölő pillantásokkal kíséri a kissé ügyetlenkedő biztonsági őr rutinszerű ügyetlenkedéseit, legalább is, amíg azt a fránya sopompót fel nem húzza.
- Üdvözlöm Bill! Hogy van ezen a szép napon? - köszönt oda neki, és élvezte, hogy hatalma van a férfiak felett.
- Jó reggelt Miss Alyssa... ö... remekül... nagyon napos idő van... - jegyezte meg, mintha csak az aktuális időjárás jelentést mondaná fel.
- Ha van kedve néhány barátommal beülünk valahová a forgatások után kicsit kiereszteni a gőzt, és lazítani. Ha van kedve nyugodtan csatlakozhat! - válaszolta kedves magabiztos közvetlenséggel a bombázó nő. Nem lehett tudni, hogy lehet-e hitelt adni a szavának, mindenesetre a biztonsági őr annyira mélyen elpirult, hogy a nő kunogva nevetett míg a sorompó felemelkedett, és elfogadták belépőkáryáját a filmstudióba.
- Köszönöm Miss Alyssa... legyen szép napja... - adta vissza a belépőkártyát kicsit reszketve az őr.
- Magának is kedves Bill! - azzal gázt adott és a gyönyörű sportkocsi már bent is termett a studió udvarán.
,,Hát igen! Az életet egyszerre kellene élni, és ugyanakkor élvezni..." - töprengett tovább. Nem sokkal ebédszünet előtt történt egy kisebbfajta icidens. Az egyik filmcsillag aktuális jócskán sokat ivott pasija téntorgott be a kis bódé elé, és megpróbálta átugrani sikertelenül az autómatikus sorompót.
– Hát maga meg mi az istent művel itt jóember?! – kérdezte kíváncsian a biztonsági őr.
– Mégis mit gondolsz kis csóka?! Hukkk… Szuperhős volnék vagy mifene… - A pasi annyira szánalmasnak, közhelyesnek hatott, mint akit tényleg egy pöcegödör mélyéről húztak elő.
– De hát ember, nem látja, hogy ez itt egy filmstúdió?! – tért máris a lényegre az őr.
– Dehogy is nem… a csajomért jöttem, hukkk… - akkorát böfögött, hogy attól kellett tartani, hogy kapásból bárkit azonnal lehány, aki csak kapcsolatba kerül vele.
– Hát annyit mondok kedves uram, hogyha így meglátja magát a barátnője egész biztosan nemlesz túlzottan elragadtatva a fizimiskájától.
– Most akkor beengedsz te kisstílű seggfej, vagy hívjak ide egy belevaló, tökös legényt?! – cinikus, pöffszkedő hangja mintha jócskán fejbevágta volna a biztonsági őr önbecsülését, holott sosem volt az a tipikusan beképzelt pacák. Nem úgy, mint a jelek szerint egyesek. Azért biztos, ami biztos alapon tett még egy utlsó, csenevész kisérletet:
– …És mondja csak kedves uram, hogy is hívják a maga barátnőjét, ha szabad kérdenem?!
– Alyssának, ha tudni akarod te kókány köcsög!
– Ó, nocsak! – Le sem tagadhatta volna, hogy ez a váratlan információ bizony jócskán meglepte. ,,Vajon egy olyan egzotikusan kifinomult, és rendkívül intelligens Grace Kelly sílusú nő mi a fenét akarhat egy olyan szánalmas senkiházi alaktól, mint ez itt?!” – töprengett,majd visszament a kis fülkébe, és telefonon felhívta a filmstúdió megfelelő részlgét, hogy adják át a művésznőnek az üzenetet, miszerint: az aktuális holtrészeg pasija van itt, és megpróbál újabb és újabb sikertelen kísérletet tenni arra nézve, hogy átmásszon egy automatizált sorompón.
Nem sokkal később maga a gyönyörű nő rohant ki az egyik stúdió ajtaján, és jócskán leszidta aktuális totál be nem számítható lovagját.
– Brad, mi a fenét keresel itt?! És hogy nézel ki?! Csak nem megint részeg vagy?! – csattant a hangja, akár egy jól irányzott ostorcsapás.
– De hát édes kis tündérem… mi volt az a pár pohárka tequila egy ilyen kurva forró napon… - válaszolta kótyagos fejjel.
– Most azonnal hívok neked egy taxit. Hazamész és lefekszel aludni, amíg józan nem leszel!- parancsolt rá, és már épp készült elővenni mobilját, hogy havon egy ubert.
– Te nem akarsz egy kicsit huncutkodni velem bébi?! Nem bánnád meg! – kacsintott párat feléje.
– Ha esetleg nem vetted volna észre, most kettőnk helyet is dolgoznom kell! – jegyezte meg csípősen, és látszott rajta, hogy legszívesebben majd elsüllyedt volna szégyenében, hogy a biztonsági őr ennek a kellemetlen közjátéknak szem, és fültanúja volt.
Az uber-taxi alig hat perc múltán már meg is érkezett. A színésznő belekarolt elázott lovagjába, beültette a taxiba, és a sofőrnek megmondta a lakcímt, ahova a jómadarat haza kellett fuvaroznia. Mikor a taxi nagy gázzal elhajtott a gyönyörű nő visszafordult a biztonsági őr felé, majd pár lépést tett a fülkéjéhez.
– Kedves Bill bocsásson meg nekem ezért a kis közjátékért. – szabadkozva bocsánatot kért, és éreezni lehetett, hogyborzalmasan mgviselhette az eset, mert leplezni igyekezett sírását. A biztonsági őr azonnal gyöngéden egy tiszta papír zsebkendő után nyújt, és készült átnyújtani ennek a rendkívüli nőnek. A nő nagyon meglepődött fátyolos, óceánkékségben ragyogó szemeivel, és kicsit még sikerült is neki félénken elmosolyodnia:
– Bill Ön egy valódi romantikus úriember! Nagyon köszönöm, hogy nem ítélkezik felettem… - felelte, majd hozzálépett és gyengéden megpuszilta a jócskán meglepett őr pirospozsgás, pufók arcát. – Az ajálatom továbbra is áll, és nagyon sokat jelentene, ha esetleg ma este eljönne velem, és néhány barátommal szórakozni egy kicsit…
– Igen Miss Alyssa, az tényleg nagyon jó lenne!
– Akkor ezt megbeszéltük! És kérem ne foglalkozzon vele, hogy másik mit gondolnak! Szerintem Ön egy nagyon különleges főnyeremény! – azzal akár egy szökellő, rugalmasléptű őzike máris visszatipegett a filmstúdióba, hogy tovább folytathassa megkezdett munkáját.
Bill csupán csak most vette észre, hogy őt ebédszünetben várja az egyik fejes filmmugul. ,,Na a jó kis KFC-s rántott csirkemeleknek, és a sültkrumpliknak máris lőttek!” – gondolhatta. Aprócska méretű golfautóba pattant és meg sem állt a nagyfőnök irodájáig. Amikor belépett a légkondicionált helységbe hirtelen azonnal megcsapta a kellemesen hűsítő levegő. Ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy a légkondicionálóktól bármikor megfázhat, és beteg is lehet az ember.
– Kéz csókolom drága! A nagyfőnökhöz jöttem! – válaszolta a dögös bögyös titkárnőnek, aki amolyan tipikusan üresfejű libának látszott, akit csupán azért tettek be ebbe az állásba, mert észbontóan nézett ki.
– Mindjárt szólok neki! – válaszolta csicsergő hangon, majd megnyomott egy gombot a kis négyzetalakú dobozon, mely közvetlen összeköttetést biztosított a nagyfőnök irodájával:
– Mr. Jenkins! Egy úr keresi! – közölte.
A vonal másik végén máris visszaszólt a gépesített hang: – Jöjjön be azonnal!
– Bemehet!
– Nagyon köszönöm drága! Legyen szép napja! – közölte a titkárnővel, majd óvatosan belépett a fél focipályányi irodába, ahol egy hatalmas asztal mögött élet és halál urával találozhatott személyesen.
– Látni kívánt Mr. Jenkins? – tette fel bátortalanul a kérdést.
– Jöjjön csak közelebb Bill! – invitálta közelebb magához, mire az őr kissé bátortalanul, de öles léptekkel máris ott termett a nagyméretű asztal előtt.
– Lássuk csak! Mióta is dolgozik maga itt?! – tette fel az első jelentős kérdést, mint aki azonnal támadásba lendült, és nem szereti a felesleges szószártyárodást.
– Tizenkilenc éve, és hat hónapja Mr. Jenkins! – vágta rá kapásból a választ, mintha egy számológép volna.
– Na ne mondja! Ki hitte volna igaz, hogy repül az idő… - gondolkodott anagyhatalmú filmmogul hangosan. – Mikor is kapott maga fizetésemelést kedves Bill?!
– Hát… szóval… mostanság nem igen… - vallotta be mgint csak szégyenkezve, hiszen az elmúlt öt-tíz évben valami miatt mindig elmaradt az év végi prémium, és persze egyéb irányú juttatások is.
– Á, ezt szomorúan hallom! Nos nyugodjon meg! A fizetését a következő hónaptól harminc-negyven százalékkal megemeljük. – közölte kimérten.
– Ó, Mr. Jenkins én… igazán nem is tudom, hogy mit mondjak…? – hebegett, habogott, hiszen gondolatban arra számított, hogy a filmmogul azonnali hatállyal ki fogja rúgni nyugis állásából, de úgy tűnt a jelek szerint most egészen másról lehet szó.
– Jó, jó! Csak semmi ceremónia! Magának kedves Bill az lesz a feladata, hogy megfigyeljen bizonyos embereket, és természetesen alkalomadtán jelentést tegyen nekem személyesen ebben az irodában, persze csak, ha ez magának megfelel?! – nézett vele komolyan farkasszemet, mert időközben a biztonsági őrt valósággal teljesen kiverte a veríték.
– Ö… Mr. Jenkins és mi lesz ha balul sülne el a dolog…? – kockáztatott meg egy ártatlannak tetsző kérdést.
– Nos magának mint említettem a megfigyelés, és információgyűjtés lesz az egyedüli feladata, majd jelent közvetlenül nekem! Ha ezt megtudja tenni én akkor elintézem a többit! – azzal felállt kényelmes, méregdrága bőrfoteljából, és kezt nyújtott, amit az őr vonakodva bár, de megrázott.
– Látja mennyire egyszerűen eltudunk mi beszélgetni egymással! Nos köszönöm, hogy benézett hozzám, és további jó munkát kívánok! Most elmehet! – készségesen még az ajtón kívül is kikisérte, akárcsak egy befolyásos üzlti partnert látott volna vendégül.
Később a műszak végén Billt erős kétségek kezdték gyötörni. Hiszen ha spicliskedni és kémkedni fog persze jó fizetéséért a mogulnak, akkor ez kicsit olyan, mintha visszaélne mások bizalmával is. S miközben ezen agyalt magában a tűzpiros sportkocsiban ülő Grace Kelly stílusú színésznő máris lefékezett a sorompó előtt és kedvesen mosolygósan megkérdezte:
– Kérem drága Bill! Mondjon igent a ma esti meghívásra!
– Nagyon szívesen elmegyek Önökkel Mis Alyssa! – kulcsra zárta a az őrfülkét, és miután minden szükséges holmiját bepakolta a hátizsákjába óvatosan beszállt a sugárzó, egzotikus nő mellé az anyósülésre, míg a hátizsákját óvatosan a hátsó ülésre tette.
Miközben áthajtottak Los Angeles belvárosának szívében a gyönyörű színésznő folyamatosan saját életéről mesélt a férfinak. Meglehet olyan bizalmas történeteket is elmondott, amit nem szokás kiteregetni senki előtt,mégis amikor alig negyven perc múltán megérkeztek a puccos étterembe, ahová csak nagymenők, és pénzeszsákok jártak mintha a gyönyörű nő szívéről egyszer és mindenkorra leestek volna a súlyos kövek, melyeket eddig hurcolászni kényszerült.
Mivel még este nyolc sem volt, és gyereknek számított az idő a színésznő gyorsan rendelt egy gusztosos, és finom ételt magának, és az őrnek is, és miközben vártak az ételeikre a színésznő valósággal máris kiöntötte lelkét a barátságos férfinak:
– Drága Bill! Tudja sokszor úgy érzem magam, mint egy naiv, gyerekes kislány, akik a felnőttek játékországába tévedt, és nem tudtam kiismerni a megfelelő játékszabályokat. Biztosan nem fogja elhinni, de utálom a felszínességét, és a hazugságot, mely mindig is meghatározta a filmipart ésa showbiusnesst. – annyira törekénynek, sebezhetőnek, őszintének tűnt ebben a jelentős pillanatban, hogy Bill valóságosan is úgy képzelte beletudna azonnal szeretni, és boldogan élnének.
– Igen, inden bizonnyal… - felelte.
– Tudja egy kisvárosban nőttem fel középnyugaton, és ott az emberek mivel ismerték egymást, ezért ismeretlen fogalom volt a hazugság. Kislányként hamar rájöttem, hogy a legnagyobb kincs, ha az ember számíthat az őszinte, egyszerű emberek igazságaira! Önnek mi a véleménye?!
– Igen, teljes mértékben egyetértek Miss Alyssa! A nagyvárosi embrek többsége semmitmondó ígéreteket tesz a másiknak, és mikor kiderül a dolog a felelősséget lgszívesebben szeretik eltussolni, vagy kikerülni.
– A számból vtte ki a szót kedves Bill! – érződött, hogy egy ilyen gyönyörű nőnek mennyire jólesik az őszinte, igaz beszéd, amiből mostanság egyre kevesebb része juthatott.
Nem sokkal később befutottak a színésznő lgjobb barátai, és ismerősei, akik jócskán meglepődtek azon, hogy barátjukat egy egyszerű, kissé átlagos férfi társaságában látják, és szemmel láthatóan nagyon is élvezték egymás társaságát.
Azt beszélték egyes bennfentesek, hogy később a gyönyörű színésznő kirúgta folyamatosan részegeskedő pasiját, és a biztonsági őrhöz költözött, aki el sem akarta hinni, hogy ekkora mázlija lett a való életben.