Új Vers
KITAGADOTT SZELLEMEK
(In memoriam Somlyó Zoltán)
Könnyen meglehet, hogy majd így jársz Te is:
Csapozottan kiutasított, bohém-gavallér leszel,
kávéházak csavargója, krumpliszsákok s remeteségükben
hallgató sírkövek ágyrajárója!
Csalódott lét-vergődő, - hited kispolgári szalonlakások ajtajában
összegyűrődött ballonkabátként megáll!
– Ne lettél már se jobb sem okosabb a tudattól,
hogy Átkozottnak hittek itt.
A nagy átverések színjátéka bizony rólad szólt
– eladhatatlannak bélyegzett szabadverseid az emberi,
feledékeny, zsarnoki-ész sűrűn bedarálta.
Kávéházi asztalok árnyék-barát odujában
alig maradt már érdemben érdekmentes barátod,
ki segíthetne rajtad.
Behegedt előítéletek körbe bekerítenek,
máglyát ragnak köréd, s füstölögnek – Magad is tudod:
Tisztes polgárfoglalkozástól nem lett egyszerűbb,
megelégedettebb s boldogabb szinte semmi sem!
Álmatlan vergődik kritikák vérre menő kardcsörtetéseiben
mohón is követelőző gyermeki lelked:
Könnyen meglehet,
hogy bohémkodó gavallérként majd úgy járkálsz
elátkozott könny-kísértetként,
mint Kharón ladikján parttalan önmagát lefejező,
olcsó lelkiismeret: Halottak borzongó országa,
borsódzó hátú Tantalosz-félő be nem fogad!
Papírkosarak számítják ki mennyiségi terméseid
hozzáértő tagok helyett?
Nyertél-e vagy eltékozolt csupán a vak szerencse?
Emberi erkölcsiség tőled már rég eltávolodott!
Kétes jancsiszegeken tengődik az átmeneti pojácák közt fölbukó szánandó,
vásárfia, komédiáskedvű pojáca!
– Láncon mozgó örökkévalósággal megkeresztelt robot-percek:
Körömszakadtáig dolgozni hiábavaló,
éhhalált nyert bérekért:
Mikor élvezheted a Lét lehullott idejekorán megért,
s rothadt kincseit? Szólítanak majd téged tanúskodó hegyek:
Az örökkévaló Halhatatlanság üzenete csak Egy:
Rendíthetetlen kősziklaként, utolsó bástyaként megállni vitézül,
embert próbáló szükségletek idényén!