EGY KAPCSOLAT SZABÁLYAI

– Lehet, hogy velem van a baj! – mondja Erzsi. – Pedig megígértem az új pasimnak, hogy leszokom a cigiről, és áttérek inkább a fagyira, vagy a dohányrágásra.

Mindketten a bulvármédia újabb szenzációhajhász, rózsaszín sziruppal leöntött, hányadék reality show műsorát bámulják a plazmaképernyő előtt, amit mindketten azért is utálnak, mert a plazmatévét nem lehet forgatni, mint a régebbi típusú, domború képernyőket, és csöppet sem kelt az emberi szem számára térhatást, mint azt váltig állítja rengeteg műszaki zseni.

Ahogy az adott szereplők, az ú.n. ötperces emberkék beköltöznek az adott villába, és megindul az emberi kommunikáció közötti végestelennek látszó ,,kóstolgatási hadművelet” mely gyakorlatilag nem más, mint ördögien megfordított, gyilkos pszichológiai sallang Mariann inkább azt javasolja, hogy rakjanak be egy közel két és fél órás romantikus filmet, vagy ami még tűrhetően megnézhető.

– O.K. Csajszi! Tudod, velem lehet beszélni! Akkor melyik film legyen? Európai, vagy amerikai?

– Tök mindegy! A lényeg, hogy szóljon valamiről, és meséljen el egy történetet. – feleli erre a másik.

Erzsinek sem szükséges több ösztönzés máris felkel a kényelmesnek mondható, rugós fotelből, és máris a kiszuperált könyvespolcon kutat, amit valamiért kineveztek DVD-tárolónak!

– Lássuk csak! Mondjuk a nyolcadik utas a halál? Holt költők társasága? A suttogó? Szelek szárnyán? Csöndes terror? – látszik komoly fejtörésbe kerül számára, hogy megfelelő filmet válasszon.

– Mit szólnál az Álom luxuskivitelben-hez?! – Mariann valósággal bele van zúgva Audrey Hepburn bájosan cserfes, hercegnős játékába, mellyel annyi szívet hódított meg, és törhetett össze.

– Jaj ne! Ez ugye most nem komoly?! – kérdez vissza barátnője, pedig már volt ideje alig öt éve alatt jól kiismerni barátja legapróbb gesztusait, és hóbortjait is!

Végül nagy hezitálások, és sóhajtások közepette kiveszi a tartóból, és berakja a DVD-lejátszóba a lemezt.

– Egyszer igazán rendezhetnénk egy kisebb Sophie Marceau-s féle házibulit nem?! – amikor visszatér kényelmes foteljába, és megint jól berendezkedik.

– Hát… nekem már az is felér egy mennyországgal, ha késő este hazaesek holtfáradtan a melóból, és végre aludhatok pár órácskát, mielőtt újból megkezdődne a kíméletlen robothajtás!

– Ezt csak azért mondod édesem mert még nem találkoztál az igazival! – jelenti ki Erzsi, és ennél magabiztosabb, és karakánabb kritika szerelmi ügyekben valószínűleg egész éjszaka nem hagyta el folyamatosan csücsörítő száját. – Még hogy apakomplexusod van! Szerintem ez egy oltári baromság! Vedd tudomásul!

Benyúlt a kihúzható dohányzóasztalszerű asztal fiókjába, és előkap egy kis fűszeres chipset csak úgy rágcsálni valónak!

– Te pedig leállhatnál a vega diétával! A végén úgy fogsz galoppozni akár egy díjnyertes csontkollekció! – vág vissza, és érzi azt, hogy bár elmésnek mondható megjegyzése teljesen jogos volt, néha muszáj gyilkosan őszintének lennie, hogy feltétlen barátságukat mindenképp megőrizhesse!

– Hát akkor mondok neked valamit! Tudod miért szakítottál a villanyszerelő muksóval?

Ez aztán övön aluli ütés volt! Mariann annyira imádta Karcsit, hogy már készült a lánykérésre és az esküvőre is, hogy szüleit végül boldoggá, és elégedetté tehesse, és akkor alig nyolc hónap után mit ad isten egyszerűen szakítottak, és Karcsi a friss szakítása megünneplésére máris ágyba bújt egy másik volt gimis osztálytársával! A szemétláda!

– Kérlek… szeretném a filmet nézni, ha megengeded!

– Felőlem! De akkor is elmondom, hogy azért szakítottál vele, mert rájöttél, hogyha vele maradsz, akkor ő nem tudja neked megadni azt a bizonyos anyagi függetlenséget, amire olyannyira minden embernek szüksége van! Na, tippel! Eltaláltam?!

– Szerintem neked semmi közöd nincs hozzá, hogy miért ment gallyra a kapcsolatom! Én sem hoztam fel, hogy a szalagavatónkon te annyira felelőtlen voltál, hogy tőlem kunyeráltál pénzt, hogy fogamzásgátlót vehess magadnak! Na, ehhez mit szólsz?!

Erzsi ránéz, majd megvetően rebegtetni kezdi szempilláját, ami nála egyenértékű a bosszúálló pillantással!

– Tudod nem csak pofátlan vagy, de még szánalmas is!

Néhány pillanatra akadozni kezd a lemez a DVD-lejátszóban! Lehet, hogy meghibásodott, vagy éppen műszaki hibás! Az nem lehet! Hiszen alig, hogy két hónapja vették közösen megünnepelve azt, hogy a céges bulira nem mentek el!

Audrey Hepburn hirtelen feltűnik macska jelmezt viselve fején, és belép a képbe az író szerepében tetszelgő George Peppard is, aki egy kutyaálarcban pózol, akár egy Hollywoodi nagymenő.

Most mindketten a képernyőre merednek, és talán titokban önmagukban megfogadják, hogy soha többet nem állnak szóba egymással, vagy legalább is önkéntes némasági fogadalmat tesznek!

Mariann azt gondolja, hogy barátnője egy kicsit megpróbálhatná elengedi, vagy legalább is jól érezni magát. Miért kell folyamatosan a múlt emlékei között bolyongania, mint valami őrködő, emberi kísértetnek, vagy ítélkező angyalnak, aki kérdőre vonja mások bűneit is? Két éve mást sem csinálnak, minthogy mindketten szingliséget fogadtak, és ha volt is kisebb-nagyobb kapcsolatuk pasikkal a legtöbb esetben mielőtt igazán komolyabb szinteket kellett volna megpróbálniuk előbb vagy az egyik, vagy a másik szakított!

Az orosz rulett néven nevezett módszert nem szívesen próbálták ki; ti. hogy egyikük se használt volna valamilyen nemi védekezésre használatos anyagot, vagy eszközt.

Erzsi fejében jóformán minden pillanatban megfordult az önvizsgálatnak, és a lélekelemzésnek valami egészen bonyolult, és valóságosan is összetett kettőssége. Akarhat-e egyáltalán gyereket? Vajon eléggé megérett már az anyaságra? Mindig is utálta azokat a sztárinterjúkat, ahol a huszonéves, fényes, és ígéretes csillagok büszkén, és rátartian bejelentik, mintegy jelképesen megelőlegezve a nézők, és a közönség bizalmát, hogy késznek érzik magukat a feladathoz, és örömmel vállalnának akár több gyereket is, aztán néhány nap, vagy hónap múlva már arról szólnak a bulvárhírek, hogy szakított ez, vagy az a bizonyos álompár!

És mi a helyzet a mostanságnak elhanyagolásnak, és radikális pusztulásnak indult, őszinte barátságaival? Mi lesz azokkal a ma már megmosolyogni való, szinte gyerekes, és bugyutácska esküjükkel, hogy a barátok mindenben összetartanak, és hogy segítik egymást, akár a jó testvérek?
Tudatosan várt az első szexuális kapcsolatával! Bár a legtöbb, ifjú hölgyemény szinte már alig várta bezsongva és szerelmi izzásában a szalagavató utáni szerelmes éjszakát Erzsi kötötte az ebet a karóhoz, és tudatosan szeretett volna felkészülni minden lelki kataklizmára, vagy éppen eufórikus extázisra. Sokszor úgy érezte, hogy ő csupán egy idillikus, képzelet szülte kapcsolat mellékszereplője csupán, akit előbb jól elcsábított, majd faképnél hagyott az az aktuális Alfa-hím, aki álmainak minden további mércéjét jelentette.

Már nem is számolta, hogy szingli barátnőjével mióta is élnek ebben a kis hangyazúgszerű, lepukkant kis lakásban, ami valóságos egérlyuknak számított egy rendes lakáshoz képest, és mégis a havi számlákkal, és rezsivel, meg közös költséggel sokszor horribilis összeget emésztett fel. Sokszor egyáltalán nem tudta elképzelni, hogy mi, vagy éppen ki fogja személy szerint őt magát megszabadítani, vagy kiszabadítani innen, hogy új életet kezdhessen, amiben a – változatosság kedvéért -, több a lehetőség?
Édesanyával – aki egyben legjobb barátnője is volt egész életében -, gyakorta beszélgettek jóízűen, és tartalmasan arról, hogy mekkorát változott a világ a legendás nyolcvanas-kilencvenes évekhez képest! Aztán hazajött az apja és a végestelen veszekedések, rikácsoló ordítozások mocsárvilágába fulladt az, ami meg sem történt.

Bár az idő még jóformán gyerekcipőben jár, mégis úgy dönt, hogy inkább mindent hóbortos kedvű barátnőjére bíz, és megpróbál minden maradék feszültségtől megszabadulni!

– Nem tudom… - morfondírozik hangosan Mariann. – Nekem Audrey Hepburn már túl műveltnek tűnik ebben a szerelmes komédiában!

– Pedig szerintem ebben a filmben szinte minden benne van, amit a XX.-század nagy érzelmeiről el lehet mondani!

– Kérdés! Ha Hepburn annyira szerette az első farmer férjét, akkor miért kellett neki letelepednie New Yorkban, és miért nem maradt otthon?

– Egyszerűen azért, mert a film egyfajta érzelmi skálán keresztül mutatja meg a bonyolult lelkiismereti mozgatórúgókat! Ez is hasonló, mint a Shakespeare-féle színdarabok! Ott is mindenre figyelni kell!

– Azt hiszem nekem ennyi kultúra mára untig elég! – azonnal kezébe veszi a távkapcsolót, és vehemens lendülettel máris váltogatni kezd a különböző tévécsatornák között, mintha valami nagyon fontosat keresne! Majd néhány pillanat múlva kissé kiábrándultan megjegyzi: – Hát ez nem igaz! Hétvége van és sehol egyetlen nyomorult nézhető adás sincs! Ki a fenét érdekelnek a legújabb reality showk?!

– Szerintem sincsen sok értelme! Sokszor azt gondolom gazdaságosabb lenne, ha lemondanánk a szolgáltatást, és a megmaradt pénzen inkább új DVD-ket vennénk! Jutányosabb lenne, és legalább filmet nézhetnénk reklámok helyett!

Mariann felteszi a fotelre zoknis lábacskáit, majd lehúzza a zoknit a lábairól, és megszagolja.

– Hú! Kábítóan büdi! Jobb, ha gyorsan bedobom a mosógépbe! Legalább addig is telik az idő!

– Én meg arra gondoltam, hogy esetleg beszélgethetünk komolyabb témákról is!

A lakás kisebb méretű, és ha több ember tartózkodik egy bizonyos helységben egyiknek, vagy másiknak óhatatlanul is ki kell fáradnia, ha egyáltalán mozogni szeretnének.

– O.K. csajszi! Velem lehet beszélni! Mikor volt utoljára szexuális kapcsolatod akárkivel? Szerintem témánál vagyunk!

– Szerintem ahhoz neked semmi közöd, de mivel mégiscsak egy fedél alatt lakunk, és eléggé régóta ismerjük már egymást is azt mondom, hogy már több mint három éve, mióta az a seggfej Ricsi dobott egy másik, frissebb pipiért!

Volt idő, amikor Erzsi annyira frusztrált, és gátlásos volt, hogy a változatosság erejével hatott, ha elhenceghetett – általában az anyának -, ha együtt lehetett egy ,,rendesebb fiúval.” Bár azt, hogy a ,,rendesebb fiú” mit is jelölt senkinek sem mesélte el.

Mariann hirtelen kiviharzik pizsamában a kis konyhába és felrak egy méregerős koffeinadagnak valót!

,,Bárcsak ne minden akörül az átkozott szex körül forogna!” – gondolja magában Erzsi miközben barátnője felcsigázottan visszatér a méregerős feketelevessel.

– Biztos vagyok benne csajszi, hogy azért már te is álmodoztál izmos sportolókról, akik veszettül jóképűek, és egyedül csak neked mosolyognak egy-egy poszteren!

– Látom akkor máris témánál vagyunk!

Erzsi mindig is büszke volt rá, hogy megtudja magát értetni az emberekkel, és kellemesen el is tud velük beszélgetni akár még a legváltozatosabb témákat is érintve. Mégis úgy érezte, hogy barátnője mostani beszédtémája mintha lerombolná a több évtizedes bizalmat kettejük között, amit eddig sikerült nagy üggyel-bajjal elérnie.

Az az érzése, mintha a mostani szexxel kapcsolatos beszédtémát egyedül barátnője irányítaná, és neki aztán vajmi kevéske a beleszólása.

– Nézd! Igen mindenki szokott álmodozni, de ami engem illett én most már a rendes fickók mellett voksolnék, ha szabad! – hangja megpróbált egyszerre udvarias és szívélyes lenni megnyerő közvetlenséggel párosítva, de ennyire bizalmas és szinte mindent kitárgyaló beszélgetéshez talán ez mégsem tűnt annyira elfogadhatónak.

– Tehát akkor, ha azt mondom, hogy te inkább Kevin Costneres típus vagy, és nem Robert Redford akkor nem fogsz nagyon megsértődni?

– Én mind a két színészt nagyon csípem! Szerintem fantasztikus színészek!

– Ez is igaz! De én nem erre vagyok kíváncsi! – érződik, hogy Mariann kissé kezd dühös lenni, de nem nagyon tudja, hogy barátnőjével miként is értethetné meg véleménye jogosságát, hiszen már eddig is csupán kerülgették a forró kását.

– Már pedig többre már megbocsáss én nem vagyok hajlandó! – szögezi le, mintegy a kissé kínos téma lezárásaként Erzsi.

– Hé, hé! Nyugi! Még csak beszélgetni sem szabad a dologról?! Te aztán ultrakonzervatív vagy csajszikám!

Pár pillanatig csupán bámulják egymást, és hallgatják az éjszaka kinti neszeit a veszettül ugató kutyákról már nem is beszélve.

– Tudod mire van neked égető szükséged?! – próbál annyira komoly és határozott lenni, amennyire csak lehetséges.

– Jaj ne! Csak azt ne mondd, hogy bizonyos vágyakat elősegítő eszközökre, és gumibabákra?!

– A fene essen beléd! Miért kell neked mindig lelőnöd a poénomat?!

– Nem akartam lehurrogni a poénodat, de ha ezt vicc akart lenni a részedről, akkor nagyon rossz helyen keresgéltél!

– Jól van már, na! Megérettem! Önkéntes apácasági fogadalmat tettél, és nem vagy hajlandó még egy darabig bepasizni! Legalább is ebben az évtizedben már biztosan nem! Eltaláltam?!

– Ezt nem mondtam! – rejtélyesen elmosolyodik, mint akinek személyre szabott titkai vannak, amik egyedül csak rá tartoznak.

A másik meglepődik!

– Na ugye én tudtam! Te szerelmes vagy mi??? Vald csak be kiscsibém!

Erzsi érzi, hogy egyre jobban és jobban elpirul, de most ezt nem bánja! Sőt! Kellemes, boldogságbizsergés járja át pihentetett végtagjait.

– Rendben van! De csak annyit tudhatsz, amennyit elárulok! – egyezik bele a cinkosságszerű beszédbe.

Mindketten ismerik egymást már jó ideje, és szinte olvasnak egymás gesztusaiból, vagy rejtegetett tulajdonságaiból.

Erzsi titokban kicsit még élvezi is, hogy ekkora meglepetést tudott okozni egyik legjobb barátnőjének, akit szemmel láthatóan majd megesz a sárga penész és totális irigységhullám.

– Egyszer csak felköszöntött a névnapomon előbb, aztán a szülinapomon is a Facebookon! Még a saját megjelent köteteiből is küldött egy-kettőt ajándékba!

– Ezt értem! De hogyan fedezett fel téged, ha még nem találkoztatok élőben? – Mariann kíváncsisága csupán a kezdet egy robbanással fenyegető puskaporos hordóhoz.

– Beszélgettünk és leveleztünk is, és elárulta, hogy ő sohasem volt az a kezdeményező típus! Nekem pedig mindig is időre volt szükségem, ha a bizalomról szó esett! Egyébként ő mindig látott engem különböző kulturális rendezvényeken csak félénk csacsi volt, mert sohasem mert közeledni!

– Hát persze! Mintha te akkora bátor, karakán kislányka volnál! – finom iróniája jóindulatú, de azért érezni lehet a szúrkálódását.

Erzsi már számtalanszor érezte azt, hogy megfeneklett egy életben, ahonnét azért jó lett volna valamerre – ahol kisebb-nagyobb lehetőségek kínálkoznak -, helyezkedni egy kicsit.

– Igenis vedd csak nyugodtan tudomásul, hogy ő kész úriember, aki nem akar már a legelső alkalommal lefektetni! Szerintem nincs ebben semmi rossz! Sőt! Romantikus!

– Szívem! Te olyan rosszul forgatod a kártyáidat, hogy azt rossz nézni is! Én mondom! Szedj ki belőle minden használható infót, aztán, ha unalmassá válik egyszerűen fogod magad és dobod a pasast!

– Te most hülyíteni akarsz ugye?! Én komoly érzelmekre és kapcsolatra vágyom! Lehet, hogy neked abszolúte bejönnek a dzsigolók, meg a gorillaagyú macsók, de én azért ennél valamivel konzervatívabb beállítottságú vagyok!

,,Nem akarom megtépni a haját, és csatát vívni vele!” – gondolja később Erzsi. Az egymással való örökös, kölcsönös veszekedés így is ideje korán kimeríti az embert, és fásulttá tesz! Különben is! Attól még semmi sem lett jobb, ha ordibálva trécselnek egymással, míg mind a kettejüknek totálisan bereked, és el nem megy a hangja.

– A félszeg srácnak alig több mint három hónapjába telt így is míg megmerte fogni a kezemet!

– Ez egyre jobb és jobb lesz! – csodálkozik, mert sok mindent hallhatott már életébe, de ilyen történetet még keveset.

– El is felejtettem, hogyha nem bánod akkor meghívtam őt ide mi hozzánk, mert szeretném, ha kicsit összebarátkoznánk, és neked is biztosan jót tennie!

Mariannba szemlátomást fortyogni kezd a kirobbanni készülő konfliktus, és nézeteltérés haragja:

– Hogy képzeled, hogy a megkérdezésem nélkül bárkit is ide cipelhetsz?!

Erzsi nem tudja mire vélni barátnője viselkedését, ezért igencsak meglepődik, de igyekszik megőrizni hidegvérét.

– Hé, hé! Nyugalom! Állj le! Mi a fene bajod van?! Csak egy kis baráti csevegés! Nem kell mindjárt farkast kiálltani! – próbálja csillapítani!

– Te is tudod, hogy minden fontos magánéleti dolgot megbeszélünk egymással, elvégre azért vagyunk a legjobb barátnők! És akkor te mit csinálsz?! A hátam mögött intézkedsz! – kel ki magából Mariann.

– Hát már megbocsáss, de úgy gondolom, hogy aki már betöltötte a tizennyolcat az igenis felnőttkorúnak számít! – zárja le a vitát Erzsi, és sokáig úgy ücsörögnek egy tál pattogatott kukorica mellett a tévében bámulva az örök halhatatlan klasszikus romantikus filmet, mintha legalább is ősellenségek volnának, akiknél újfent kiújulófélben van a hadüzenet.

– Figyu! Ne veszekedjünk! – próbálja újra közvetlen baráti mederbe terelni a beszélgetés elvágott fonalát Mariann. – Megértem a problémádat, de hogy is mondják, ha Mohamed nem megy a hegyhez…

– Áhá! Csak kibújt a szög a zsákból! Tehát, ha a félénk hapsi nem akar kezdeményezni, és ebben a pillanatban ez akár még valószínűsíthető is, akkor egészen egyszerűen nekem kell bevetnem magam, és arra rávennem, hogy vegyen már végre észre! – Erzsi úgy érezi magát az utolsó mondatok után, mint aki megfejtett egy nagyon lényeges, és fontos erkölcsi dilemmát.

– Bocsika csajszi, de nem te említetted az imént, hogy konzervatív típus vagy?

– Igen, az vagyok, de bizonyos különös szituációkban, amikor el kell a segítség a szabályokat mindig az élethez ildomos igazítani!

– Hát ez aztán a bölcs előrelátás! Akkor csak rajta! Tiéd a jog, hogy megtedd a további kezdeményező lépéseket.

– Szerinted nem vagyok elég tökös, vagy nincsen hozzá merszem?

– Ugyan már! – legyint. – Ne legyél ennyire naiv, és gyerekes! például egészen nyugodtan áthívhattad volna tévézni. Még az sincsen kizárva, hogy ő is rajong a régi filmekért.

– Ha fent van a közösségi médiában meg lehet találni! Holnap meg is keresem! – határozza el magát Ezsi, és látszik rajta, hogy remekre szabott tervétől a valósággal menten kipirult.

– Ez a beszéd csajszi! Csak határozottan, és talpraesetten! Most pedig nézzük a filmet, ha már együtt tévézünk.