ÉGÉSI KALANDOK

Az emberek nagy általánosságban – ha csak nem szeretnének tanúskodó kísérleti alanyai lenni -, szervezetüket rászoktatták a fokozatosan barnulás technikájára ami nemes egyszerűséggel annyit tesz, hogy szervezet borrétegét fokozatosan tesszük ki a káros napsugarak kellemes, és fotószintetizáló hatásainak, és vélhetően abban bízunk teljes tapasztalatunk minél előrelátóbb szakértelmében, amit így megcselekedtünk azt később kiküszöbölhetjük egyszóval kizárt dolog, hogy a leégés káros, és egyáltalán nem kellemes veszélye fenyegetne sugártámadásaival minket, mint száműzöttségre ítéltetett menekülőket.

Sajnos azonban vannak olyan érzékeny ború emberek, akik direkt nem mernek a nap támadásával szembenézni – még annak ellenére sem -, hogy törékeny hattyúfehér bőrüket a legmagasabb oktánszámú fényvédő krémmel kenegetnék már csak az elővigyázatosság fokozott biztonsága miatt is – így óhatatlanul is abban a könyörtelen igazságtalanság kísérleti alanyaivá válnak, akik rosszkor voltak a lehető legrosszabb helyen!

Abban az időben amikor még harmadéves gimnazista volt Tupek Aladár akinek kellemes és meglehetősen feltűnő és talán éppen ezért kigúnyolható úszógumikat adott a termékeny anyatermészet -, és aki a négylábú kedvencektől elkezdve a bogarak, és különféle ízeltlábúak népes családjáig bezárólag mindentől félt, és rettegett, egy szép nyári kánikulával megfertőzött napon abban a szerencsés kiváltságban részesülhetett, hogy ellátogathatott egy kirándulásra osztálytársaival, még mielőtt a szokásos nyári vakációt kiadták volna az iskolák részére.

 Szinte minden ifjú kamasz, és kamaszhölgy arról ábrándozik, hogy egyszer-egyszer bizony hogy önkéntelenül ki kell rúgni a hámból, és el kell felejteni a napi megpróbáltatásokat és felelősséggel terhes gondokat, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy ilyenkor az általános fegyelmezési problémák mellett is a felvigyázó nevelők megengedik maguknak a kicsit elnézőbb magatartást, és figyelmen kívül hagynak bizonyos- egyesek számára talán a huncutsággal, és a humorossággal is felérő tréfákat, és élcelődéseket -, ám azok számára akik a tréfálkozás keserű szenvedő alanyai nagyon is komoly problémákkal számolhatnak.

Tupek Aladár, aki még életében egyetlen szalmaszálnak nem tudott volna ártatni sajnos osztálytársai kedvelt élcelődés céltáblájává változott.

Aladár egy végtelenül kedves, figyelmes, és kissé túlsúlyos erősen a húszas éveihez közeledő, medvebocs termetű fiatalember volt, aki előszeretettel kínálta meg a hölgyeket saját készítésű süteményeivel – hiszen egyik fogyatékosságának, és torkosságának volt felróható, hogy rendkívül édesszáj volt, és emellett, ha édesanyja egyszer-egyszer abban a szerencsés helyzetben részesítette, hogy vett neki egy tábla finom és ízletes minőségi csokoládét, sohasem követte volna el azt a szentségtörést, hogy megtagadta volna azt osztálytársaitól a csokoládé kellemes, és földöntúli vizekre evező élvezetét! Hiszen szinte egyetlen barátja sem volt, és mint minden magányos lélek, aki arra vágyik, hogy megpróbáljon érvényesülni a társadalmi miliőben O is szeretett volna igaz, és mi főbb őszinte barátokra szert tenni.

Ám ez sajnos egyáltalán nem sikerült – annál is inkább, hiszen Aladár, mint a reménytelen romantika egyik kései megtestesítője – már-már túlzottan is a szíven viselte a hölgyek támasztotta igényeket, és bizonyos lovagi jellegű elvárásokat, így egyáltalán nem meglepő, hogy ahelyett, hogy támogatták volna, és bizonyos fokig nagyon is tiszteltben tartották volna azt az eszményt amit Tupek Aladár megtestesített inkább csúfolódó, helyenként pedig gyilkosan is cinikus és fennhéjázó hangnemben beszéltek vele, és szinte minden egyes nap kisebb-nagyobb bókolási szenvedélye miatt kinevették.

Ám ami elsősorban a hölgyek szívét elkerülte azaz volt, hogy Tupek úr nagyon is értett ahhoz, - ami a legtöbb fiatalemberből sajnos manapság is egyre inkább hiányzik -, nevezetesen, hogy a hölgyek szívének minden óhaját, legfoképpen pedig egy segítő, és mindenkit nagyon szívesen meghallgató, vigasztaló barátot ismerhettetek meg azok a szerencsés jelöltek, akik természetesen kitüntették bizalmas barátságukkal Aladárt Nem is kellett csalódniuk, hiszen amellett, hogy Aladártól még az édes szülők sem tudták volna meg, hogy édes csemetéjük hol, és kikkel költi el azokat a verejtékkel megkeresett forintokat, amiknek könnyen lába kélt elsősorban valamelyik bárban, vagy mulató szerű helységben, és emellett ha valaki kérdezte Aladár. önzetlen készséggel adott bárkinek bölcs tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan is szedje össze magát főleg a kritikusabb és egyúttal nehezebb időben, és mit csináljanak – főleg a gyengébbik nem képviselői -, azokkal a kóbor lovagokkal akiknek csak a szerelmi csábítás és elsősorban légyott szempontjából fontosak. Aladár, mint minden kamaszkora végén járó fiatal előszeretettel beszélgetett – elsősorban azokkal a fiatalabb pallérozatlan elmékkel -, akik azonosan és egy hullámhosszon gondolkodtak bizonyos felnőttséget érintő kérdésekben itt elsősorban a munkavállalás, gyermekáldás, és az adó, illetve a megfelelő társas együttlét szabályaira kell gondolni.

Tupek úrnak ugyanis szent meggyőződése volt, hogy egy húszas éveiben járó fiatalnak bizony már meglehet a magához való esze, és a legfontosabb, hogy mit is akar kezdeni az életével, ami olyannyira értékes, és törékeny, és mindig hamarabb eltelik, mint azt bárki is gondolhatná.

Egyszer-kétszer – pusztán csak a furdaló kíváncsiság miatt -, benézett egy-két dohányfüstös, gengszter-típusú bárba, ahol a fel világ jellegzetes, túlságosan is feltűnő úri asszonyai, és koktélruhába bújtatott hölgyei foglaltak helyet, mintha csak egyetlen dolgot akartak volna a férfitársadalom számára közvetíteni hogy itt van a becserkészet trófea, amire vágytak, és lássuk ki nyeri meg imádott kiválasztottja kezét.

Egyébként a legtöbben vagy azért keresték fel ezeket a bulizós, éjjeli mulatókat, és diszkókat, hogy – pestiesen szólva -, lazuljanak, és ejtőzzenek egyet, de emellett a felszín alatt az emberi lélek rejtelmeiben bizonyára ennél több is megfordult egyesek gondolataiban.

Mindenesetre, amikor egy kisebb faluból fölmentek az osztálytársai egy nagyobbacska városba, hogy meghódítsák a még felfedezetlen, és parlagon hagyott mulatókat, és emellett borospincék illatait, Tupek úr sem szalasztotta el a ver pezsdítőnek ígérkező vállalkozást és azonnal kapott az alkalmon, hogy engedélyt kérhessen kissé szőrszálhasogató osztályfőnökétől – aki köztudottan rajongott a bikavér jótékony és agytágító hatásainak -, hogy elmehessen velük, ha nem is a borospincék naftalin és moly lepte illatú labirintusaiba, de legalább is azokba a kisebb csehókba, ahol beszélgetni lehet legalább is addig a jellegzetes pillanatig, amíg a koktélok száma egynél nem emelkedik tovább!

- Kérem szépen Kati néni, tessék megengedni, hadd mehessek el. – kérte a lehető legudvariasabb hangnemben Aladár osztályfőnökét Veréb Katalint, akiről azért érdemes volt tudni, hogy a sebezhetőbb és az érzékenyebb fiatalokat mindig is igyekezett hangyaszorgalommal biztonságba helyezni – még ha ez nem is látszott kivált az első idökben

Kati néni a harmincas éveinek elején járó, csinos, és jólszituált német-szakos tanárnő volt, bizonyára a hiúságának is imponált, hogy o mint, egy jelképes hatalom megtestesítőjétől kért bennfentes engedélyt egy olyan – egyesek számára nagyon is jelentéktelen figura, mint szegény Aladár Kati néni végig nézve az egész nap fürdőző Aladáron akiről közt tudomású volt, ha egyszer bement a vízbe, akkor onnét, még kisebb hatósugárú bombával sem tudták volna kirobbantani -, mint egy partra vetett és jócskán fölpüffedt főtt rák, vagy hidegvízi homár, amit éppen most vettek ki a forró győz ágy birodalmából, kissé émelyegve ugyan, de nagyon határozottan megállt előtte, és az osztályfőnök először azt sem tudta végig nézve Aladáron sírjon-e a meghatódottságtól, vagy éppen nevessen egy nagyot amiért Aladár kissé habókosan elfelejtette magát bekenni magát a legmagasabb faktorszámú naptejjel, minek utána hattyúfehér tisztaságú volt a bőre! Levette általában mindig vöröses hajába tűzött napszemüvegét, diszkréten elmosolyodott, és csak annyit felelt:

- Mehetsz, de légy résen, okés?

- Köszönöm a lehetőséget tanárnő, ígérem, este tízre itt vagyok! – mondta kicsattanó örömtől ujjongva a fiatalember, és igyekezett az adott szavát betartani annál is inkább mert nagyon is tisztába került fele, hogy a kisebb krimók, és borospincék bepaprikázott hangulata után – mert o sosem szerette a szeszt, és az alkohol társait -, egyes embereknek korántsem lesz kedvük ahhoz, hogy hazamenjenek, sokkal inkább, hogy még azért is virtusból, és forrófejűségből még inkább a pohár fenekére nézzenek, még akkor is, ha szervezetük figyelmeztető jelzésekkel ez iránt a leghatározottabb mértékben, és jogosan tiltakozik!

Mivel Kati néni erre valószínűleg számíthatott megkérte a ,,megbízhatóbb embereket” akik azért a határokon belül megpróbáltak nem lerészegedni, hogy azért ügyeljenek a tapasztalatlanabb emberkékre elsősorban Tupek Aladárra, mert ha nem így lesz drasztikus intézkedésekre számíthatnak!

- Ne tessék izgulni tanárnő! – felelte Juhász Roli – akiben egy rock zenész mentalitása veszett el, és remekül kezelte a dobokat, és a basszusgitárokat is -, nem lesz a bájgúnárral sem baj! Meghozzuk épségben, ne tessék izgulni miatta!

  - Úgy ám, még egészségesebb lesz, mint amikor elvittük, csak tessék megfigyelni – vágott barátja mondatába Mókus Marci – akinél szavatartóbb emberrel ritkán találkozhatott az ember!

- De tényleg hozzátok vissza épségben! Mert a szülei rendkívül aggodalmas emberek, és ha ne adj’ isten valami baja történik, szíjat hasítanak belőlem – kezdte rimánkodásait szokásosan a félelem hangjaival megtűzdelve Veréb tanárnő!

- Tessék egészen nyugodt maradni! – kezdte egy bájos szőke hölgy, akinek feltűnően csinos koktélruhája volt, és meglehet, csak azért viselte, hogy ezzel magára vonzza a már amúgy is éhes férfi tekinteteket! – Nem lesz Norbussal az égvilágon semmi gond!

A hölgyet, aki imént ezt a kisebb jellegű intermezzot tette Tibai Krisztinának hívták, és bár látszólag meglehetősen figyelemfelkeltő egzotikus szépséggel rendelkezett nagyon is modernül felöltözve a legújabb divat szerinti nyári kosztümében, és ruháiban, mindenesetre nagyon megtetszhetett neki ez a félszeg, és hóbortos fiúcska akit mindenki csak afféle reménytelenül elveszett romantikus léleknek gondolt, minek utána imádta a verseket, és szerelmes költészet bizonyos formai bravúrjait előszeretettel gyakorolta – igaz ugyan, ezt az utóbbit az otthoni fürdőszoba tükör előtt cselekedte meg!

Amikor az osztályfőnök által kifizetett busz és annak szállítója megérkezett a táraságban már régen megfogalmazódtak azok a fajta – egyesek számára nagyon is bohókás, és körmönfont -, ravasz elképzelések, hogy esetleg megkóstoltatják a még életében egyetlen kortyocskát sem ivó Aladárral az alkohol bizonyos jótékony hatásait Azt azonban szinte mindenki figyelmen kívül hagyta kezdve a gavallér fiúktól egészen a tekintélyes mennyiségű tequila és dajkiri koktélokat elfogyasztó kisebb hölgy társadalomig, hogy ha már ok sem igazán józanok, ugyan hogyan is gondolhatják, hogy ellássák Tupák Aladár nagyon is életfontosságú védelmét.

Azonban a sors megkegyelmező szerencséje voltán a buszvezető – maga is felelősségteljes szülő lévén -, készséggel felajánlotta, hogy nyugodtan mulassanak csak bátran, és csapon mindenki egészen nyugodtan egy görbe éjszakát, o majd addig szemmel tartja a fiatalurat, aki időközben már jócskán húzta a nem kis vízhanggal járó lóbort elvégre nem igazán volt még hozzászokva a mások számára olyan természetes egész ,,éjszakás műszakokhoz”, és bizalmasabb üresjáratokhoz.

 Azonban amit egyszer egy mosolygós tündér nevezetesen Tibai Krisztina megígért, annak úgy, és akként kellett lennie, ahogyan azt o kellő gondos aggodalommal eltervezte Annál is inkább, hiszen a hölgy – bizonyára fogékony intelligenciája révén -, imádta a verseket, és nagyon is szerette, ha találkozott olyan kaliberű úriemberekkel, akikben még él a halvány Heuréka-szikrája a lovagi udvarlási, és etikett szokásoknak.

Ezért készséggel vállalkozott arra a nem kis meglepetéseket tartogató feladatra, hogy ott marad egész éjjelbe hajlóan a sofőrrel, és együtt őrködnek – akár a jól képzett smasszerok -, a gyámoltalannak látszó Aladár álmai felett.

 - Biztos nem jössz velünk? – kérdezte Mókus Marci Krisztinát, mint az egyik legjobb és leghűségesebb barátja a társaságból, mert Marci viszont Krisztát szerette volna elvinni egy kicsit kirúgni a hámból!

- Rendes vagy Marci – kezdett a beszélgetésbe Kriszta -, de nem mehetek! Megígértem valakinek valamit, és nem engedhetem meg magammal szemben azt az igazságtalanságot, hogy magára hagyom, és becsapom saját magamat is.

- Értem Ha ez minden, akkor mi megyünk is! – mondta kissé kesernyésen, hogy a világ talán egyik legcsúcsabb hölgye nem a gavallér, és bizonyára már jócskán bepityókázott társasággal tart, hanem szerényen, és meglehetősen illemtudó lányként meghúzódik egy afféle remete-típusú félszeg kis senkiházi mellett ahogyan sokan titokban a háta mögött Aladárt emlegették.

Közbe Aladárt annyira hatalmába kerítette az álom meglepett, és nagyon is kellemesnek mondható paradicsom közeli állapota, hogy észre sem vette, hogy Tibai kisasszony bizony megpróbál félreérthető flörtölési szándékkal a bizalmába férkőzni!

Gyengéden – akárcsak egy szülői szívjósággal is megáldott édesanya -, elkezdte a lehető legkedvesebben simogatni őszbe vegyülő, nagy általánosságban mindig rövid hajat viselő Tupek hajfürtjeit, mint aki éppen kedvesének mondana becézgetni, és kedveskedni vágyó angyal-szavakat.

Szegény Aladár észre sem vette, és már egész tojás alakú, kissé nagy feje Krisztina ölében volt, a jelképesen megnyugtató anyai öl védelme alatt S Krisztina legszívesebben elrejtett, és ez idáig dugdosott érzelmeit ott helyben, mint egy esküt megvallotta volna.

Aladárnak, ha az nem lett volna máris álmainak édes foglya.

- Kedves, Kedves Aladárom – kezdett dúdolni, csak úgy bele a meghatározó pillanatba Krisztina -, de nagyon randiznék veled, te édes kedves!

Erre Aladár is, aki már jócskán aludhatott úgy legalább másfél órácskát hirtelen kinyitotta szemeit, és meglepetésként hatott az rá, hogy egy ennyire elbűvölő, és lefegyverzően bájos hölgy ölében nyugtatja elgyötört rákvörösre égett fejét, ami tegnap bizony jócskán megégett.

- Hahó, te kis hétalvó – költögette anyásan Krisztina Aladárt – Hát hogy is aludtál? Mesélj nekem? Aladár a félszegéből, vagy meglehet, hogy pusztán csak illendő, és anyai nagyanya által erőltetetten szorgalmazott úriemberi jellemének köszönhette, hogy nem feledkezett meg magáról, máris leopárd gyorsasággal fölugrott, mint akit tetemesen elkezdtek csipkedni a galád moszkitók, és mint aki óriási szentségtörést vétett, és bizonyára megbocsáthatatlan hibát követ el Krisztina szemébe nézett, és mint aki éppen akkor hipnotizál, elkezdte szónoklatát.

- Ne haragudj, kérlek Észre se vettem, hogy éppen itt vagy! Mit is keresel itt egészen pontosan? – kezdte udvariasan faggatni Aladár Tibai kisasszonyt holléte felől – Miért maradtál itt?

Tibai Krisztina gondoskodó hölgyként őszintén leplezett kedvese smaragdzöld szemébe nézett, és halkan válaszolt, direkt, mint aki csak éppen, hogy bátorságot szeretne gyűjteni, mielőtt megindítaná az elrettent csapást.

- A többiek mind mulatni mentek! Kirúgják a ház oldalát gondolom – kezdte -, és én eldöntöttem, hogy csak azért is nem fogok részegen tántorogni, mert ki nem állhatom a bepaprikázott embereket! Egyébként azért maradtam, mert megígértem az ofo-nek, hogy vigyázok rád! – folytatta -, remélem, nem okozok gondot?!

Aladár hirtelen meglepődött, és egyúttal nagyon is meghökkent, hiszen o efféle titkosnak minősülő utasításokról ez idáig még nem halott, így kíváncsian hallgatta Krisztina állítólagos beszámolóját, amiért itt van.

- Ne haragudj, ahogy elaludtam! – mentegetőzött -, de borzalmasan leégtem a tűző napsütésben, és aki nincs a tó melletti klimatikus viszonyokhoz hozzászokva, az önkéntelenül is elveszít valamit fizikai adottságaiból.

Tupek úr annyira édesen meggyőző, és talpig őszinte ember volt, hogy ezen a bájos hóbortosságot, ami önzetlen emberséges jelleméből áradt, azon csak meghatódva elmosolyodni lehetett!

A hölgy ennél vonzóbbat talán el sem tudott volna képzelni nevezetesen, hogy egy serdülőkorából már erősen kiöregedett fiatalember ennyire kedves, önzetlen, és talán éppen ezért sebezhető legyen, - amit azért nem árt, ha megjegyzünk, hogy a férfiak azért sokkalta visszafogottabban hajlandóak megmutatni saját maguk rejtegetett érzelmeit, semmit a hölgyek Ez minden bizonnyal közre játszhatott abban, hogy Tibai kisasszony mit sem törődve azzal, hogy hol is vannak, és hogy esetlegesen kik lesznek azok a szerencsések, akik együtt látják majd őket, és mint szorgos kis spiclik azonnal jelentik az osztályfőnöknek, hogy együtt romantikáztak látszólag ártatlanul, gyengéden két hattyútenyerébe fogta leendő kedvese fejét, és megcsókolta nap szívta rákvörös és meglehetősen elgyötört homlokát.

Tupek Aladár erre a kis eltévedt flörthelyzetre azt már végleg annyira elpirult – hiszen ez idáig még szinte senkinek sem fordult meg a fejében, hogy egy annyira talpig úriemberrel, és már-már a különösségig vitt udvarias piperkőccel merjen romantikázni, mint amilyen o maga -, hogy meglepetésében nem győzött ámulni, és bizonyos tekintetben bizonyos elégtételt, és felszabadult mennyország-tudatot érzett, amiért egy ennyire lefegyverzően bájos, és csinos hölgy kegyeibe fogadta.

Aladár ugyanis mindennél  jobban vágyott az édesanyai megértésre amiben kétségtelen, hogy minden nap volt része, elvégre az édesanyja mindig szófogadóan, és türelmesen végighallgatta, de óhatatlanul is felmerült benne a kérdés, hogy ,,Talán nem biztosan jó ötlet, ha minden hölgyben az édesanyját szeretné megkeresni, és egyúttal viszontlátva visszakapni!”

Ettől függetlenül, sok időbe tellett, mire a leplezetlen meglehetősen nagy intenzitású zavarodottságán felül tudott emelkedni, és amikor Krisztina arra a kis szélhámos huncutságra próbált vetemedni, hogy hirtelen, mint a forgandó szerencse megcsókolja o csak ennyit mondott:

- Köszönöm kedves, hogy törődsz velem! Kérlek ezt majd legközelebb – S a bájos hölgynek bár kétségtelen, hogy egy visszautasítás hangján elkövetett szerelmi ajánlatot hagyott a levegőben, de azért egy falatka mennyországot érezhetett szíve mélyén, amiért leendő férje fejét az ölében még simogathatta egy kis ideig!