ÍGÉRET EGY KÜLÖNC MIZANTRÓP SZÁMÁRA



A fiatalos özvegyasszony mindig is filigrán volt, és igen - igen nagy gondot fordított az öltözködésre. Szerette a szép holmikat, de egy idő után kissé keserédes, beletőrődött kedvvel kellett konstatálnia, hogy felette is eljárt az idő. Ha reggelenként a tükörbe nézett igazság szerint egyáltalán nem zavarták a szépen megformált arcának apróbb fonnyadó ráncai, sokkal inkább kék-lila erek kúsza hálózatát őrizgető kezei, melyekre jobban szeretett volna finom kesztyűket fel húzni, mert szégyellte őket.
Harminc éves elmúlt már felnőtt tanárember fia, aki éppen csak az utóbbi pár hónapban kezdett komolyabban randizgatni, mert meglehetősen rossz tapasztalatai voltak az ún. modern úrinőkkel kapcsolatosan, akik majdnem minden esetben, kivétel nélkül az anyagi egzisztenciáját kezdték már a bizalmas beszélgetésük legelső tíz percében megvitatni a felnőtt férfival, és persze ami után fény derült arra, hogy a szemükben egy lúzer csóróval állnak szemben, aki még szép hogy az anyával együtt lakik, hiszen egy önálló lakás mostanság csillagászati összegekkel vetekszik zokszó nélkül alig tíz perc múltán már faképnél is hagyták.
- Hogy lehet így ismerkedni? - kérdezte meg hangosan magától a felnőtt férfi, amint a sikertelen randikísérletet követően sárga villamosra szállt, és míg haza nem ért gondolataiba mélyedt. Már lassacskán negyven éves lesz. Ezt a tényt - bármennyire is szeretné legalábbis most egyáltalán nem hagyhatja figyelmen kívül. Ne izgulj semmi miatt édes kicsi fiam! Majd én intézkedem! melegítette meg a vacsorát mert szerette aprólékosan bámulni hogy fia mennyire jóízűen képes elfogyasztani az ételt amit eléje raknak már gyerekkora óta. Másnap gondolt egyet az özvegyasszony és arra hivatkozva hogy elmegy a helyi termelő piacra friss húsért és zöldségért már korán reggel elindult hogy nyakába vehesse a jóformán még csupán csak szendergő fővárost. Majd én szerzek a fiamnak egy belevaló talpraesett hús-vér nőt! Nem olyat aki csak a pénzére hajt!" - gondolhatta magában. amint buszra majd metróra is szállt hogy úti célját elérje Észre se vette hogy a kegyes és ismeretlen sors máris az útjába vezérelt valakit a régmúltból, akit nagyon jól kiismerhetett és aki szimpatikus is volt számára. Éppen a metró egyik kocsijában pörgette okostelefonja képernyőjét és fejhallgatójával zenét hallgatott amikor a fürge özvegyasszony váratlanul lehuppant mellé az ülésre és óvatosan megbökte.
- Ó! lepődött mega csinosnő. Ezt a váratlan meglepetést! Kézét csókolom Ilka néni! Hogy tetszik lenni? Gyuszival minden rendben? érdeklődött kedvesen közvetlenül és varázslatos angyali lényéből valósággal csak úgy áradt a derű és az abszolút letisztult nyugalom. - Szervusz Gyöngyikém! Fantasztikusan nézel ki! Mondd csak sietsz most valahova, mert szeretnék egy kicsit elbeszélgetni veled persze csak ha nem tartalak fel nagyon! - kérdezte az asszony érdeklődve Ám még így is volt a hangjában valami bujkáló segítségkérési szándék ami óhatatlanul is felkeltette a másik nő figyelmét. - Tetszik tudni új állásom van, és az első három hónapos próbaidő mindig nagyon rizikós szokott lenni amíg megismerik az embert a kollegák Tetszik tudni hogy megy ez! De ebédszünetben kaptam félórát akkor tudnánk találkozni csak tessék megmondani hol és mikor? Az nagyon jó volna kicsim! Mit szólnál a féltizenkettőhöz az Astoria megállónál?
- Nekem tökéletesen megfelel! Úgyis a közelben dolgozom! Az Astoriától bárhova ellehet jutni kényelmesen! - jegyezte meg a lényegre tapintva.
- Megkérdezhetem hogy miről volna szó?! eredt kíváncsi szemekkel a huncut mosolygó özvegyasszonyra. Az egyelőre maradjon csak meglepetés drágám! Akkor várlak szeretettel féltizenkettőkor! Kérlek légyott! - titokzatoskodott. - majd felállt és a következő megállónál már le is szállt a szerelvényről. Az idő mintha szándékosan meggyorsította volna lépteit míg az özvegy várakozott és hogy még jobban teljen az idő fogta magát és a Múzeum körúton bement abba az antikváriumba melyet felnőtt fia előszeretettel keresett fel míg egyetemista volt. Gondolta majd aprólékosan körbe néz a szépirodalmi könyvek között hátha örömet tud szerezni fiának aki mindig nagyra értékelte anyja ügybuzgalmát a kultúrák terén. Mire minden kötetet aprólékos gondossággal végig mustrált kiválasztott néhány vaskosabb könyvet majd fizetett értük és mire komótos kedvvel visszasétált az Astoria megállóhoz karórája nemsokára fél tizenkettőnél állt. Alig ötperc múltán már röpült is felé a nagyon csinos felnőtt nő akivel először még annak kislánykorában ismerkedtek meg. - Szervusz Gyöngyike drága! Annyira nagy kőesett le a szívemről hogy el tudtál jönni! - Valósággal már is meg könnyebbült hogy a jószerencse kicsit kegyes volt hozzá is. - Úgy érzem hogy nagyon tetszik valami miatt aggódni ha jól sejtem?! - próbált puhatolózni mert megérezte hogy valami nem stimmelhet.
- Talán üljünk be valahova! Éhes vagy esetleg?
- Igen éppen ebédidőben vagyunk! Tudok egy jó kis büfét! Tessék csak nyugodtan velem jönni! - azzal kedvesen belekarolt az asszonyba mintha régi ismerősök volnának és elsétáltak a nem messze lévő büfébe ahol volt egy két árválkodó szabadasztal. A fiatal nő rendelt magának egy kiadós nagyadag hamburgert paradicsommal, sajttal és némi salátával és persze sültburgonyát is s amíg vártak a rendelésükre addig is szóval tartották egymást, főként az özvegy aki valósággal csak úgy habzsolta az információkat régóta nemlátott ismerőséről. -Tessék elképzelni hogy Államigazgatási Főiskolát végeztem majd azonnal bedobtak a mélyvízbe egy kissé arrogáns pöffeszkedő ügyvéd mellé ahol jóformán egész nap lóti-futi volt és az adminisztrációt intéztem de úgy voltam vele hogy ez életem első ugródeszkája és rosszabb se legyen. - Ezt látod nagyon helyesen gondolod! - vélekedett azasszony. - Időközben megérkezett a rendelésük és mindketten kisebbfajta műanyag tálcáikkal megrakodva letelepedtek az egyik hátsó boxba a helység leghátuljába, mintha szándékosan akarták volna a világ többi részét kirekeszteni. - Akkor jóétvágyakat nekünk! - az asszony máris csípegetni kezdte a saját krumpliját mert általában szokásává lett hogy alig reggelizik valamit mintha gyűlölné a kövérséggel tunyasággal kapcsolatos gondolatokat is. - Szerintem gusztusosan és istenien néz ki! Amióta felfedeztem ezt a szuper helyet inkább idejövök, ha van egy kis időm mint a Mekibe! - hatalmasat harapott a szaftos hamburgerébe, és egy szalvétával megtörölte ketchupos száját. - Tudod Gyöngyikém azért szerettem volna beszélgetni veled mint felnőtt érett nő a nővel, mert az utóbbi időben kicsit úgy érzem, hogy szinte semmi sem úgy sikeredik ahogyan azt az ember eltervezte. A férjem váratlan halála és Gyuszi menesztése a tanári állásából enyhén szólva is sok lelki teherrel járt együtt... - elhallgatott egy-két pillanatra míg a fiatal nő megemészti a hallottakat. - Őszinte szinte részvétem Sanyibácsi miatt! Nagyon jóember volt! - említette meg halk alázatos hangon amiért az özvegy szintén hálás volt. - De hát én azt hittem hogy a Gyuszi majd megállja a helyét, és biztos vagyok benne, hogy fantasztikus tanár lehetett. . . - döbbent meg, amint az asszony részletesen elmesélte a fiával történt igazságtalanságokat.
- A legtöbb diákja valósággal rajongásig imádta, mert fantasztikus humora van, és ezt értékelték a gyerkőcök, és mindenkit leérettségiztetett! Azért ez sem semmi! A hét minden napját kiadósan végig dolgozta, de egyszerűn. . . nem becsülték meg a munkáját és az igazgatónő is közölte vele, már az első munkanapján, hogy ő nem szimpatikus! Biztos az a boszorka tört állandóan borsót az orra alá!
- Ezt őszintén sajnálom! Gyuszi mindig is hihetetlenül érzékeny és sebezhető volt, akire vigyázni kellett volna, de hát a legtöbb ember olyan igazságtalan és kegyetlen tud sokszor lenni!
- Mondd csak drágám? Van most jelenleg valakid?! - akart puhatolózni az özvegy.
- Inkább azt mondanám volt egy vőlegényem, akiről kiderült, hogy folyamatosan megcsal engem, és már éppen az esküvőnket tervezgettük, amikor beütött, és én valósággal totálisan összetörtem. . . - elhallgatott, és érződött, hogy még mindig frissnek hatnak lelki sebei.
- Kicsim! Nagyon sajnálom. . . - szorította meg az asztal fölött az özvegy a kezét támogatása jeleként. - Azért jó, hogy találkoztunk, mert te úgy gondolom nagyon jól megismerhetted a fiamat, amíg osztálytársak voltatok, és esetleg egy kicsit segíthetnél neki abban, hogy megpróbálja élni is az életet, és nem csak elviselni.
- Ne tessék haragudni drága Ilka néni, de ezt most nem értem!
- N e félj semmitől drágám, pusztán csak arról volna szó, hogy arra gondoltam mi lenne, ha eljönnél hozzánk, és elbeszélgetnél hosszasan a fiammal! Biztos vagyok benne, hogy nagyon örülne neked, mert sajnos az az igazság, hogy egyre nehezebben, és magányos abban éli meg a mindennapok nyűgét és bajait! Megérted ezt, szívem?! - nézett rá szomorkás nagy szemeivel az asszony.
- Igen, persze természetesen! Akkor. . . talán hétvége felé ráérnék, persze csak, ha Gyuszinak esetleg nincs más elfoglaltsága . . . - szabadkozott.
- Az nagyszerű volna! Én az édesanyámnál leszek, mert ott is muszáj besegítenem egy kicsit, de ti ne zavartassátok magatokat, hanem élvezzétek az együtt töltött időt.
Miközben elfogyasztották a közös ebédjeiket szinte részletekbe menően újból megismerték a másikat, így a megszilárdított bizalom már nem is volt kettejük között kérdéses mire eljött a várva várt hétvége és Gyöngyi eljött a megadott címre Gyuszi nem győzött ámulni, hogy egykori gimis osztálytársa mennyire gyönyörű.
- Szia Gyuszikám! Milyen régóta nem láttuk egymást! - ölelte magához a jócskán meglepett férfit, akinek most nagyon jólesett, hogy legalább valaki meglátogatja.
- Akkor én magatokra hagylak benneteket! Gondolom bőségesen van miről beszélnetek! Ha keresnétek kint vagyok a mamánál! Puszillak titeket! - az özvegyasszony már el is köszönt tőlük, és ment a buszmegállóba.
- Milyen régen is volt nekem mindig is nehezemre esett kapcsolatot teremteni a többi emberrel, de ez nem azért volt, mintha olyan magamnak való mizantróp volnék, egész egyszerűen csak rossz helyen voltam, rossz időben a legtöbb esetben! - gyerekes, szinte naiv arcában volt valami nagyon szívet facsaró vonás, amitől a csinos nő meghatódott, és nagyon megsajnálta.
- Jaj Gyuszikám! Annyira sajnálom, hogy akkor nem töltöttünk több időt . . . mennyire naivak, és kamaszok voltunk . . . Egyébként azóta letettem a cigit , c s a k hogy tudd! Rossz szokás! - hirtelen olyan sok mondanivalója támadt, és annyira bizseregni kezdett egész angyali lénye, hogy muszáj volt kiadnia magából a feszültség gócpontjait.
- I g e n ! Ezen a kérdésen már én is hosszasan töprengtem . . . - gondolkodott most hangosan. - Azt hiszem egészen egyszerűen csak berezeltem amiatt, hogy megmondtam a gimi legfantasztikusabb lányának, hogy nagy benyomást tett rám . . . - akadt el a hangja. Innia kellett egy kis ásványvizet íróasztalán tartott bögréjéből.
- Mindenki azt suttogta a lányok között, hogy te igazából Krisztibe vagy szerelmes ! Akkor most melyik? - fonta keresztbe mindkét karját maga előtt.
- Tudod tényleg belé voltam szerelmes, ám az érettségi banketten részeg lett mint egy kis csacsi, és hát... szóval... ez nem éppen alkalmas pillanat arra, ha egy férfi kiszeretné nyíltan mondani az érzéseit! - felelte kissé szomorúan.
- Értem! Szerintem Krisztától sem volt annyira szép, amikor úgy tűnt csak szórakozik az emberekkel! - vonta le a saját következtetését.
- Igen... bizonyára...
- Azért jöttem, mert hiányoztál, és mert már nagyon régen nem találkoztunk, és te sem kerestél! - egyelőre még nem merte elmesélni, hogy Gyuszi anyukája is szorgalmazta kettejük találkozását.
- Igen! Elnézését kérek, ha megbántottalak volna! - szabadkozott. Ez nagyon imponált és jólesett a felnőtt nőnek, mert az ember ritkán találkozik mostanság igazi romantikus csodabogarakkal.
Így is több mint öt és fél órát sikeredett beszélgetniük, s mikor már sötétedett mindketten azt érezték, mintha képtelenek volnának elszakadni egymástól, hiszen annyira közös hullámhosszra kerültek.
Gyuszi édesanyja betegségéről még véltlenül sem szólt sem felnőtt fiának, sem újdonsült barátnőjének.
A temetés szándékosan szűk körben zajlott le, hiszen minden gyász egyszerre hangtalan és néma. S miközben a szertartás folyt Gyulát mindvégig Gyöngyi támogatta. Felismerték, hogy jobban szűkségük van egymásra, mint eddig valaha is...