Új Vers

 

 

KITAGADOTT SZELLEMEK

(In memoriam Somlyó Zoltán)

 

Könnyen meglehet, hogy majd így jársz Te is:

Csapozottan kiutasított, bohém-gavallér leszel,

kávéházak csavargója, krumpliszsákok s remeteségükben

hallgató sírkövek ágyrajárója!

Csalódott lét-vergődő, - hited kispolgári szalonlakások ajtajában

összegyűrődött ballonkabátként megáll!

– Ne lettél már se jobb sem okosabb a tudattól,

hogy Átkozottnak hittek itt.

A nagy átverések színjátéka bizony rólad szólt

– eladhatatlannak bélyegzett szabadverseid az emberi,

feledékeny, zsarnoki-ész sűrűn bedarálta.

Kávéházi asztalok árnyék-barát odujában

alig maradt már érdemben érdekmentes barátod,

ki segíthetne rajtad.

 

Behegedt előítéletek körbe bekerítenek,

máglyát ragnak köréd, s füstölögnek – Magad is tudod:

Tisztes polgárfoglalkozástól nem lett egyszerűbb,

megelégedettebb s boldogabb szinte semmi sem!

Álmatlan vergődik kritikák vérre menő kardcsörtetéseiben

mohón is követelőző gyermeki lelked:

Könnyen meglehet,

hogy bohémkodó gavallérként majd úgy járkálsz

 

elátkozott könny-kísértetként,

mint Kharón ladikján parttalan önmagát lefejező,

olcsó lelkiismeret: Halottak borzongó országa,

borsódzó hátú Tantalosz-félő be nem fogad!

Papírkosarak számítják ki mennyiségi terméseid

hozzáértő tagok helyett?

 

Nyertél-e vagy eltékozolt csupán a vak szerencse?

Emberi erkölcsiség tőled már rég eltávolodott!

Kétes jancsiszegeken tengődik az átmeneti pojácák közt fölbukó szánandó,

vásárfia, komédiáskedvű pojáca!

– Láncon mozgó örökkévalósággal megkeresztelt robot-percek:

Körömszakadtáig dolgozni hiábavaló,

 

éhhalált nyert bérekért:

Mikor élvezheted a Lét lehullott idejekorán megért,

s rothadt kincseit? Szólítanak majd téged tanúskodó hegyek:

Az örökkévaló Halhatatlanság üzenete csak Egy:

Rendíthetetlen kősziklaként, utolsó bástyaként megállni vitézül,

embert próbáló szükségletek idényén!