MÉRLEGEN

Nem arról van szó, hogy a mérhetetlen szívet szúró, terhes súlyt,

amit ős-burokból hínárok placenta-mélységeit bejárva,

anyád szívet facsargató görcseiben feloldódva

magad is részeddel teszel, s befogadsz:

Biztosítva halandó sebezhetőségedet ezzel.

– Mérleged forgandó szerencse-serpenyője már készen áll,

s nem tudod akárhogy billegteted, ráncigálod,

s forgatod egyensúlyba hajlítani,

mert kileng, mint megmakacsolt Kelj fel Jancsi!

Nem arról van szó, hogy csupán félig vagy szeretetedben is önző-mohó,

míg a másikon sírva toporzékoló félárva,

rózsaszín-pirospozsgás

ki úgy ragaszkodik, hogy megszaporítja

álmatlansága örökkévalóságait,

szétforgácsolja gerlék meghitt turbékolásait,

vágyat s hitet,

hogy minden jól csináltak,

- s tisztes neveléssel is lehet még belőled

felelős Ember a kozmosz alatt.

Szerelmünk egyetlen, babusgatott szándékosan

kényeztetett éden-gyümölcse

– nem arról van szó,

hogy aprócska, tiszavirág-életedben

a létezés kacifántos törvényeit fokozatosan meg kell tanulnod,

életben maradásod zálogát kifürkészni,

mint mestermunkát sunyin a csempész, s tolvaj

– de vár rád is, mint édes szüleidre kiábrándító hajnalok megpróbáltsága,

kevés reménnyel kecsegtetett túlélhetősége,

mely beárnyékolhatja majd gátlásokkal átitatott gyerekkorod

minden bejárt térkép-szövetét,

hogy csupán iskolás korodig lehetsz teljesjogú gyermek,

mert a többi szánalmas, s kisstílű élethalál harc csupán,

hol mindenki hiéna-torkú harsonákból kék-lila szégyenbélyegekkel

örökkévalóságig vadászik terád – s végül meglehet,

hogy kiábrándult Reménytelenségedbe is

Egyetlen magad zuhansz,

mint a magára hagyott öngyilkos

segítséget könyörgőn,

esedezve ha lehetne még széles itt e földön,

aki az elviselhetetlen Létet,

mint az áldozatot nyert szivárványt beszínezne

s lehetnél teljes szívedből majd valakié, ki nem eltaposs s kisemmiz

– de gazdag lélekfakasztással fölnyitná,

remélhetőre a jobbra szíved berozsdálódott kapuit!