MUTOGATÓ TÜKÖR-SZAVAK


Már nagyon régen kiszemeltem őt!
Hosszú, kecses, korom szemöldökíve alatt
kutató, kíváncsiskodó barna szempár fényében,
pupillái szelídítve könnyező udvarában,
mintha egy éberen álmodó,
romantikus vágy volna szüntelen ébren.

Huncut csacska-gyerekes derű van
szikra-tekintetében s valami
megbonthatatlan egy-honvágy.
A rakoncátlan örök-fiatal
hamiskás pisze-orr,
szimmetrikus arccsontok
egzotikus királynőt sejdítnek,
míg az enyhén telt
alsó ajkakbeszédesen
is szótlansággal bírnak.

Lágyan omló dús rakoncátlan
vízesés hajzuhatagját mostanság
mintha szándékosan megbontaná
a hidrogénezett mézszőkés árnyalat.
Mint aki szándékosan arról
az apróságról
is rendre elfeledkezett,
hogy önmaga maradhasson.

Mélázó, boldog arca most inkább
egyre felszínesebb, a tetetett
s nem valódi, sugárzó boldogság
bújócskázik benne.
Megremeg benne,
óhatatlan eltört, megsebzett
szívének dobbanó indulatisága.
Láthatatlan szemek sem
igen vehetik már észre,
ki mestere lett
manipulációs fondorlatoknak.

Szikra s örök önemésztő láng
önmagát vallatón,
hűséggel odabent lobog benne
nyughatatlan gazdagon.
Apakomplexusa még ki-ki ütközik
s nem csupán kétszázszor
díjnyertesen eljátszott naiva-szerepeiben.

Élete hamar fordulóponthoz érkezett,
s nm is tudhatta teljes-igazán vajon
még kiben is bízhat meg?!
- Most dedikált.
Kedveskedő szívecske-aláírását
bámulom magam előtt.

Nézem kézirását; miként változik
a sok igényes, bölcs vonal
s még most sem érthetem azért
volt-e a fájdalmas tett,
mert a szimpátia maga alá gyűrte
az emberi ismerkedés alapszabályát,
vagy csupán mert
a showbusiness hírneve mindig
is előbbrevalónak látszott
az őszinte, védelmező barátságnál?!