FÉLHANGOSAN, BIZALMASAN

Ha kimegy az utcára előbb-utóbb mindenki megbámulja.
Még valóságos rögtönzött füttykoncertben is van része, amint könnyed, gazellaszökkenéssel felkapaszkodik a villamosra. Éppen aszfaltoznak a részeges, elviselhetetlen kánikulában, és a melósok között sok a fiatal legény, akik kedvükre legeltetheik rajta - persze csak átmeneileg -, mohó, és kíváncsiskodó szemeiket.
- De jó bőr vagy kisanyám! Azta! Legyél a barátnőm! - kurjongatnak utána, ami alig öt perc után már zavaró tényezőnek hat, pláne, hogy a többi utas ezt egyáltalán nem nézi jó szemmel.
Még a középkorú, bajszos buszvezető is megbámulja őt sötétített, dioptriás szemüvegén keresztül, mintha még életébn nem látott volna annyira káprázatosan sugárzó, álomgyönyörűséges angyali csodát, amit nőies kisugárzása a legtöbb ember felé azonnal közvetít.
Valójában mindig is csodálkozott rajta, hogy az emberek - legalább is -, a legtöbb esetben alapból a külső, testi sajátosságokat veszik észre, és nem mondjuk a mozdulatok, gesztusok, vagy adott esetben a nonverbális jeleket. Igaz, ami igaz kipróbálhatta volna az új nyárias, szoknyás ruháját a sokat sejtető, ütött-kopott farmer rövidnadrágja helyett, mely már egyenesen, és nyíltan is provokáció bizonyos alfahímekkel szemben. Napbarnított, balzsamos, Kleopátra-bőréről már nem is beszélve. Egyszer a nagymamája mintha kislány korában mesélte volna, hogy Afrikai hercegnők is voltak a családban... Külön, pikáns egzotikum. A méregdrága, de nagyon is kényelmes szandál ugyancsak feltűnőséget kölcsönöz.
Ahogy helyet foglal a buszon mintha az utasok többsége azonnal merő udvarias előzékenységből hellyel szeretnék kínélni. Őt azonban a legkevésbé sem lehetne olcsóságokkal lekenyerezni; szándékosan a busz hátsó részébe a ,,kakasülőre" ül fel. Farmernadrágjában máris berregni kezd a mobiltelefon, amit szándékosan elnémított, mert semmi kedve nyomkodni, legalább is addig, amíg mozgásban van, és utazik. legjobb csajos barátnői legutóbb is hívták a Balaton Soundra, meg a Szigetre, de úgy érzi, mintha már nem akarna többet bulizni, vagy kiöregedett már abból a korból.
A busz hirtelen csikorogva fékez, mert az egyik újgazdag terepjárós majom szándékosan nem adta meg neki az elsőbbséget. A váratlan rándulástól, akik kapaszkodtak szándékosan kibillennek egyensúlyukból. Egy kedves, nagymamakorú hölgy elesik, és csomagjait is elejti. Most rajta van a sor, hogy közvetlenül segítsen.
- Tessék csak nyugodtan rámbízni! Tessék leülni! - ugrik fel rögtön, mintha egyenesen bolha csípte volna meg, és máris kedvesen összeszedegeti az idős asszonyság csomagjait, aki nem győz hálálkodni, hogy azért a mai világban is akadnak rendes fiatalok, míg a többi utas most is úgy van vele, hogy már csak egy újabb hősnő hiányzik ennek a szánalmas, agymosott világnak.
- Nagyon köszönöm kislányom! - huppan le az idős nő a szabadon átengedett ülésre. Kifújja az orrát, és megtörli a szemüvegét is.
- Szóra sem érdemes! Őszintén remélem, hogy nincs komolyabb baj? - kérdezi a csinos, egzotikus lány, és azonnal barátilag szóba is elegyedik vele.
- Mondja kedveském a következő megálló a Sion-lépcső? - kérdezi barátságos kíváncsisággal már mosolyogva az idős asszony.
- Ö... nem... rossz buszra tetszett szállni néni kérem, de ha a következő megállónál leszáll és a másik irányba lévő buszra száll fel, az odaviszi majd Önt! - válaszolja, és érzi, hogy a világ mennyire kihasználta és becsapta ezt a védtelen asszony.
- Nagyon köszönöm kedveském! - hálálkodik az asszony, majd mint egy leleményes kis állat a következő megállónál, mintha máris puskagolyóból lőtték volna ki azonnal felugrik, és inkább úgy dönt, hogy leszáll nem bízván a buszvezető meg-nem-kérdezett válaszában.
Sokáig gondolkozik magában, hogy vajon a többi utas miért nem volt közvetlen, és ugyanakkor segítőkész az idős nővel, és arra a meggyőződésre jut, hogy most jelen pillanatban a világ tótágast állt, és minden fordítottan működik, legalább is egy olyan világban, ahol az emberek ennyire lebutított, közönyösített tunyaságban, és a ,,minden mindegy" alapállásából szemlélik csöndesen sanyargatott hétköznapjaikat.
Végül ő is úgy dönt, hogy leszáll inkább a Ferenciek-terén és tesz egy könnyed sétát az Astóriáig. Közben nagy valószínűséggel talán be is néz egy-két antikváriumba, pusztán csak a kultúrális formalitás kedvéért, hogy fejében kisebb számítást végezzen tavaly óta vajon miként, és mennyit emelkedhettek a már amúgy is folyamatosan változó, méregdrága árak.
,,Miért kell minden összegnek kilencesre végződnie, és miért kell kettes számmal kezdődnie?!" - fut az fejében, miközben éppen betér a Kossuth utcai elegáns, csilingelős ajtajú antikváriumba, ahol a pénztáros lány legfeljebb öt évvel fiatalabb, min ő, mégis sokáig úgy bámulja könnyed, kissé színpadias eleganciáját, ahogy gazella-szökenéssel lépked a könyvespolcok között, mintha nem is erről a bolygóról származna.
- Szia! - köszön, amint belép könnyedén.
- Szia! Miben segíthetek? - kérdezi vissza a pénztáros lány kissé megütközve, hogy egyszerűen letegezték.
- Köszi, megoldom... - több szót már nem veszteget, mert azonnal megakad a szeme egy Pablo Neuda és egy vadiúj Márai-köteten. Igen ám, de vajon melyik legyen a szerencsés választás, amire futja a pénzéből, mert általában a könyvek hátsó, utolsó lapjára szokták volt ceruzával felvezetni az összeget, amennyibe a kötet kerül. Úgy dönt egy kicsit megtréfálja a pénztárost. Hátha kap kedvezményt. Elvégre sosem lehet tudni. Közepesméretű táskájából úgy tesz, mintha szempillaspirálját venné elő, ami valójában egy kisebb grafitceruza. Megegyezik a színe azzal, amivel az antikváriumos is kiszabta a saját árait. Kisebb radír is tartozik a ceruzához. Most fogja és mintha csak a kötetet olvasgatná találomra óvatosan kiradírozza a számára barátságtalan árat, és megad egy kedvezőbbet, amit később kifizethet.
Gyerekes, izgatottság, újjongó öröm bizsereg át rajta a fejétől a lábujjáig. ,,Vajon észreveszi-e a nélánál is fiatalabb lány az ördögi fondorlatot.
Még jó pár kötet a kezébe akad, amivel ezt megcsinálja, és szinte tüntető diadalmasság kíséretében vonul a pénztárhoz és pakolja ki ritka, becses könyvkincseit a pultra.
A fiatal lány pedig a vörösen világító, digitális lehuzóval egymás után huzza le a kis sárga bilétákat a könyvek hátoljáról, és látszólag ügyet sem vett rá, hogy valójában mi mennyibe kerül?
- Nyolcezer kilencszáz forintot kérek szépen! - közli barátságosan. Közben udvariasan érdeklődik, hogy minden könyvet megtalált-e, ami érdekelte.
- Igen! Nagyon köszönöm! - megint csak nem bír magával, és régi, imádnivaló gimis osztálytársa könyvcímét is megkérdezi a pénztáros lánytól, csupán csak a rend kedvéért.
- Pillanat türelmet... azonnal megnézem... - már pötyögteti is be a könyves nyilvántartásba a férfi nevét, és közli, hogy elfogytak a könyvei, de az Országos Széchenyi Könyvtárban azért akadhat egy-két helyben olvasható példány, márha nagyon iparkodik az ember.
- Ó, értem! Nos, köszönöm szépen!
- Ismered az írót? - érdeklődik egyre kíváncsibban.
- Együtt jártunk annó gimibe! Csupaszív egy férfi annyit mondhatok! - mondja közelebb hajolva bizalmasan, mintha bárki is volna még raktuk kívül a kis helységben. - Akkor szia! - köszön el, mire a fiatal pénztáros lány is hasonlóképpen tesz.
Amint kilép az üzletből, valósággal máris érzi, hogy a jótékony adrenalin-löket bizony percről percre úgy felpörgette, hogy fölös energiatöbblete keletkezett, amitől valahogy muszáj volt megszabadulnia. Kapóra jött neki az egyik romkocsma, ahol élő zenét játszott egy kezdő zenekar.
Senkitől és semmitől sem zavartatva magát máris ritmikusan táncolni kezdett a zene ütemére, és miközben néhány járókelő jócskán megbámulta miként ropja önmagával a táncot érezte, hogy szervezetéből jótékony felüdüléssel távozik a feszültség és a maradék stressz. Amikor jó tizenöt perc után végzett a kis romkocsmában főként a külföldiek népes sereg egy emberként felállva tapsolt neki, amit ő teátrális, bájos meghajlással viszonzott majd tovább sétált. ,,Megvan a napi kondi!" - szögezte le magában.
Mintha megéhezett volna. Szerencsére épp utban esett a legjobb, eredei hamburgeres büfé, ahol nem olyan ketchupban tocsógos, fonnyadék mócsingokat löktek az embernek, mint általában némelyik jóhírű gyorsétteremben.
Azonnal bement, és kért egy hatalmas burgert hagymával, salátával, és extra nagyadag sajtszószos sült krumplival. Nyugodtan adhatott a kalóriáknak, hiszen szerencsés testalkata folytán a barátságtalan pluszkilók is mintha szándékosan kikerülték volna. Helyet foglalt az egyik félreeső helyen, majd amint készen volt a rendelése komotósan falatozni kezdett. Ilyen jóízűt még ténylgesen nem evett. Még az se zavarta, ha arca néhol mustár és ketchupfoltos lett. Letörölte egy szalvétával.
Alig tíz perc alatt végzett is az ebéddel, és a kiszolgáló, kamasz srác nem tudta magával hova tenni, hogy egy ennyire egzotikus, szexis csajba hova férhet ennyi tömény kaja?
- Nagyon köszi! - adta vissza a tálcát a srácnak. - Az életemet mentetted meg!
A srác még egészen biztosan megakarta kérdezni, hogy a közeljövőben esetleg összefuthatnának-e, de már fogta is magát és sietve távozott a hangulatos kis büféből.
Alig vette észre gyerekkori barátnőjét, aki már megint újfajta hajfestékkel kísérletezgetett, holott nyugodtan elmehetett volna egy árban megfizethető fodrászhoz, hogy rendesen ráncba szedesse rakoncátlankodó frizuráját.
- Hé csajszi! Hát nem ismersz meg?! Ági vagyok! - szólt utána.
- Jaj, persze bocs! Szia, mi újság? - mérte tetőtől-talpig végig. - Hát veled meg mi történt, mi?! - kérdezi meglepetten.
- Na, milyen az új séróm, csajszi? - izgatott a kérdés miatt, és őszinte választ vár.
- Hát... hogy őszinte legyek kissé... szürreális... - habozik, hogy mit feleljen, mert semmi esetre sem akar vérre menő szócsatát legrégebbi barátnőjével.
- Azért remélem csak nem olyan rémes! Tudod csak kíváncsi voltam, hogy reagálsz! De üljünk már le, és dumálhatnánk, ha épp ráérsz!
- Miért is ne! Most úgy is szabad vagyok! - vágja rá kapásból, mert a nap többi része mintha máris belefulladna a pusztító, afrikai típusú kánikula hőhullámaiba, amit a nyílt tereken szinte képtelenség tartósan elviselni.
- Ez szupi! - máris kislányosan ujjong Ági, aki úgy tűnik semmit sem változott az elmúlt bő egy évtized alatt.
Gyorsan beülnek egy légkondicionált kávézó-étterembe, ahol úgy tűnik ismerik az egzotikusabb hölgyet, mert szinte tűntető előzékenységgel szeretnének neki kedveskedni a pincérek, amit őt kedves fejbiccentéssel elhárít.
- Úgy látom csajszi te mindenütt meglehetősen népszerű vagy, akárcsak a gimiben!
- Jaj ne is mondd! Szerintem Adrienn, Andi, és Laura sokkalta népszerűbbek voltak. Én amolyan rút kiskacsa voltam... - töpreng hangosan.
- Viccelsz? Az a három grácia annyira fennhordta az orrát, mintha ők gyártottak volna elsőként spanyolviaszt! Nevetséges! Az a baj, hogy ők szerintem nem is akartak megváltozni, vagy őszinte barátságokra szert tenni! Csupán csak kihasználták a helyzeteket, és az embereket!
- Hm... lehetséges.
- De elő a farbával! Hová tűntél, hogy nem jöttél az osztálytalira sem? Annyira hiányoltunk! - kérdezi kíváncsiskodva s a másik nő érzi, hogy most nem hazudhat.
- Hát... leginkább a nagyimat ápoltam, mert szegénykém mindig elkapja valami.
- Na ne már! Ez ugye valami idiota vicc? - csodálkozik meglepetten a másik.
Megrázza a fejét, hogy nem viccel.
- De azért remélem, hogy a nagyid jól van? - őszinte aggodalom csendül fel Ági hangjában.
- Fogjuk rá! Mégis sokszor úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban történhet valami rossz dolog, amire nem lehet felkészülni!
- Mindig túlagyalod a helyzeteket drága barátnőm! És a pasikkal mi a helyzet? Gondolom most is vár rád egy sármos, macsó pasi a lakásodon, nem igaz? - ravaszkás, huncut fény csillog barátnője szemében.
- Ha Tibire gondolsz, akkor megszabadultam tőle, mert egy görény szemétláda volt! Állandóan csak saját maga karrierjével volt elfoglalva, és egyszer rajtakaptam, amint egy másik nővel flörtöl, akivel később jópárszor le is feküdt! - vallja be szomorúan.
- Ezt a kapitális seggfejet! Hogy tehetett ilyet?! - lepődik meg. - Persze... a teremtés koronáit egyedül csak a farkuk vezérli. - jegyzi meg kis idő múlva. - És vannak gyerkőceid?
A másik kérdő pillantást vett rá, mint aki félrehallott valamit:
- Szerinted?!
- Jól van már! Csak arra gondoltam, hogy neked jogod van hozzá, hogy családod lehessen. És van már olyan jelölt, akivel tudod... szóval esetleg... alakulgat valami...?
- Még nem igazán. De nemrég találkoztam egy különös férfival, aki még mindig az anyával lakik, és tudom, hogy nehéz elhinni, de azonnal megvolt az a bizonyos közös szikra és hullámhossz, csak még mindig félek kicsit belevágni...
- Jaj drágám! Az életet nem szükséges tovább bonyolítani, amikor sokszor úgy is eléggé bonyolult. Figyel, azt mondom vágj csak bele nyugodtan! Mikor mutatod be Mr. Romeót?
- Tudod még annyira friss ez a kapcsolat! Megbeszéltük, hogy fokozatosan haladunk, érted?
- Persze, de azért gondolom már biztosan megvolt az ágyba bújás? - kuncogott egy nagyot.
- Jaj Ági! Olyanokat tudsz mondani, hogy ketté áll a fejem! - fújta ki a nagy levegőt magából.
- Miért? Teljesen logikus következtetés, hogy egy olyan vadítóan szexi csaj, mint te bármit megkaphat az élettől!
- Figyelj! Ez a fantasztikus férfi nem olyan, mint az összes többi bunkó seggfej, akikkel eddig dolgunk volt! Ő még ahhoz is külön engedélyt kért, hogy megcsókoljon! Érted ezt?! A mai világban! Szerintem ez nagyon nagy ajándék a sorstól! Nem akarom elszúrni! - vallotta be őszintén.
- Akkor azt mondd meg csajszi, hogy milyen volt az első, igazi csók? - kíváncsian közelebb hajolt hozzá, hogy hallja minden szavát.
- Mi is mondhatnék...? - sejtelmesen elmosolyodott. - Egyszerre volt bizsergető, izgató. Mint amikor az ember megkóstol egy lédús, érett gyümölcsöt, ami nem nagyon édes, de ahhoz pontosan elég, hogy begerjedjen tőle!
- Azonnal mutass be!
- Jó! Majd igyekszem!
- És mivel foglalkozik a romantikus lovagod?
- Régebben irodalmat és törit tanított, de most úgy vettem ki, hogy szeretne vállalkozást csinálni, de nem akartam még nagyon vájkálni a múltjában, nehogy elriasszam.
- Persze! Ez érthető!
A két barátnő annyira tartalmasan elcsevegett egymással, hogy észre se vették, hogy elrepült az idő, és kora délután lett.
- Hú! Ennyit szerintem még a gimiben sem beszélgettünk! - vallotta be Ági.
- Az egyszer biztos! De nagyon köszönöm, hogy kiadósan kivesézhettük a dolgokat. A gyerkőcöket sokszor puszilom! Egyszer megismételhetnénk ezt a csevegést!
- Mindenképp!
Bizalmasan megölelték egymást, majd két ellentétes irányba sétáltak el a napsütésben. Folyamatosan azon töprengett, amit barátnője mondott neki. Ha add egy esélyt a párkapcsolatának, az még nem feltétlenül azt jelenti, hogy szükségképpen le kell feküdnie barátjával, csak abban az esetben, ha már mindketten felelősségteljesen készen állnak rá. Átvágott az egyik kereszteződésen, és úgy döntött, hogy beül egy taxiba, mert ma nincs kedve tömegközlekedést használni.