SZÍNÉSZKEDÉS ÉLESBEN

Valaki verekedésbe keveredett egy elegáns, öt Michlein-csillagot kapott budai étterem előtt. Egy öt fős úgynevezett baráti társaság ment neki egymásnak. Előbb csupán férfias kakaskodások, kölcsönösen gyilkos tréfálkozások, apróbb, tán még meg is bocsátható heccelődések vették kezdetüket, ám aztán úgy a közepe előtt kicsivel előkerült egy bökőméretű éles kés, és boxer.
Egy épp arra tévedt férfi látta ezt. Úgy tett, mint aki szándékosan inkább a földet nézte, babrált is a lábával. Csupán lassan merte felemelni ténylegesen a tekintetét, hogy azok meg ne lássák, ám valahogy belülről már érezte, hogy tetten érték, mert észrevették, és mintha már a tulajdonképpeni fizikai konfliktus nem is volna akkora eget rengető szenzáció, vagy nagy mutatvány kipécézték maguknak őt, és mind az öten marconán, és keményen megindultak egyenesen felé.
- Hé te kis geciláda! - szól oda neki egy öltönybe öltözött, jól szituáltnak látszó üzletember. - Mi a jó kurva anyádat leskelődsz itten?! - kérdezte nagy mellénnyel, mintha máris önkéntelesen előléptette volna magát bandavezérnek.
A férfi látott már több B-kategóriás akciófilmet, úgyhogy - több, mint valószínű -, hogy pontosan tudni fogja, hogy akkor most mindjárt agyonverik, vagy nyolc napon túl gyógyuló, tartós sebeket, és sérüléseket szenved. Valahol látott egy filmen, ahol egy fickó elkezdte megjátszani a feketéknek, hogy ő bizony egyenesen a diliházból szabadult, aztán láss csodát a marcona feketék békén is hagyták, hiszen egy bolonddal úgy sem tudnak mit kezdeni!
Most elhatározta magában, hogy már csak azért se fogja hagyni, hogy őt agyba-főbe verjék, vagy hogy gyilkosan megalázzák, pellengérre állítsák. Még szerencse, hogy tizenhét évesen színész szeretett volna lenni, így emberi gesztusok széles repertoárjait igyekezett lelkébe olvasztani, és sikeresen képes volt utánozni az emberi érzelmek széles skáláit.
- Hé, te kis férgek! Hozzád pofázunk! Mit képzelsz magadról?! - vette át a szót az üzletemberforma ember mellett álló kigyúrt, gorillanyakú testépítő.
- Kedves testvéreim az Úrban! Mai szentbeszédünk témája a megbocsátás! - kezdte harsogni harsogó ünnepélyességgel, mintha pap, vagy szerzetes volna. - Kérlek benneteket testvéreim! Ne a harc vezessen benneteket, inkább a béke! - két vaskos kezét felemelte egészen a feje fölé, mintha máris egyenesen áldást osztogatna, és magában azon imádkozott, hogy ezek a könyörtelennek látszó alakok elhiggyék a meséjét.
- Nézzétek már fiúk! Kifogtunk magunknak egy eredeti szentfazekat! - jegyezte meg az egyik csücsöri-szájú, koktélruhás hölgyemény. - Szerintem annyira cuki! - könnyedén, akár egy egzotikus pillangó odalibegett magas tűsarkújában a szerzetes játszó férfihoz, és megpaskolta az arcát.
- Még hogy ez az ürge pap? Egy nagy büdös francot! - tette keresztbe maga előtt tetovált kezét a másik marcona, alvilágiasult figura. - Szerintem inkább teszteljük kicsit! - ő is megvillogtatta a sárgaszínű holdfényben bokszerét.
- Mi a francért nem törjük el inkább az orrát, vagy valamelyik testrészét?! - ajánlkozott a negyedik.
- Mindenki kussoljon! Értve?! Majd én eldöntöm! - adott egyenértékű utasítást mindenkinek a vezér üzletember, aki valamivel mégiscsak értelmesebbnek tűnt, mint a többi bunkó.
- Akkor atyám! Azt mond meg nekem, hogy... mi az élet értelme? - tette fel első, filozofikus kérdését az üzletember.
- Kedves testvérem! Az életben pont az a szép, és lenyűgöző, hogy változékony, akár a mindennapi időjárás! - felelt bölcsen, megfontoltsággal.
- Ez mind egy nagy süket duma! Én azt mondom vágjuk le a golyóit! - villogtatta meg nagy pengéjét látványosan az ötödik ember.
- Pofádat befogtad, mert ha nem te leszel a következő! - nézett rá komoly tekintettel a vezér. - No, akkor szent atyám! Még egy kérdés! A gyónási titok szentségét vajon betartják-e?! - fordult feléje.
- Kedves Testvérem! Hazudnék, ha azt mondanám emberek között egy sincs ki nem bűnös, és gyarló, ám a titkok azért titkok, hogy megőrződjenek s ki ne tudódjanak! - itt gyorsan keresztet vetett, mintha valami bizalmas információt árult volna el magáról, vagy épp hivatásáról.
- Nocsak! Érdekes válaszokat tudsz adni szent atyám! - tapsolt kétszer az üzletember. - Tudod mit? Mert jól feleltél ideadod nekünk földi értékeidet, és akkor esetleg ne agyalunk meg! Ez a felállás! - közölte egyszerű szavakkal, kimérten.
- Te is tudhatod kedves Testvérem, hogy egyszerű ruhámon kívül nincs mit odaadhatnék nektek!
- Te ez szórakozik velünk? Én azt mondom nyírjuk ki, aztán húzzunk innét! - látszott, hogy a harmadik tag idegeskedni kezd és ez rossz előjel volt.
- Pofa be! Akkor szent atyám nem is raboljuk a drága idődet, de vesd le az összes ruhádat! - kérte szépen fenyegetőzve az üzletember a férfit, aki hatásosan alakította a pap karakterét.
A férfi mi egyebet tehetett volna? Rögtön vetkőzni kezdett, hogy már csupán csak alsónadrágja és atlétája volt rajta, mely engedni láttatta szőrös mellkasát a hölgyemény legnagyobb gyönyörűségére.
- Olyan kis édes ez a papocska! Játszhatok vele egy kicsit? - kérdezte csicsergő kanárihangon a lány.
- Mit mondtam te luvnya?! Kussolsz! - érezhető volt a levegőben, hogyha a dolgok nem úgy történnek, ahogy a vezér akarja, akkor máris fenyegetőzés, vagy félelemkeltés a fizettség.
- Jól van már! Olyan durci tudsz lenni drágám, ha mérges vagy! - a lány kicsit hátrább lépett, helyet adva a másik négy embernek.
- Akkor szent atyám! Bár nem szokásom, bármennyire is furcsán hangzik ez, de meg kell kérlek, hogy a pénzedet is add át nekünk!
- Figyuzz haver! Most komolyan! Kizsebelünk egy tetves szentfazekat! Ezért még nagyon meg fogjuk szívni az életben! Én rendes, megállapodott életet akarok! - közölte a második ember.
- Á! Szóval nyugis életre vágysz! Tiszta sor csórikám! Akkor azonnal befogod azt a hülye senkiházi pofádat különben eláslak a saját kerted alatt! Világos bazd meg?! - itt egy hatalmas gyomros ütést vitt be az ürgének, aki csillagokat kezdett maga előtt látni a tartósnak nevezhető fájdalomtól, és álló pozicióba görnyedt.
- Hát akkor atyám! Mennyi Kp van nálad?! - kérdezte most már határozottan fenyegetően az üzletember.
- Kedves Testvérem! Azonnal meg is nézem! - elővette a táskájából a fekete szütyőszerű pénztárcáját, melyben ezerötszáz forint és némi apró árválkodott. Ezt segítőkészen átnyújtotta az üzletembernek.
- Hát te aztán tényleg szegény vagy szent atyám, mint a templom egere! Pedig az emberek adójából ti aztán dözsölhettek, ha akartok ítéletnapig is!
- Kedves Testvérem! Isten útjai kifürkészhetetlenek! - újabb látványosan ünnepélyes keresztvetés következett, majd úgy tűnt a férfi tökéletesen megnyugodott és átszellemült.
- Hát akkor nagyon köszönjük szent atyám, hogy ennyire segítőkész és adakozókedvű voltál! - válaszolta neki, majd a másik négy emberhez fordult: - Most pedig lépjünk olajra, mielőtt valaki tényleg meglát, és hívja a zsarukat! A másik négy és a lány azonnal kereket oldott, mikor már csupán csak a férfi és az üzletember maradtak négyszemközt, bizalmasan az üzletember elővett öltönye zsebéből egy éles tárgyat, majd kicsit közelebb lépett a férfihoz:
- Egy kis apró ajándékot szeretnék adni szent atyám, hogy mindig emlékezhess rám! - azzal a hosszú késével gyomorszájon szúrta a férfit, majd kihúzta a kést, beült méregdrága Lexus terepjárójába és csikorgó kerekekkel eltűnt onnét.
,,A francba, francba, francba!" - mérgelődött a papot alakító férfi, aki nagyon jól tudta, hogyha nem jut el sürgősen egy kórházba, vagy mentőállomásra akkor szinte egészen biztos, hogy ez a mai nap volt az utolsó éjszakája.
Miközben igyekezett kezével elszorítani vérző gyomorsebét elkezdett lassan botorkálni, és csak remélhette, hogy egy megbízható valakibe botlik majd, aki talán segíteni fog rajta. Persze reményei rohamos gyorsasággal fogyatkozni kezdtek. Végül elért egy zöldes köztéri parkba és leült kicsit megpihenni Márai Sándor szobrához közel.
Óvatosan megnézte véresen szivárgó hasát. A seb, bár nem látszott vészesnek, azért elég komolynak tűnt ahhoz, hogy ne vegye tréfa dolognak.
Szerencsére éppen a közelben posztolt egy sárga taxi. A férfi gondolt egyet, és bár csak alsógatyája és atlétája volt rajta úgy döntött sürgősen tesz egy próbált, mielőtt végleg meghalna.
Kopogott a taxit ajtaján, és érdeklődött, hogy betudná-e vinni a legközelebbi rendelőintézetbe, a tarifát később kifizeti.
- Szálljon be kedves Uram! De hát mi történt magával...?! - rökönyödött meg a nagypapakorú, jószándékú taxis ember.
- Azt hosszú volna elmesélni! Most pedig ha kérhetem taposson bele öregapám, mert megint vérezni kezdett a sebem!
Míg a kórház felé repesztett az átalakított 1200-as Skoda-taxi a nyugdíjas taxis eldiskurált különös utasával, és megtudta tőle a történteket.
- Hát maga aztán nem semmi kedves barátom! Én majd összecsináltam volna magamat a félelemtől, ha néhány bunkó férfi beült volna a taximba, és elkezdtek volna fenyegetőzni, de ahogy látom maga még olcsón megúszta!
- Ha nem számítjuk, hogy elvették az összes ruhámat, és vagy ezerötszáz forint kézpénzemet! - jegyezte meg a férfi egy csipet iróniával. Szerencsére cinikus fekete humora most sem hagyta cserben.
Kicsivel tizenöt percen belül értek be a legközelebbi rendelőintézetbe. A nagyapakorú taxis még jófej is volt, mert azt mondta, hogyha esetleg valamikor még az életben összefutnak ráér megadni a férfi a tarifatartozását. A férfi megköszönte, majd az éppen ügyelő orvosokra bízta életét, akik azonnal összevarrták sebét a gyomrán, és biztos, ami biztos alapon pár napig még bent tartották a kórházban megfigyelésen.