NEGATÍV ÁTHALLÁSOK


Már csak a kiáltó csönd létezik-e
nagy visszhangtalan homályban,
mely körbevett minket.
Súlyos, lekötözött spirális tömb
paprikajancsi-sírásokkal egybekötve.
Ezüsttorkú, vonyító kutyák sokszor kibírhatatlan,
nyivákoló ugatása úgy fekszik
az ember viseletes lelkén már,
hogy kis híján agyonlapítja!
Ahogy hívalkodó, pisla fény
a kettétört faágat kettészeli
Janusz-arcokról is menten leválik,
ha van aki szemfüles
áskálódó csábítások vegyüléke. 

Dadogó hülyegyerek már minden agymosott,
vagy szolgalelkű ostoba!
Az interjúkban szándékosan
lebutított kérdéseket óbégat a készületlen,
rossz tanuló riporter,
mert jogosan fél már kérdezni,
tudván: ha nem vigyáz szimpla állásával játszadozik!
Állások, karrier-lehetőségek
már nem egyebek,
mint egy esélyes kockajátékok,
viszolyogtató vesszőfutások sorozatai,
ahol csak az győz, ki ugyanúgy becsap,
hazudozik vagy lépre megy
könnyedén az alamuszi spicli-többivel! 

Érzelmeink becsapható,
naiv rabjaiként árbándokat kergetünk hasztalan,
hisz képtelenségnek tűnhet felfogni
a híres Celeb-arcok miként,
hogyan érvényesülhetnek?!
Olthatatlan öngyilkos-megszállottsággal
sodródnak a hajótörött lelkek is,
beszögezett síri magány felé,
hisz nincsen már, ki megvédhetné
s felkarolhatná őket.
Idegesen s riadtan, stressz-feszülten,
akár a legtöbb hitvány ragadozó
vakondokként megvakult
homály-üledékben eltűrni
kényszerülnek többségekben
a Létezés látszatát! 

Az elmulasztott lehetőségek,
mint szándékosan megfullsztott
véglények kísértetiesen,
önmarcangolón keserédes álmainkban
még vissza-visszatérnek.
Halkuló viszolygás szivárog
alattomosan a letapétázott falakból,
ahol befalazott, kóbor-emlékeink
nyugodnak; napra-nap
visszabotorkálni kényszeríti magát
bennünk a megtűrt lélek
míg holnapok árnyán felriad!