SEBEZHETŐ FÉLELEM

A diákok öltözőszekrénye azon nyomban befogadta.

Nem volt valami igazán kényelmes, és komfortos egy hely az olyan hallgatóknak, akik már talán régen megszokták azt a semmivel sem összehasonlítható magányos, és túlságosan is sebezhető érzést, hogy ,,Mindenki ellened van, és egyedül vagy és leszel is a nagyvilágban!” – s ezt a fajta atomrobbanásszerű megsemmisítő érzést Gorbics Gábor annyira komolyan, és mindenre elszánt megingathatatlansággal magára alkalmazta, hogy élete egyik – ha nem a legfontosabb meghatározó eleme lett a rejtőzködéssel egybekötött lopakodás -, mint a túlélés eddig egyetlen, lehetséges változata!

Gorbics Gábor bár csak tizenkét éves épek hogy kamaszodó, és az általános felső tagozatot most kezdő hallgatag, és csöndes kamasz volt, egyetlen biztos és jól megkötött baráti szövetséges nélkül, azért minden egyes iskolai napját – elmondhatjuk -, hogy túlélési ösztönöktől vezérelve -, maximálisan igyekezett kihasználni!

Ami abból állt, hogy részletes, útvonal szerű, és GPS-szerű hadászati terveket készített arra az esetre, hogy az adott hétköznapi móresre tanítások, és gyepálások sorozatait hogyan, és milyen jellegű, lehetőleg leghatékonyabb módszerekkel is élhesse túl S ha már otthon van, csak akkor vonjon aznapra konklúziót, hogy sikeres volt-e az adott tervezet, avagy súlyosan megbukott?

S szinte nem is volt olyan kaliberű, és minden idegszálát fölkavaró napszak, amikor nem érezte volna jobban magát az öltözőszekrényben elrejtve, és mindenkitől láthatatlanul rejtőzködve a feddhetetlenség, és a titokzatosság ősi, és minden bizonnyal megszentelt homályában elmerülve, amikor is nemcsak, hogy egyedül lehet, és meditálhat egy kicsit – ami tudvalevőleg a helyes döntéseket, és válaszokat is nagymértékben segítheti -, de ugyanakkor nem kell végig szenvednie hét teljes órát azokkal a bizonyos senkiházi, hitvány, és alávaló gazemberekkel akiknek talán a legkisebb gondjuk, hogy hogyan és mi módon húzzák rá a jelképes ,,vizes lepedőt”!

Ezért, hogy a minden nap frontvonalakkal, és támadásokkal kecsegtető délelőtti műszakokat valahogy túlvészelje gondos, és mindenre kiterjedő, aprólékos tervet készített arra nézve, hogy mennyek lennének a leghatékonyabb módszerek elsősorban útvonalak, és rejtőzködési menedékhelyek, ahol nemcsak el tud bújni a fenyegető, és kísértő balsors elől, de megúszhatja a pokoli tortúrák skarlátbélyegzettségét is!

,,Tehát, ha teszem azt, átvágok a felső csigalépcsős úton, ami felettébb meredek, és nagyon is kockázatos vállalkozás, akkor halálbiztosra fogadom, hogy azok a nagydarab gorilla genyók nem tudnak majd követni!” – s amint így morfondírozott magában észre sem vette, hogy Polák Petronella az általános iskolai történelem tanárnő minden apó, sugdolózás szerű kis motoszkálását, és szavát jól megértette, és tudatosította magában azt, hogy ezzel szemben – főleg a tantestületnek igenis lépésekre kellene elszánnia magát.

Azt azonban sajnos még o sem gondolta végig, hogy ennek a kis ,,besúgó” akciójának mik is lennének a várható következményei?

S nem kellett hozzá túlságosan sok idő, hogy Gorbics kis magánakciójáról szinte már az egész tantestület, beleértve az igazgató asszonyt is túlságosan is jól informált volt, és mindenki tudott!

Így történhetett, hogy azok a bizonyos jól ismert gazemberek is, mint például Baróczi Emil és rettegett társai is tudtak a dologról, mint azok a fajta vérbeli profizmussal megáldott kiválasztottak serege, akik előre megterveznek minden egyes lépést, és haditervet, mielőtt végrehajtanák az adott préda becserkészési hadműveletet!

Így azt találták ki, hogy Gorbics Gábort mert feltételezték, hogy eljárhatott a szája, móresre fogják gyepálni az iskolával szemben egy elhagyatott részen, ahol még a madár sem igen fordul meg, és ami látszólag tökéletesen, és teljesen lakatlan volt – főleg a kíváncsi, és vállalkozóbb szellemű emberkék előtt!

- Te kis féreg! Hát hogy képzelted ezt mi, te szarzsák?! – húzta fel magát Barkóczi és látszott rajta, hogy ekkor van a legrosszabb formában, mert ekkor egyezkedni vele, és fegyverszüneti megállapodást kierőszakolni, szinte majdhogynem teljesen biztosan lehetetlen!

- Ízé Hát Ti vagytok azok!

Srácok Nézzétek csak: Én igazán nem is úgy gondoltam! – próbálta menteni a menthetetlent Gábor, és a két Torló fivér, akik köztudottan Barkóczi jobb kezeinek számítottak, és az elpáholás nagymesterei voltak szinte mindenhez értettek, amit a megveretés, és bosszúállás szakkifejezésén értettek

- Most megfizetsz a sompolygásodért te kis trágyadék! – s már püfölték, és csépelték szerencsétlen Gorbicsot a földühödött, és tétlen agresszivitásukat máshogy képtelenül levezetni egyáltalán nem tudó fatuskók, akiknek kedvenc hobbijuk is az volt, hogyan törhetnék ki úgy a másik nyakát, hogy annak tartós nyoma ne maradjon, és rá ne jöjjenek?

Amikor már úgy ellátták a baját, hogy dőlt az orrából a vér, és régen felszaggatott kék-lila sérüléseihez is sikerült újabbakkal hozzájárulniuk, egy halálos figyelmeztetést ragasztottak ragasztószalaggal a ruhája hátsó felére.

- Aki emberfia a Barkóczi banda engedélye nélkül illegálisan elverni ezt a szerencsétlen halál fia! – s a megtöretett Gorbics Gábor lelkében érzete, hogy már csak pillanatai vannak hátra az éltéből, ami mindennappal sokkalta inkább a pokol valamelyik bugyrához hasonlított a maga elviselhetetlen, és örökké tartó kétségbeesett reményves ztettségével, semmint olyan helynek ahol minden orvosolható, és megoldható!