HŰSÉGES BARÁTOK

(Sinka Tamásnak szeretettel)

Az önmagukat barátoknak nevező tetszelgő emberkék, és széltolók, mindig megfogyatkoznak, különösen azokban a jellegzetes pillanatokban, amikor tudják, hogy elméjük titkos alagútjaiban felütötte fejét a hirtelen jött felejtés!

Mintha csak tegnap történt volna, hogy a lakótelep egy félreeső, csak a gyereki szemmel látható elrejtett zugában, megesküdött volna egymásnak két jó barát Bendenik Zoltán, és Dunna Gyula, hogy örökké barátok és hűséges testvérek lesznek, úgy elszaladt a halandóságra ítéltetett idő – aminek tudvalevőleg mindig az a dolga, hogy folyvást rohanjon, mint egy sokat pihent, és a tunyaság veszélyeitől rettegő rövidtávfutó, vagy leopárd, hogy a megérdemelt zsákmányát minél előbb megkaparinthassa.

- Én esküszöm, hogy a barátság szent, és megkérdőjelezhetetlen törvényeit szem előtt tartva fogadom, hogy Bendenik Zoltán hűséges barátom lesz, míg csak élek! – kezdte nagyon is erényesen, és túlságosan is ideges üvöltéssel eskütételét Dunna Gyula, aki nemcsak hogy a maga módján meglehetősen kirít minden fajta sorból – talán azért, mert mindig is enyhe túlsúlya következtében meglehetősen sok, és leküzdhetetlennek tűnő gátlásokkal, és nagy hatásfokú szorongásokkal küszködött -, egyébként a világ legrendesebb srácának is nevezhetnénk, ha csak egy kicsit is megbíztak volna benne azok, akiknek nap mint nap kisebb-nagyobb engedmények fejében természetesen, megpróbálta elnyerni a nem is annyira könnyen megszerezhető barátságát!

Gyula ugyanis adott mindenféle engedményt azoknak, akikről úgy gondolta, alkalmasak lehetnek arra, hogy a főleg rizikósabb, és azokban a jellegzetesen harapófogó helyzetekben kimenthessék őt a szorultabb helyzetéből! Volt a tarsolyában szinte minden csokoládé, ha valakinek édes élvezetekre vágyott a foga, számológép, ha valakit abban a tisztességtelen helyzetbe kényszerített – főleg a matek órák unalmas, és sivár hangulata, hogy egy meglehetősen bonyolult, és nehéz matek példát vetített elé a tábla képe, illetve ceruza, és toll is mert az irodalom, és főleg a nyelvtan órák alkalmával amikor a tollbamondás negédes helyesírási hibáival szinte egyvégtében senki sem lehetett maradéktalanul kibékülve jó volt, ha legalább az osztály egyik legrosszabb helyesírója Dunna Gyula rendelkezett a szükséges mérgeszöld javítószínnel.

Így lett Dunna úrból az osztály mindenese, és egyúttal nagyon is könnyedén félre söpörhető bohóca, aki mindenkit képes volt kisebb-nagyobb beszólásaival, és tréfálásaival megnevettetni, ám azt csak kevesen vették észre – az ú.n. titkos belső kör tagjai -, hogy önmagában Gyula meglehetősen sokat sírt és kesergett szerinte nagyon is nevetséges és megalázóan szerencsétlen mivoltán.

- Én Bendenik Zoltán fogadom, hogy a barátság hűségéhez mindig is tartani fogom magamat, és míg élek fenntartom a jogot, hogy az emberség törvényeinek eleget téve Dunna Gyulát barátomnak tekintem! – szólalt meg egy pár fejjel kisebb, korához képest meglepően alacsony, ám roppant elszánt, és

tetterős emberke, aki ugyan az olvasáshoz szemüveget vett fel, de ha – főleg itt az ökölharc, és a csetepaték elrendezésére kell gondolni -, akkor bizony meglehetősen vasmarokkal rendelkezett.

 Bendenik Zoli két-három évvel fiatalabb volt, mint idősödő barátja Gyula, ám korához képest meglehetősen fejlett mindenre kiterjedő szakértelemmel rendelkezett.
 A rejtőzködő haditervek kieszelése, és minél precízebben, és láthatatlanabbul való végrehajtása volt a specialitása Sajnos a sors nem adta meg azt a különleges kegyet, hogy a két jó cimbora, és hűséges barát egy osztályba járhasson – a fennálló korkülönbség miatt -, de ez nem zavarta őket Szabadidejükben, és természetesen a szünidőben is szinte nem volt olyan hely, ahova ne együtt mentek volna, a Bendenik szülők néha arrogánsan, és cinikusan is helytelenítő megjegyzéseinek ellenére, ugyanis a Bendenik szülök anyagias szempontokat kihasználva egy kicsivel talán jobban el voltak eresztve, mint Dunna Gyula munkás szülei!

Ami a valódi élet megszenvedett falai között annyit jelentett, hogy míg Dunnáék minden fillérrel alaposan elszámoltak, és takarékoskodtak, addig Bendenikék olyasmire is kiadták a pénzüket, ami egyesek számára maga volt a meggondolatlanság, és talán a túlzott könnyelműség.

Ettől eltekintve az ifjú kamaszok kedvenc időtöltése volt, ha csak úgy pár órácskára megfeledkezve iskolai kötelezettségeikről, és egyéb irányú teendőikről bátran a legkülönfélébb kalandokba keveredhettek, és örültek annak, hogy azt az önfeledt bohóc szabadságukat senki sem kérdőjelezi meg, sőt még csak nem is korlátozza!

- Te nézd csak azt a sérült verébfiókát – állította meg cangáját Zoli, aki maga is nagy természetrajongó lévén imádta a legkülönösebb állatokat, és mindent elkövetett, hogy szüleitől kikunyerálja az előzetes engedélyt arra nézve, hogy megkapja a várva várt állatot, amit éppen szeretett volna – Egy madár fekszik a fűben! Ha jól látom megsebesült! Te is látod?

- Én nem vettem észre semmit! – füllentett kissé könnyelműen barátja Dunna Gyuszi, mert o ellentétben barátjával bizony-bizony halálosan rettegett minden fajta élőlénytől, különösképp ellenére voltak a kutyák, mint az ember legjobb négylábú barátai, akik nemcsak, hogy megtámadhatják az embereket, de egy-egy fölöttébb rossz hangulatukban még arra is vetemednek, hogy haragtartó üvöltésükkel rájuk hozzák a frászt!

- Ne mondd már te hebehurgya! Még a vak is láthatja, hogy itt egy madár fekszik!

- Kérlek, ahogy gondolod! – vetette oda, de csak úgy félvállról Dunna a választ, és rögvest igyekezett más irányba nézni, mert titkon tudta, hogy Bendenik minden állatnak megkegyelmez, és ha csak rajta állna örökbe is fogadná mindent! Ezzel még nem lenne semmi probléma – gondolhatnánk -, de Dunnát

igencsak nyomasztotta az a tény, hogy barátjával nekik mindenből illet kivenni a részüket, és ehhez.

Gyuszinak nemcsak, hogy nem volt kedve, de ő inkább megmaradt volna a békésen kószálgatás, és a szabad időtöltés törvénye mellett ami egyet jelentett az örökösen négy fal közé zártsággal, illetve azoknak a szülői törvényszerűségek betartásával amit nemcsak hogy meg illett tartani, de amivel értelmetlenség lett volna dacolni. S most itt voltak. Dunna agyában egyetlen perc leforgása alatt világossá vált a képlet ha fogják a madarat, és hazaviszik, abból semmi jó nem következik Ha viszont ápolják, és Bendenik gondoskodik, róla előbb-utóbb úgyis kiderülhet, hogy kinek tartogatják ennivalójuk fölös morzsáit, és különféle ételmaradékot, illetve kinek vehetik a madáreledelt, amikor nem is tartanak díszmadarat!

- Mi lesz, segítesz, vagy sem?! – kérdezte barátját Benednik.

- Hát persze rám mindig számíthatsz! – s már nyújtotta is azt az alig használt nejlonzacskót, amit még tegnap estefelé kunyerált a szüleimtől, akiknek fogalmuk sem lehetett arról mire is kell egy kamaszgyereknek egy zacskó, amikor az uzsonnát, és a tízórait, általában az iskolatáskába szokás tenni!

- Vidd csak egészen nyugodtan, ha szükséged van rá! – mondta a büszke apuka.
Foglakozott is ő azzal, hogy milyen fajta bolondos ötleteket, vagy hóbortos játékokat talál ki a fia a másik gyerekkel a fiacskája, fő, hogy addig se alkalmatlankodjék, és ne legyen láb alatt, amíg o a jól megérdemelt idegőrlő munkavégzés után a délutáni szundiját tölti.