ÜNNEPI KÍVÁNSÁG

Feltűnően csinos, fiatal hölgy lépett be az elegáns cukrászdába, ahol jócskán meglátszott, hogy egy alig nyolc szeletes zsúrtorta is kész vagyonokat kóstál. Egy elárusító, szintén fiatalos lánynak azonnal megakadt a szeme a filigrán hölgyön, és érdeklődve, már-már kissé tolakodón kérdezte, hogy mit parancsol:
- Segíthetek hölgyem?
- Igen! Üdvözlöm! Egy kicsit bajban vagyok, mert szülinapi tortát szeretnék vásárolni egy jeles alkalomra, és nem tudhatom, hogy az illetőnek, akinek veszem a tortát milyen ízlése van! A csokoládét mindenesetre nagyon szereti! -jegyezte meg mintegy lehetséges támpontként, hogy az eladólány némiképp képbe kerülhessen.
- Értem! Hát... lássuk csak! - mutatott körbe, a mélyhűtött üvegvitrinekben szépséges tortaköltemények aludták jéghideg, hibernált álmaikat. A biztonság kedvéért egy színes katalógusféleséget is a kezébe nyomott az eladólány:
- Ez a katalógus talán segítségére lehet! - adta oda.
- Köszönöm szépen! - vette el a paksamétát, és még álldogálva tüstént át is lapozta, hátha talál egy megfelelő tortát.
- Megkérdezhetem, hogy hány éves az ünnepelt? - érdeklődött kicsit kíváncsiskodva a fiatal lány.
- Kerek negyven lesz! - jelentette ki, és büszkeséget érzett, hogy ez a párkapcsolata végre úgy alakulgat, ahogyan azt ő eltervezte. Az utóbbi tíz évben volt már része elegendő visszautasításban, és rengetegszer összetörték a szívét is. A kutyának sincs kedve megint lelki sebeket összeszedni. Végül alig tíz perc múltán nagy levegőt kifújva meg is találta az ún. ,,álomtortát“ melyet ajándéknak szánt választottjának.
- Ezt hiszem ezt szeretném! Szerintem tökéletes, nem gondolja?! - emelte rá érdeklődve tekintetét.
- Igen! Pompás választás! - jegyezte meg. - Mikorra szeretné? Házhozszállítást parancsol? - kérdezett vissza.
- Hát... - töprengett egy darabig. Úgy tűnt nem gondolta át a pontos időpontot. - Jó volna, ha a jövő hétre már el lehetne hozni! - vallotta be.
- Akkor tehát a jövő hétre! - rögzítette digitálisan a laptop megfelelő Exel-táblázatában hivatalos formátumban a kért rendelést. - Egy telefonszámot szeretnék kérni, vagy ha van akkor egy email cím is megteszi!
- Tessék parancsoljon! - nyújtotta át a kis kemény, törtfehér kartonkártyát, melyen minden szükséges hivatalos információ szerepelt.
- Köszönöm! Örülünk, hogy nálunk vásárolt! Amint kész a torta azonnal jelentkezünk! - igyekezett eldarálni az ilyenkor szokásos rizsa szöveget.
- Parancsol esetleg még valamit hölgyem? - kérdezte.
- Nem köszönöm, csak ennyit!
- Tizenkétezer hatszáz forintot kérek!
A csinos hölgy máris odaadta a készpénzt, mert időközben rájött arra, hogy terminál híján kicsit nehézkes lenne hitelkártyával fizetnie, amihez eredetileg mindig is jobban hozzászokott.
- Akkor meg is volnánk! - adta át a számlabizonylatot a másiknak. Azzal a csinos nő könnyed, gazellalépésekben valósággal ujjongva lépett ki az üzletből. Amikor hazaért munkaidő után autójával a földszinti fűthető garázsban parkolt le, elvégre november vége felé már gondolni kell a csípős, szeles, zimankós időjárásra is, és ha valaki az autójáról, vagy más értéktárgyáról gondoskodik, akkor - ahogy mondani szokás -, az előbb-utóbb meghálálja a beléje fektetett bizalmat.
- Szervusz drágám! Mesélj, milyen napod volt? - kérdezte amint kinyitotta a bejárati ajtót. Párja már valósággal rohant eléje, hogy lesegíthesse gavallérok módján a hosszított téli kabátját, a kötött sállal, és a tetszetős kis sapkát is, melyben olyan kislányosan festett. Már négy éve voltak egy pár, és nem bántak meg semmit. Azt sem, ha szüleik folyamatosan azt hajtogatták, hogy mikor lesz már végre nagy világraszóló esküvői csinnadratta és egyebek. Annyira boldogok és elégedettek voltak mindketten ezzel a kapcsolattal, mint azok, akik egész életükben lelki sebeket kénytelenek magukkal cipelni, és nagyon értékelni képesek, és megbecsülni azokat a kivételes, és törékeny emberi kapcsolatokat, melyeket talán egyedül csupán csak nekik tartogat az élet.
- Van egy szuper meglepetésem a számodra! - kiáltott ki a fürdőszobából, amint sikerült valami kényelmes holmiba átöltöznie. - Azt szeretném, ha nagyon meglepődnél... - fogalmazott rejtélyesen.
- Ó! Ez tetszik! Szóval egy meglepetés... - persze hogy tudta, hogy vészesen közelít a születésnapja, mégis valahogy kissé mindig tartott és félt is a kivételes ünnepi alkalmaktól, mert akkor általában az esetek többségében mindig vagy meghalt valamelyik közeli családtag, vagy általánosságban örökké szőrszálhasogató, kritizáló apján volt a sor, hogy állandóan végestelen végig megjegyzést tegyen olyasféle bagatell semmiségek miatt, melyeket igazság szerint nem is szabadott volna felemlegetni, no dehát azért volt az apja az aki, mert állandóan nem tetszett neki valami.
- Annyira jól alakult a napom! - huppant tüstént a kényelmes kanapéra a nappaliban, és felhúzta fázékony, karcsú lábait, hogy melegítse őket. A férfi rögtön észrevette és máris átrohant a hálószobába, ahonnét egy jó meleg takaróval jött vissza, és akár egy kisgyereket kiadósan, és alaposan betakargatta kedvesét, amit a gyönyörű nő nagyra értékelt.
- Köszönöm édesem! Ez igazán jól esik! - köszönte meg, és bele is pirult a gondolatba, hogy ennyire fantasztikus és kivételes embert sikerült kifognia. Azelőtt valahogy mindenkit hajlamos volt a külső tulajdonságai alapján megítélni Főként ügyvédek, bankárok, orvosok, üzletemberek szerettek volna randit kérni tőle, és ő hajlamos volt besétálni az anyagi egzisztenciát mutató, ám valójában érzelmileg hazug és semmis kapcsolatok útvesztőibe. Aztán később az egyik gimis barátnője mutatta meg a különös férfit neki, és már a legelső alkalommal azonnal bizseregni kezdett a teste és olyasféle ritka érzések kerítették hatalmukba, amik általában legfeljebb csupán csak akkor jellemzőek, ha már egy illető embert legalább pár éve rendesen kiismertünk. De ez a rejtélyes, kisfiúsarcú férfi most más volt. Ahogy elkezdte érdeklődve, figyelmesen hallgatni szomorú, megviselt gyerekkorát, hogy szinte kivétel nélkül minden esetben kisebbrendűségi, és egyéb komplexusai voltak hirtelen támadt kamaszkoritohonya kövérsége miatt, hogy mennyire megalázta mindenki őt, és akiket barátainak tekintet jóformán vagy átgázoltak rajta, vagy ami még rosszabb: zokszó nélkül el is taposták. Aztán miként vált belőle emberkerülő mizantróp, és kicsit talán remete is, amin igazán nem lehet csodálkozni, és egyéb súlyos lelki traumák, melyekre előbb-utóbb csak fény derült volna.
Már a huszadik randin is túl jártak, amikor szexis fehérneműben a csinos nő volt az, aki nagyon szeretett volna egy romantikus estét együtt tölteni vele, aztán amikor arra kérte, hogy levetkőzzön, és feltárult gyerekkori autóbalesetének örökké látszó, súlyos műtéti forradása a jobb térén a férfi kis híján elbőgte magát szégyenében, hogy így kell pőrén, kiszolgáltatottan mutatkoznia. Gyöngéden a karjaiba zárta és úgy vigasztalta, akár egy halálra rémült síró kisgyereket, aki saját anyja nélkül tökéletesen árva és elveszett. Mégis valahogy nagyon hálás volt ezért a különös éjszakáért, mert azonnal ráhangolódott a férfi rejtett szükségleteire. Rájött arra, hogy a lelki biztonság, és menedék minden szempontból többet jelent, mint egyéb pénzben kifejezhető dolgok.
Imádta azokat az estéket, amikor későig dolgozott, és már jócskán elmúlt este tíz óra is mire autóval hazament, de párja mindig megvárta. Még akkor is ha pizsamában volt és fürdőköntösben. Úgy érezte akkor szeretett teljesen és visszavonhatatlanul belé, amikor kiterjedt baráti köre meghívta őt és a férfit egy amolyan félig-meddig hivatalos összejövetelre. Ő azonnal csajos barátnőihez vitte és mindenkinek bemutatta, és míg tartott a rendezvény fél szemmel észrevette, hogy a férfi eljátszik pár gyerkőccel, akiket a szüleik nem tudtak hova tenni, így magukkal hoztak, és miközben a felnőttek nagyon kellemesen elvoltak jószerivel saját magukkal elfoglalva, addig a férfi a gyerekek között találta fel magát. Játszott, hangokat utánzott, és bohókásan színészkedett is kedvére felszabadultan. Persze a hölgy barátnői nem győzték megjegyezni, hogy egyáltalán nem hozzávaló a férfi, és hogy milyen csóró állása van, csupán egy egyszerű könyvtárossegéd, ám a csinos nő kötötte az ebet a karóhoz, és a szívére hallgatott, mely nagyon úgy nézett ki színigazat súgott lelkének.
Később persze bemutatta szüleinek is választottját, akik nem győztek kíváncsiskodva, aggodalmaskodva érdeklődni, hogy a fiatal férfinak elsősorban milyen a karrierje és a vagyoni helyzete. A nő alig fél óráig bírta, majd elvonszolta magával a férfit mondván: haza kell menniük megetetni a férfi kis ékszerteknősét, amit a szülők hellyel-közzel belenyugodva tudomásul is vettek.
A férfi születésnapja hamar elérkezett. A csinos hölgy azt akarta, hogy minden tökéletesen alakuljon, és minden flottul sikerülhessen. A tortakölteményt ezért már ideje korán sikeresen elhozta, és igyekezett olyan óvatosan, alig ötvenöt kilométer/órával közlekedni a csúcsforgalomban is, hogy még véletlenül se törjön össze semmit. Aztán a munkahelyén párszor főként ebédszünetben felhívta a férfit, csakhogy hallhassa versmondós, dallamos hangját, melytől mindig kellemes érzések fogták el:
- Hamarosan találkozunk drágám! - búcsúztak kivétel nélkül. Szándékosan hamarabb elkéreckedett a munkahelyéről, és még így is jött egy-két kisebb szívességgel néhány jófej kolleganőjének, akik falaztak helyette, hogy sietősen távozott. Parkolóházba ment, ellenőrizte a törtfehér kartondobozba gondosan becsomagolt tortakölteményt, azonnal gázt adott és spurizott is haza.
Arra számított, hogy a férfi nem lesz otthon, mert lesz egy-két sürgősebb elintéznivalója. Nem tévedett sokat. Párja a hálószobai nagy ablakból bámulta a hullongó hóesést.
- Ó, te már itthon vagy szívem?! - lepődött meg, és megpróbált úgy sasszézni, hogy a férfi még véletlenül se vegye észre az értékes szállítmányt.
- Van valami nagyon mélyen elrejtett szomorúság a hóesésben... - töprengett hangosan.
- Szerintem pedig egyszerre szép, és fantasztikus. Kérlek bemennél egy pár percre a dolgozószobádba. - kérte, amíg mindent precízen igyekezett előkészíteni.
Váratlanul megcsörrent a vezetékes telefon. A férfi kíváncsiskodó anyukája volt az, és kérte a hölgyet, hadd köszönthesse fel kerek évfordulós felnőtt fiát.
- Egy pillanat türelmet! Máris jön! Édesem anyukád van a vonalban... - kiáltott a dolgozószoba felé, mire gyerekes izgatottsággal a férfi máris kirohant és átvette a hölgytől a kagylót.
- Halló... - szólt bele kissé bizonytalankodva.
- Szervusz édes fiam! Itt az anyád! Nagyon Sok Boldog Szülinapot neked!
- Nagyon szépen köszönöm! Hogy s mint vagy? Nincs szükséged valamire? - kérdezte kissé aggódva, hátha anyja szándékosan elhallgat előle valamit.
- Ne aggódjál kicsim! Minden rendben van! - felelte az asszony. - A barátnőddel minden rendben? - kérdezte kíváncsiskodva.
- Persze! Szerintem nagyon különleges hölgy!
- Hát ez remek! Ünnepeljetek jól!
Mindketten egyszerre rakták le a kagylót. Ez is hozzátartozott természetükhöz.
Amikor már minden készen állt a gyönyörű, csinos ruhába öltözött hölgy behozta a szikrázó tűzijátékkal, és marcipánfigurákkal feldíszített tortacsodát, majd óvatosan az étkezőasztal közepére helyezte.
,,Happy Birthday to you..." - kezdtett angolul énekelni, csilingelő hangon, és bájosabb volt mint valaha.
- Ó... igazán nem kellett volna... - mentegetőzött a férfi, bár lelke mélyén talán mindig is várta a különleges alkalmakat.
- Boldog Szülinapot drágám! Fújd el a gyertyát is, és kívánj valamit! - puszilta meg arcán a férfit.
A férfi elfújta a negyvenes számot hirdető gyertyát, és megvárta míg a kis tűzijáték utolsó szikrája is elpattintja magát.
- Mindig ódzkodok, ha tortaszeletelésre kerül a sor! - óvatosan fogta meg a kést, és igyekezett olyan óvatosan egy szeletet vágni, amennyit csak tudott.
- Szerintem vérprofi vagy ebben is! - figyelte ámulva a hölgy miközben negy győzött okostelefonjával felvételeket készíteni élete szerelméről. - Én kérnék szépen egy kis tejszínhabot is hozzá!
- Tényleg... nem is tudom, hogy vettünk-e tejszínhabot? - mélázott el egy pillanatra.
A csinos hölgy máris felemelte az arcélszürke kis flakont ,,tejszínhab" felirattal, és kiadósan megspékelte fel saját gusztusos tortaszeletét. Szándékosan úgy csipegetett villájával, hogy egzotikus arcára kerüljön néhány kifejező tejszínhab pamacs.
- Drágám! Segítenél! Attól tartok véletlenül leettem magam! - kuncogott. A férfi azonnal ott termett, és egy papírtörlő szalvétával máris gyöngéden simogatni kezdte barátnője arcát, aki már ettől az egyetlen érintéstől is valósággal a mennyekben érezte magát. - Nos életem? Hogy érzed magad így a negyedik X-en túl? - kérdezte, amikor elfogyasztották a tortát, és megitták a szigorúan kölyökpezsgőből álló italukat.
- Kicsit félek tőle, hogy mit tartogat még számunkra a jövő! Olyan furcsa érzés! - vallotta be, mint egy jó tanuló.
- Ne félj semmitől szívem! Rám mindig számíthatsz, és megvédelek minden bajtól! - szorította meg kifejezően az asztal fölött pufók kezét a hölgy.
Később következhetett az ajándékbontás. A férfi kapott három új határidőnaplót, hiszen verseit előbb mindig kézzel szerette lejegyezni, és két darab Parker-típusú méregdrága tollat is, mely jó hosszú ideig elég lesz neki. Ám az igazi meglepetés akkor következett, mikor a hölgy hosszú, finom, hamvas kezeivel eltakarta a szemeit, és amikor újból látott egy fekete-fehér uoltahangos felvételen akadt meg a tekintete... El sem akarta hinni, hogy mindez igaz, és szemeiből valósággal csak úgy potyogtak az öklömnyi nagyságú örömkönnyek.