ÜDÍTŐ JÓZANSÁG

Ez a randi érezte egyszerűen pocsék, és katasztrofális végkifejlettel kecsegtet. Már a kezdet kezdetén a félrecsúszott nyakkendő, az irtóztatóan mértéktelen, és kellőképp gusztustalan verejtékezés, mely aztán, ahogy az idő haladt előre egyre gátlástalanabb, egyre elviselhetetlenebb lett a maga groteszk valóságában, és ráadásul éppen nemrég rúgták ki tanári állásából, ami megint kissé kacifántossá, és ugyanakkor bonyolulttá tette egyébként is kissé szánalmas életét. És ha ez nem lett volna elég a gyönyörű, és egzotikus hölgy egymás után küldte le az aperitifek, és a tömény, szeszes italok változatos arzenálját, mert csak jóval később derült ki, hogy ő is legalább ugyanúgy izgul, akárcsak a kissé hóbortos és szeleburdi férfi.
Brigi pántos, ezüstszínű ruhája is sokat sejtetőn karcsú, és babonázó alakjára simult, amit még jobban kiemelt szexis, sokat sejtető dekoltázsa. Mézszőkés haját fiúsan rövidre vágatta, mely újabb extrémitást, és vadócságot kölcsönzött már amúgy is egzotikus megjelenéséhez, és ahogy az emberre nézett azokkal a hosszú fekete seprűszerű szempilláival a legtöbb férfinak azonnal veszettül dübörögni kezdett a szíve, és ez alól Kornél sem volt kivétel. Brigiről ugyanis kiderült, hogy az ügyvédi kamara oszlopos tagja, és persze saját jól menő magánpraxisa van.
- ...Peti akkora egy seggfej volt, hogy ne tud meg... - vallotta be. Úgy tűnt az alkohol mintha őszinteségre, igazmondásra ösztönözte volna. - Miért van az, hogy az összes csúcs jóképű pasi valójában rohadék szemétláda?! - mintha önmagát faggatta, kérdezgette volna egész este.
A férfi töredelmesen, illendően hallgatott egy ideig, majd úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy ő is felfedje kissé szomorkás, és megviselt gyerekkorát, és életének bizonyos fordulóponttal kecsegtető részleteit:
- Tudod szerintem az a mostani világ nagy hibája, hogy csupa-csupa felszínességbe botlik az ember. Mintha szándékosan nem akarnánk időt szánni se maguk, se mások megismerésére! Egyet értesz? - kérdezett vissza, ám könnyedén rájött, hogy ez felesleges, mert a gyönyörű nő csak mondta és mondta a saját, jól begyakorlott verzióját.
Később aztán, amikor Brigi már jócskán úgy nézett ki, mint aki az alkoholtól totálisan elázott úgy döntött, hogy hazamegy, s részéről ez a buli bedöglött.
A férfinak nem volt szokása, hogy magára hagyjon nőket, hiszen úriembernek nevelte nagyanyja, és anyja is, ezért segített újra felvenni időközben levetett, méregdrága tűsarkú cipőjét és táskáját, majd mivel Brigi odaadta neki a kocsija slusszkulcsait ezért óvatosan beültette az anyósülésre, míg ő megengedett sebességgel hazavitte őt. Bár a város azon kerületét nem nagyon ismerhette.
Mikor megérkeztek már koromsötét éjjel volt. A kovácsoltvas rácsos lift mintha csak egyedül őket várta volna a felújított, gangos bérházban, ahol Brigi lakott. Felmentek a lifttel a negyedik emeletre és Kornélnak még így is több időbe telt mire a lakáskulcsokkal betudtak menni az ajtón. Kornél ölbe kapta a tajt részeg nőt, és igyekezett óvatosan, gyöngéden a nappaliba lefektetni, majd keresett egy takaróféleséget és óvatosan betakargatta.
Még gyorsan megeresztett egy telefonhívást, mert aggódó anyjának mindenképp megígérte, hogy végez a randin felhívja az asszonyt, hogy már nem nincs miért aggódnia:
- Jól van kincsem! Büszke vagyok rád! Siess haza! - búcsúzott tőle.
Brigi azonban egy váratlan pillanatban sugárban elkezdett okádni. Úgy tűnt a mérhetetlen sok alkohol és szex nem éppen nyerő kombináció nála, bárhogy is szeretné magát menőnek, vagánynak beállítani.
,,Csak nem fogja éppen ilyen lepusztult, és megviselt állapotban itt hagyni!" - gondolta, majd megkereste a lakás hátsó felében található mellékhelységet, ahol talált egy moppos felmosófát; vizet engedett, és keresett valami bűdös szagú tisztítószerféleséget, majd jó alakosan beáztatta vele a felmosó moppot, és visszatért a nappaliba, ahol a gyönyörű nő kiadós hányás mellett már az igazak álmát aludta, és látszólag semmi és senki sem tudta volna felébreszteni.
Kornél óvatosan elkezdte felmosni a hányást, majd amikor úgy tűnt, hogy tiszta a padlócsempe az eszméletlen Brigit is gyöngéden letakarította, és ölben bevitte a hálószobájába, hogy saját ágyában pihenhesse ki magát. ,,Jó kis randi, annyi szent!" - gondolhatta, mikor bezárta az ajtót, a kulcsokat pedig Brigi postaládájába tette.
Amikor hazaért háziköntösben, és pizsamában lévő anyja kíváncsian, kicsit kotnyeleskedve minden apró, jelentéktelen részletre kíváncsi volt, attól kezdve, hogy az illető egzotikus, gyönyörű nő hogy nézett ki? hogy mit viselt? hogy hogyan viselkedett? stb. Mire Kornél mindenről részletekbe menően beszámolt már hajnali fél ötre járt az idő, és még szerencse, hogy szombat volt, különben Kornél másnaposan ment volna dolgozni.
- Nagyon büszke vagyok rád kincsem! Meglásd előbb-utóbb csak megtalálod az igazit! - bátorította, bíztatta aggódó anyja.
- Az a helyzet, hogy sokszor egyre kevésbé hiszek benne, hogy rám is vár valaki... - vallotta meg őszintén.
A következő napon váratlanul megcsörrent a mobilja, mely magánszámot jelzett. ,,Ki a fene lehet az? Már megint egy ostoba reklámhirdetés?" - futott át Kornél agyán. Néhány pillanat múltán azért mégiscsak felvette a mobilt:
- Halló, tessék!
- Ö... szia! Én... Brigi vagyok, és csak azt szeretném megkérdezni, hogy nem-e adnál nekem még egy esélyt...? - kérdezte józan, ám furcsa kiscica hangon.
- Hát... jó kis randi volt, az már biztos! Remélem kicsit jóbban vagy már? Nagyon rám ijesztettél! - vallotta be.
- Jaj, bocs! Félreérted a helyzetet! Tudod aznap nagyon szar napom volt, és én legalább annyira izgultam, mint te és ezért piáltam olyan sokat, de megnyugtatlak nem ilyen vagyok! Kaphatok tőled még egy lehetőséget? - igazinak, és őszintének tűnt a hangja. Mint aki már mindent megbánt, és nagyon sajnálja a történteket.
- Hát... nem bánom... - válaszolta Kornél.
- Figyelj! Megígérem, hogy nem foglak átverni! Istenien fogod magadat érezni, és legalább elmondhatod magadról, hogy igazán megismertél! - vallotta be.
A következő Pénteki napon újfent fél nyolckor megint találkoztak egymással, ám ezúttal Brigi pontosan érkezett, és gyönyörűbb, és komolyabb volt, mint valaha. Már ahogy kezükkel kezet fogtak, és ujjaik egymáshoz értek sejteni lehetett a titkos mágneses energiákat, melyek egymáshoz vonzották lelküket.
- Hát szia... Kornél... ugye? - kérdezte meg, mert nem volt biztos a nevében.
- Ö... Brigi? Hihetetlenül csinos vagy! - nyújtotta át kisfiús félszegséggel a virágot, amit a nő először nagyon is furcsált, de azért kedvesen elfogadott. - Ez a tiéd!
- Ó... hát... nagyon köszönöm! Bocsátsd meg a múlt pénteki dolgot, de teljesen ki voltam készülve. És nagyon köszönöm, hogy rendet tettél magad után. - vallotta be kissé elpirulva, szégyenlősen. - Tudod ritkán találkozik az ember olyan cuki pofa pasival, aki feltakarítja a hányását.
- Ö... én kérek elnézését, csak úgy gondoltam ez így helyes... - szabadkozott.
Mindketten megvacsoráztak miközben egyre oldottabb, felszabadultabb lett - ezúttal szigorúan -, csupán üdítőkkel körülöttük a romantikus légkör. Kornél nem hagyott ki semmilyen kínosnak, vagy tabutémának tetsző részletet saját életéből, és nagyon hálás volt Briginek, mert érződött rajta, hogy őszintén érdekli, és sajnálja, ami vele történt. Kornél is meghallgatta Brigi félresiklott kapcsolatait a genyó férfiakkal, akik házasságot és gyerekeket ígérgettek neki, de persze amiből semmi sem lett.
Végül most Brigi vezette saját autóját hazafelé, és amikor leparkolt a társasház előtti parkolóban ő volt az, aki kezdeményezett és elcsattant az első csók is.
- Nagyon jól éreztem magam veled kedves Kornél! Ha benne vagy, még nagyon sokszor szeretnék veled találkozni! Azt mondom, hogy haladjunk fokozatosan, és ne erőltessünk semmit, ha csak nem akarjuk! Mit szólsz?! - nézett rá a romantikus csók után kérdőn, kíváncsian.
- Igen! Egyetértek! Ez szerintem is jól hangzik! Akkor a következő alkalom legyen ugyanígy Pénteki napon, persze csak, ha neked is megfelel? - nézett rá kérdőn.
- Semmi akadálya! Biztos még nem hiszed el, hiszen alig ismerjük még egymást, de úgy érzem, hogy veled kaptam most egy második esélyt az élettől, és ez fantasztikusan felszabadító! - sugárzóan, és boldogan ragyogott a szeme.
- Ennek igazán örülök! - felelte a férfi.
Így ismerkedett meg Kornél későbbi párjával, és nem bánta meg.