DÉDELGETETT ÁLMOK

Az éjszaka mintha egyszerre lett volna egy áthatolhatatlan, sűrű, ragadós massza, ugyanakkor szelídített, balzsamos levegőt is takart. Két baráti család ment saját autójukon egy színházterembe, melynek nagytermébe egy hatalmas hófehér vásznat szereltek fel, mert mint utóbb kiderült azon fogják levetíteni a legújabb Batman-filmet, mely komorabb, sötétebb, nyomasztóbb alvilági képregényadaptáció lesz, mint akit a rajongók valaha is elképzelhettek.
A kisfiú hat éves lehetett, és annyira izgult, szorongott, és szemlátomást feszélyezve bámult ki a komor éjszaka vásznára míg észre nem vette a hatalmas sárgás cintányérként világító, kísérteties holdat, mely olyan vizslatónak tűnt, mintha csak egyedül őt figyelné. Szinte az ember bőrén át is bármikor érezni, tapintani lehetett, hogy a sárgás, szike-éles fényei behatolnak a szövetekbe, az emberi hús rejtett pólusaiba.
- Izgulsz kincsem? - fordult hátra a zsiguli anyósüléséből a csinos, fiatalos, bombázó anyuka, aki mintha mindig is rendkívül aggódott volna egyszem fiacskája testi-lelki fejlődéséért, mert a kisfiú mindig is olyan furcsán, bölcsen viselkedett, és persze senkivel se barátkozott, hiszen meglett félemlítve.
- Anyus! Hagyd békén a srácot! Jól érzi magát! Egyelőre képtelenség parkolóhelyet találni. - morcoskodott mérgelődve a cigiző apuka, holott a feleségével konkrétan megbeszélték, hogy nincsen dohányzás a kocsiban, és a gyerek előtt. Az apa viszont fittyet hányva, kedvére szegte meg a szabályokat, mint valami vagány, magányos fenegyerek, akinek mindent lehet.
A kisfiú továbbra is vacogó izgatottsággal bámulta a holdat, és titkon talán még beszélt is hozzá. Elmondta legféltettebb benső titkait: ti. hogy szeretne igazi bátor, nemes, segítőkész szuperhős lenni, aki megvédi az elesetteket, és a gyengéket, és legyőzi a gonosz embereket, akik mindig a kelleténél kicsit többen vannak. S ha szuperhős lehetne - akárcsak egy nap erejéig -, akkor talán senki se merne kekeckedni vele, vagy bántani azért, mert nem tud barátkozni, mert udvarias a lányokkal, vagy hogy a csokiját a szerelmének adja. ,,Micsoda egy idiótaság!" - gondolta.
A zsiguli sűrű vékcsikorgatások közepette fékezett végre egy alkalmas parkolóhelyen, mire sikerült kikászálódni az autóból. A másik család tagjai is kiszálltak autóikból, és a három gyerek között máris lázas eszmecsere, és diszkurzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy vajon Batnan végleg leszámol-e ősellenségével Jockerral, vagy Jockernek ismételten sikerül kereket oldania?
- Szerintetek milyen új kütyüket fog használni?
- Milyen lehet az új Batmobile? Talán turbó, vagy repülőgép turbinát szerelnek bele?
- Vajon Alfréd tényleg olyan öreg vagy csak befestették a haját?
Ehhez hasonló izgalmas kérdésekből - úgy tűnt -, sosincs elegendő válasz.
- Készen álltok srácok, hogy belépjetek a káosz birodalmába? - kurjantotta el magát egy jegyárusító, kamasz srác, akinek kedvenc tréfái közé tartozott, hogy élcelődjön a gyerekekkel.
- Készen! - üvöltötték kórusban a hatéves kisfiú kivételével. Ő még mindig a holdat bámulta merev elszántsággal, és abban reménykedett, hogy talán ha eléggé bátor, és elszánt akkor fantasztikusan fogja érezni most magát, és nem fogja zavarni a legtöbb zsibongó, gonoszkodó ember. Bizalmasan megszorította aprócska kezeivel anyja kezét, és a fiatalasszony érezte kisfia keze mennyire átizzadt az izgalomtól, és a tartós frusztráltságtól.
A két gyerek azonnal berohant a nagyalakú vetítőterembe, meg se várta a szülőket, míg a kisebbik fiú úgy döntött, hogy anyja kezét fogva szófogadón fog bemasírozni, és inkább nem kockáztat. Ugyan mi értelme is lenne?
Mire sikerült elhelyezkedni, és helyetfoglalni mindenkinek a zsibongó, tolakodó hangzavar szinte pár perc alatt tökéletesen megszűnni látszott abban a pillanatban, amikor a nagy csillárok fényei hirtelen kialudtak, és a hófehér vetítővászon fekete színűre váltott, és legjelent a visszaszámlálást jelző ötös felirat, majd hasogó zenekísérettel egy sárga Batman-felirat, mire máris újongó tapsvihar fogadta zajos tetszésnyilvánításként az eseményt.
A kisfiú szinte megbabonázva bámulta a hatalmas vásznat, és a jó hangzást. Amint a két tökelütött, koszos rabló a zsákmány elolasztásán veszik össze, miközben hangtalan csöndességgel a hátuk mögé nem ereszkedik egy fenyegető, félelmetes, denevérruhát viselő, ismeretlen férfi. Időnként úgy megszorította heves, szívkalapáló izgalmával anyja kezét, hogy a fiatalasszony kis híján felkiáltott enyhe fájdalmában, de önmagában nagyon örült, hogy a fiának rendkívül tetszik az, ami éppen a vásznon történik.
A kisfiú szándékosan erre az alkalomra magával hozta Batmanes, műanyag akciófiguráját, melyre jóformán a teljes zsebpénzét elköltötte, de nem bánta. Most úgy látszik minden pénzt megér, hogy láthassa nagy kedvencét.
A vezető Hollywoodi nagyágyú színészek - gondolhatnánk jó pénzért -, frenetikus, fantasztikus alakítást nyújtottak a kisfiú pedig sok jelentben valósággal visszafojtotta saját lélegzetét is, de úgy hogy pufók kis feje majd felrobbant, mert olyan izgalmas volt ez az egész. Később aztán a romantikus részeknél, mikor Batman megcsókolta, vagy éppen búcsút vett az imádott, bombázó nőtől a kisfiúnak is kicsit összeszorult a szíve. ,,Vajon milyen lesz, ha majd ő is felnőtt lesz és lesz barátnője, netán felesége aki majd igazi rajongó szerelemmel szereti? Egyáltalán lehet-e őt szeretni ezen a világon?" - ehhez hasonló furcsa már-már filozófiát sem nélkülöző kérdésekkel sokszor traktálta az unalomig szüleit, míg végül szülei kijelentették, hogyha majd felnő megérti a bonyolultnak látszó dolgok összefüggéseit.
Az egész estét filmvetítés kicsivel este tíz körül ért véget. Mire a hatalmas vetítőterem kiürült, és a két baráti család is hazament addigra a három kisgyerek is totálisan kifáradt az egyetemes izgalmaktól. A kisfiút viszont fűtötte a kalandvágy no meg a jócskán megnőtt adrenalin, mely úgy érezte újabb és újabb adagokat fecskendez gyermeki szervezetébe.
- Na srácok? Hogy tetszett a film? - kérdezte felváltva a két apuka, aki kicsit úgy viselkedtek egymással, mintha a jóbarátság mellett riválisok is lennének.
- Eszméletlenül jó volt! - válaszolta az idősebbik fiú.
- Csúcsszuper! Olyan volt a Batmobile és olyan rakétasebességgel ment, hogy az eszem elszáll! - mondta a másik.
- Kicsim? Remélem neked is tetszett! - hajolt közelebb kisfiához a csinos fiatalasszony, nehogy gyermeke lemaradjon a többiekkel szemben.
A kisfiú csak párszor bólintott.
A három gyerkőcnek jóformán teljesen leragadt a szeme, mégis a kisfiú birta a legtovább. Ő valahogy nem akart, nem bírt egyszerűen elaludni. Mintha bele lett volna kódolva a felismerés, mely értelmet adhat az egyes emberek életének. Igen! Ütött szöget a fejébe, ha nagy lesz szeretne saját történeteiből filmeket készíteni, és bár egy-egy filmforgatás tetemes pénzbe kerül legalább szeretné megtapasztalni milyen lehet, ha minden irányítás egyetlen rendezői személy kezében összpontosul, és mi van akkor, ha ő lehet ez az egyetlen személy. Fantasztikus érzés lehet, ha őszinteszívvel gratulálnak azért, hogy kemény, fáradtságos munkával létrehozott, megteremtett valamit saját kútfőből a vásznon, méghozzá saját forgatókönyv alapján. Bár akkor még semmit sem tudott arról, hogy milyen szerkezeti elemekből épülhet fel egy igazán jól megcsinált forgatókönyv.
- Jól van gyerekek! Akkor most mindenki mehet fürdeni aztán fekvés, mert hosszúra nyúlt a nap! - mondta előbb az egyik apuka aztán a másik, míg a két feleség csak megfontoltan bólogatott.
Mindhárom kisgyerek egyesével elment lezuhanyozni, majd pizsamát vettek, és elérkezett az esti fekvés ideje. A kisfiú mégsem tudott elaludni. Hosszasan forgolódott az ágyában, ami ki lett jelölve a számára. Azt álmodta, hogy egy olyan szuperhős, aki nem menthet meg mindenkit hiszen a földbolygó hatalmas. Amikor álmából felébredt éppen hajnalodott, és hétköznap lévén ovódába kellett mennie, amit azért is utált, mert a gonosz kislányok folyamatosan nyüstölték őt, senki sem hagyta békén, és az összes játékát tönkretették.
Édesanyja persze igyekezett megnyugtatni a kegyes hazugság hízelgő meséjével:
- Tudod miért tették tönkre a lányok a játékaidat?
A kisfiú értetlen, bamba szemekkel megrázta vállait.
- Azért, mert tetszel nekik! - felelte az anyuka, és titkon abban reménykedett, hogy ennyivel majd megúszhatja, és el is intézheti az ovódai kellemetlenségek egész nyügét, és gondjait. De a kisfiú átlátott rajta, mint minden gyerkőc, akik csak a színtiszta igazságot fogadják el egyedüli menedékként, vagy mentőövként, amibe még belekapaszkodhatnak.
Amint anyukája elvitte autóval az ovódába és kirakta a kisfiú Batmanes akciófiguráját kezdte izzadó tenyerében szorongatni, és vészjoslón lépett be az épületbe, ahol egy újabb pokoli nap várt rá...
Hosszú évekkel később közel a húszas éveihez a felnőttes, koraérett kamasz srác elhatározta, hogy ha törik, ha szakad megpróbálja a Színművészetit, és bár három rosta volt, ami után felvették az embert, mégis ha arra gondolt, hogy alig négy-öt embert vesznek fel hatvan emberből valahogy totálisan elfacsarodott a szíve.
,,Muszáj bemennem azon az ajtón! Különben egész életemben agyalhatok, hogy vajon miért nem sikerült!" - mondogatta magának, amit belépett a felvételi négytagú bizottság elé egy - amolyan -, kis házi színpadféleségre. Később aztán az egyik legendának számító bölcs színész megjegyezte, hogy nagyon tehetséges, de sajnos semmilyen lehetőséget nem tudnak biztosítani számára, hogy felvegyék. Ez totálisan a padlóra küldte.
Azonban néhány nap múltán egy ismeretlen filmes szakemberrel hozta össze a váratlan sors az egyik szupermarket élelmiszerosztályán. A kamasz srác éppen tolta a rozsdás bevásárlókocsit, és számos olcsón leértékelt DVD-t pakolt be, amikor véletlenül garmboloztak, és a két kocsi kellemetlnül csikorogva összeakaszkodott, mintha dozsempályán volnának.
- Oh! Bocsánat! ne haragudjon az én hibám! - mentegetőzött.
- Semmi probléma! Azt hiszem én láttam már magát, csak nem tudom hol? - nézett rá töprengőn a szakember.
- Nemrég voltam a Színművészetin! - felelte.
- Igen! Pontosan! Hollósi tanár úr valóságos órákat regélt Önnel kapcsolatosan! Sajnálom, hogy nem sikerült a felvételie. - kezet nyújtott, mint aki valóban őszintén is gondolja, amit mond. Ez rendkívül meglepte a fiatal srácot, mert kicsit eltöprengett.
- Köszönöm... - felelte halkan, majd épp készült köddé válni, amikor megállította a szakember.
- Várjon egy percet kedves uram! Nem tudom, hogy érdekelné-e Önt a filmkészítés? Éppen most indul egy kreatív filmes csoport, ahol maradt még néhány szabad hely! Úgyhogy, ha gondolja, és úgy érzi, hogy kipróbálná a filmkészítést nagy örömmel látjuk az osztályban! További szép napot! - azzal a barátságos szakember tovább sétált.
A felnőttes srácnak így is jó sok idejébe került mire megemésztette a hallottakat.
Úgy érezte egy gyerekkori álom válik talán nemsokára valóra. Filmeket fog készíteni! Már a gondolat is kirángatta az önsajnálat lápvidékéről, ahová önhibáján kívül süllyedt. Mintha hirtelen újból hatalmas lélekenergiákat mozgósított volna lelkiismeretében. ,,Az álmokhoz - gondolta foggal-körömmel muszáj ragaszkodni, különben örökre elveszhetnek, és ezzel személyiségünk alapvető része is sebeket szenved.
Másnap aztán beiratkozott kreatív filmkészítés kurzusra, melyet szintén a Színművészetin tartottak.